Fegyvertelenül
Hogy az Orion vállalatnak most puszta fennmaradásáért kell küzdelmet folytatnia, annak okai – ha egyszerűbbek és ezért talán drámaibbak is, de – hasonlóak ahhoz, amiért a Videoton válságba került. Megszűnt az igény a hadiipari termelésre (a Szovjetunióba szállított, műholdasnak nevezett berendezések) iránt, be is kellett zárni a dicső iparágban ténykedő üzemet, valamint egy fejlesztő leányvállalatot is, az átköltöztetés pedig az alkalmazottak nagyarányú „lemorzsolódásával” járt együtt. Kidobott pénznek bizonyult hát az a 400 millió forint, amelyet 1983–85 között állami kölcsönből hadiiparra ruháztak be, s amelyet most kell törleszteni (az idén 46 millió forintot). Két másik területen (számítástechnika, mikrohullámú berendezések) a megrendelések a korábbi évek 15-20%-ára olvadtak. Szeptember 1-jén az Orion igazgatótanácsa konstatálta: a vállalat immár egyprofilúvá egyszerűsödött.
Egyedül maradt profiljával: a televíziógyártással viszont kemény konkurenciaharccal találja magát szemben. „Sok az új társaság Magyarországon – mondja Kovács László vezérigazgató bosszúsan –, de mindegyik csak kereskedik, egyik se termel!” A termelés csak akkor gazdaságos, ha legalább 125 000 darab színes televíziót el tudnak adni (a néhány ezer darabos szovjet és román exportot leszámítva csak belföldön értékesítenek), de az év elejéig csak 114 000 darabra sikerült megrendelést gyűjteni. Időközben ez is 90 000-re zsugorodott, mert vadonatúj termékekkel rukkolt elő az Orion, de ezek kifejlesztése nem volt elég gyors ahhoz, hogy tartani tudja a szállítási határidőket, de túlságosan gyors ahhoz, hogy ne az előkészítő fázis után, a sorozatgyártás alatt derüljenek ki a műszaki problémák. Kun Lajos gyáregységvezető állítja: azért is csökkentették a megrendeléseket az Orion partnerei, mert utólag 20%-kal megemelték az árakat; Kovács László vezérigazgató szerint viszont igenis szükség volt erre a forintleértékelések miatt.
Még rosszabbak a kilátások 1991-re nézve. A legújabb felmérés szerint a legjobb esetben is csak 70 000 db színes televíziót lehet majd eladni. Ennek következménye a központ törekvése, hogy lehetőleg minden munkát elvonjon vidéki egységeitől. Egy augusztus 27-i tervezetből még az tűnt ki, hogy jövőre is kapnak munkát a jászságiak, a 350 fős tamási üzemegységgel ellentétben, amelynek „normaóra” rovatában már ekkor is egy kis vízszintes vonal szerepelt. A tamási üzemigazgatónak, Takács Sándornak egész egyszerűen nem is mutatták meg e dokumentumot; de Jászfényszarunak még volt némi esélye az alkura, amelyet az utólagos áremelés körüli nézeteltérés is jelez: nem más ez, mint ellentét a vidékieknek is munkát adó Volumen és a központnak sokat jelentő Költségfedezet között. E pozíciótól aztán két lépésben fosztották meg Kun urat először az egyprofilúság eldöntésekor, hiszen ez valójában átszervezést jelentett, megszüntették a „közszükségleti profil”, azaz a tévéágazat igazgatási posztját, amelyet történetesen épp Kun Lajos töltött be (az üzemigazgatás mellett). Kisvártatva pedig értesült arról, hogy a jelenleg 800 fős gyáregységében jövőre mindössze hatvan embernek lesz kenyere. A munkásgyűlésen Kovács László vezérigazgató 1/3-os vagy 40%-os foglalkoztatásról – azaz legfeljebb 300 ember munkalehetőségéről – beszélt. Mindenesetre emez értesülés nyomán Kun Lajos és Takács Sándor egyszerre jelentették be az igazgatótanácson: mindkét vidéki üzem önállósulni akar.
Kun úr a jászok között
Jászfényszarun 1979-ben kezdett el terjeszkedni az Orion: bekebelezett egy neki addig alkatrészeket gyártó ipari szövetkezetet. 1984-ben aztán megszerezte a felszámolt kalapgyár helyi üzemét is, de ezt az egységet utóbb a Samsung céggel közös részvénytársaságba vitte be, fele-fele részesedéssel. A koreai óriásvállalat gyakorlatilag tranzitraktárnak használja a száz embert foglalkoztató üzemet videók, magnók, tévékészülékek behozatalára, ámbár járatnak egy futószalagot is, amely mellett egy tévétípust szerel össze vagy negyven munkás négy készen behozott részegységből. (Egyébként úgy beszélik: mostanában a kalaposok, mint téesz-melléküzemág, kiválóan megélnek cserkészkalapokból.)
