A Győr, Budapest, Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Veszprém székhelyeken működő vidéki, valamint a fővárosi köztársasági megbízottaknak hivatalostul meg kell kezdeniük a munkát január 1-jéig – nyilatkozta a Beszélő tudósítójának Verebélyi Imre dr., a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára. Hogy a nyolc megbízott tisztségét ki tölti be, az a miniszterelnök és a belügyminiszter asztala (más forrásból származó pletykák szerint az esélyesek közé tartozik Furmann Imre dr., MDF-alelnök, egykori ügyész, valamint a KDNP-s Isépy Tamás dr., mostani igazságügyi államtitkár); ő maga, Verebélyi dr., a megbízotti hivatalok vezetőinek személyét szemeli ki. E hivatalvezetőknek valóban szakértőknek kell lenniük – szögezi le az államtitkár –, hiszen zömükben érvényesek még a jogszabályok, amelyeknek fényében a legkülönbözőbb vitás kérdéseket mérlegelniük kell. Ajánlatos tehát mellőzni a politikát, kívánatos teret engedni például a nem lejáratott megyei tanácsi vb-titkároknak. Verebélyi dr. e közlése nyomán találomra felhívtunk három olyan vb-titkárt, aki a leendő kmb-székhelyeken működik; közülük csak egy hallotta a madárcsiripelést, mely szerint kmb-hivatalvezető lesz, de – mint mondta – vele sem közölt ilyesmit Verebélyi dr.
Az államtitkár annál is sürgetőbbnek tartja az új intézmények felállítását, mivel most a BM-et ostromolják az önkormányzatok vitás kérdéseivel. Lakitelek esete a legkirívóbb példa erre (a végnapjait élő megyei tanács rászánta végre magát arra, hogy bíróságnál perelje az ottani önkormányzatot, amely testületileg felmondott a volt községi tanácsapparátusnak), de – számol be Verebélyi dr. – más helységekből is – SZDSZ-es irányításúakból is – fordulnak Verebélyiékhez hasonló panaszokkal.
A kétharmad felváltása
A köztársasági megbízott és hivatala mint intézmény – emlékezzünk – a nyári viharos törvénykezés, illetve hatpárti kompromisszum terméke. Az MDF lemondott a főispánságok felállításáról, az SZDSZ pedig arról az eszméjéről, hogy csak a közigazgatási bíróságok (illetve ezek felállításáig az ügyészségek) őrködhessenek a helyhatósági döntések törvényessége felett. A hatpárti megegyezésnek megfelelően „kétharmadossá” vált önkormányzati törvény szerint a köztársasági megbízott törvényességi ellenőrzést gyakorol, a vitás önkormányzati ügyek fellebbviteli fórumaként működik, bizonyos – csak törvényben előírható – feltételek mellett államigazgatási feladatokat is ellát, továbbá összehangolja a kmb-hivatal és az úgynevezett decentralizált, „centrális alárendeltségű” államigazgatási szervek (területi építés-, egészség-, gyámügyi stb. hatóságok) tevékenységét. Utóbbi funkcióhoz a miniszterelnök igencsak ragaszkodott annak idején, mégpedig – teszi hozzá Verebélyi államtitkár – nagyon helyesen, mert a regionális politikát megint csak nem a minisztériumok vagy a kormány hangolhatják össze a legmegfelelőbben. Ekképpen az újjászülető közigazgatásnak finom egyen- és ellensúlyokat adnak a kmb és hivatala, valamint megyei kirendeltségei: a kmb-t szorítja egyfelől az önkormányzati autonómia, másfelől a központi, állami autoritás, ugyanakkor koordinálói szerepe folytán „szakmailag” is befolyásolhatja az önkormányzatok működését. Fejtegetése e pontján hevenyészett ábrát rajzolt az államtitkár, melyen a kmb-t az önkormányzatokkal szaggatott vonal (a törvényességi felügyeleti szál), a kormány, illetőleg a decentralizált hivatalok felé pedig folytonos vonal (alá- és fölérendeltségi viszony) köti össze…
Finom háló ez, bár – ahogy Verebélyi dr.-ral ellentétben sokan mondják – nemcsak közigazgatás-tani, hanem politikai szálakból is szövik. Az egyik politikai szál az önkormányzati filozófiának elnevezhető orsóról pereg le: a kormány nyilvánvalóan erősíteni kívánja a régiók, megyék, helységek közigazgatási alárendeltségét, szemben az ellenzéki felfogással, amely a nagyobb területeket átfogó feladatokat az önkormányzati önkéntesség és belátás kétségkívül több időt és fáradságot igénylő módszereivel kívánja egybehangolni. A filozófiai kérdések látszólag eldőltek a hatpárti megegyezés során, ám a kormánykoalíció a maga javára puhíthatja tovább ezt a kompromisszumot, hiszen a „kétharmados” önkormányzati törvényt „fapados” részlettörvények váltják aprópénzre. Ilyen törvények hatalmazzák majd fel a köztársasági megbízottat államigazgatási (tehát nem törvényességi ellenőrzési) feladatok ellátására, és kijelölik azoknak az ügyeknek a körét, amelyben a köztársasági megbízott elsőfokú hatósági jogkörrel rendelkezik majd.