A jászsági egységek átvételét, berendezését, majd működését mindvégig Kun Lajos irányította. Ezer ember munkakönyve nyugszik jelenleg az itteni Orion-üzemben, közülük kétszázan gyesen vannak vagy katonák; a dolgozók 80-90%-a betanított munkás, 70%-a nő. A gyáregység fekete-fehér tévékészülékeket állít elő (az idei program szerint 35 000 db-ot), továbbá alkatrészt (pl. RC-ket, azaz nyomtatott áramkörű paneleket) a pesti színestelevízió-gyártáshoz. Kun Lajos (ötvenes, képzettségére nézve faipari mérnök) kellő távolságot tart, intenzíven fegyelmez és jutalmaz; Kis Zoltán dr., parlamenti képviselő, aki régebben három évig szolgált mellékállású jogtanácsosként a gyáregységben, úgy emlékezik: egyik fegyelmi határozatot kellett kiállítania a másik után, ugyanakkor meg is fizették, akivel meg volt elégedve Kun úr. És, átlépve a gyáregység-igazgatói szoba küszöbét, a tudósító is érezte mindjárt, mily nagy távolságot tett meg: csak érdeklődnie kellett például, hol lehet cigarettát kapni, rögtön hozta is egy legény (negyvenes férfi), úgy kellett utánarohanni, hogy ne maradjon az ember adós. Amikor pedig a gyáregység szakszervezeteiről érdeklődött, rögvest előtermett a szb-titkár, valamint egy Kun úr által kezdeményezett, jelenleg még a szervezés stádiumában lévő munkástanács leendő elnöke, és egyetértésben mondták a leckét, miszerint a régi szakszervezet a munkások érdekeinek képviseletére…
A jövő képe
De ebből is látszott: a munkásgyűlés elég jól elő volt készítve. Az igazság az, hogy Kun Lajos már korábban is foglalkozott a kiválás gondolatával, de miután mozgósította ez ügyben Kis Zoltán képviselőt, visszakozott: végig akarta játszani az említett alku lehetőségeit. Ám megindult az erjedés, az önállóság eszméje a levegőben lógott, a dolgozók könnyen hajolhatnak arra, hogy bizalmukat a régi vezetőségtől megvonva, valami radikálisan új helyzetbe fektessék. Erre a fajta hitre alapozhat a márciusban és a szeptember 10-i parlamenti ülésen módosított vállalati törvény is, amidőn a felelősséget az alkalmazottakra hárítja, mondván: az államigazgatási irányítású vállalat elkülönített egységének dolgozóinak 2/3-a indítványozhatja az egység kiválását. Hogy milyen jövőben bizakodunk, az magánügy, következésképpen az egyének és a belőlük kikerekedő 2/3 legszentebb felelőssége is; másfelől viszont – amint azt a kormánykoalíció hangoztatja is – hit és bizalom nélkül nem építhetjük fel a jövőt.
A jövőkép formálásában azonban még az informáltakat is (márpedig ilyenből csak egy fordul elő az üzemben) akadályozza a kiválási folyamat 22-es csapdája. A gyáregység-igazgatónak kidolgozott tervezettel kell a minisztériumnál alátámasztania elképzeléseit (és igazság szerint az önállósulást „kezdeményező” dolgozók elé is ilyesmivel kellett volna kiállnia), de mint beosztott főnök nem köthet elkötelező megállapodást üzleti partnerekkel, és ekképpen még kevésbé lehet előre tudni, hogy működőképes egység válik-e ki. Igaz, Kun Lajos, kapcsolatait felhasználva, már tárgyalt kereskedelmi vállalatokkal, akikkel – valamilyen külföldi cég bevonásával – társaságot alakítanának. A feladat igen nehéz: sok embernek kell munkát és ehhez technológiát, hitelezőt találni, nem követhető a szomszédos Samsung-egység példája, ahol a termelési folyamatnak csak egy töredéke zajlik.
A munkásgyűlésen, amint az várható volt, Kovács László vezérigazgató nemigen mondhatott biztatót a gyár jövőjére nézve. Félórás előadása után Kun Lajos okkal állapította meg, hogy a vállalat a jövőben ennek a kollektívának nem tud munkát adni. Ennek ellenére a vezérigazgató azt ajánlotta, alakuljon át a gyáregység valamilyen vállalkozássá, mondjuk részvénytársasággá. Ha vállalkoznak, könnyebben is találnak maguknak foglalatosságot – fejtegette –, „ezer embernek több esze meg ismerőse is van, mint egynek”. Az Orion ez esetben is ragaszkodna a részvénytöbbséghez, de –pendítette meg – egy forintot sem terhelne rá adósságaiból az új vállalkozásra, és meghagyná a márkanevet, ami mégiscsak biztonságot adó háttért jelent. Ha viszont függetlenedik az üzem, le kell mondania viszont az Orion termékeiről, és ráterhelődne a vállalat adósságának arányos része, ami a mostani számítások szerint nem kevesebbet, mint 150 millió forintot jelent. Kun Lajos ezzel szemben hangoztatta: egyetlen dolgozónak sem hajlandó kezébe adni a munkakönyvet. Legyen hát inkább válás! Ebben maradtak a famegmunkáló csarnokban összezsúfolódott tömeg előtt, amelyből nemhogy szitkozódás, de még csak kérdés sem hangzott fel. A másnap kiosztott íveken az előzetes eredmények szerint (amiben nincsenek benne a gyesen lévő nők) 92% a kiválás mellett szavazott.
- gazdaság [6]