Káderpolitikai affér
A múlt héten elfogadott törvény vitáján azonban inkább a másik szálon: a személyzeti (káder-) politika terén haladtak előre az események. Annál is inkább, mivel nyáron a hat párt úgy állapodott meg, hogy a köztársasági megbízottat a miniszterelnök javaslatára nevezi ki a köztársasági elnök. Viszont a nagyon politikus ízű közigazgatásfilozófia már csak azért is háttérbe szorult, mert a szabad demokraták, átvéve a másik két ellenzéki párt stílusát, a konstruktív szakmaiság álláspontjára helyezkedtek. Hát igen, a gazdasági nehézségek, no meg a pártellenes közhangulat… Az irdatlanul unalmas plenáris vita során a magukat eddig nagyon politikusan exponálók helyett Hodosán Róza és Szabó Erika SZDSZ-es, valamint Tirts Tamás fideszes képviselők vitték az ellenzéki szót, szakmai egyetértésben Gál Zoltán volt belügyminiszter-helyettessel (MSZP).
Az ellenzék először is meg akarta nyirbálni a miniszterelnöknek azt a jogát, hogy saját belátása szerint válasszon megbízottat; ugyanis egy november közepi kormányrendelet szerint elég lett volna az egyetemi végzettség is a tisztség betöltéséhez. „Mennyi állatorvost akartok még?” – méltatlankodott Magyar Bálint (SZDSZ) még az önkormányzati bizottság ülésén, arra célozva, hogy Veszprémben állatorvos a tisztség várományosa. E kifogás már a bizottsági előkészítés során nyitott fülekre talált (bizonyára a BM támogatására – legalábbis Verebélyi dr. üdvözli az eredményt), és az elfogadott törvény, törölve a pár hetes kormányrendeletet, jogi végzettséget szab feltételként. A megyei kmb-hivatalok felállításának terve miatt azért tiltakozott az SZDSZ és az MSZP, mert attól tartott, hogy újjászületnek a megyei középirányító központok, amelyek ráadásul erősen függenek majd a kormánytól a káderpolitika (illetve „szakember-továbbképzés és -utánpótlás”) csatornáin keresztül. A kormányerők csupán jelentéktelen szövegmódosítást engedélyeztek e téren, mondván: a törvényesség ellenőrére – aki egyben fellebbviteli hatóság is – a legkülönfélébb ügyek jogorvoslatának hivatása vár, ehhez pedig megyei szakapparátusok is kellenek. Ami pedig a káderpolitikát illeti – hangoztatták –: igenis felelős a belügyminiszter az önkormányzati apparátus szakmai színvonaláért.
Egységes hárompárti tiltakozást (121 darab rekord-ellenszavazatot) váltott ki a kmb-hivatalvezető jogállásával kapcsolatos kormányjavaslat: eszerint ugyanis a köztársasági megbízott a belügyminiszter előzetes hozzájárulásával (és meghatározatlan időre) nevezi ki hivatalfőnökét. A javaslat – szólalt fel Tirts Tamás – ellentmond az önkormányzati törvény szövegének, annak, hogy „a köztársasági megbízott nevezi ki a hivatal dolgozóit”. A koalíciót ez nem nagyon zavarta, úgyhogy ez a szabály is törvényerőre emelkedett.
Annyi bizonyos: ez egyszer – káderügyekben, amelyek a politika művészetének mai állása szerint előbbre valók, mint hogy voltaképpen mit is kell csinálniuk az új kádereknek – a kormánynak voltak elképzelései, és tett is valamit megvalósításukért. De vajon ez a tett és a később napirendre kerülő hatásköri rendezések nem a megyei apparátusok cégtáblájának átfestését szolgálják-e csupán?
- Belföld [6]