Doylestown? Bucks pennsylvaniai megye székhelye, Philadelphiától 45 km-re északra. Kb. 8500 lakosa, négy általános, két „kis-közép” (junior high) iskolája és két gimnáziuma, elképesztően korszerű könyvtára, kórháza, kilenc bankja, négy, egyenként pesti Sugár méretű bevásárlóközpontja, egy borkereskedése és egy sörüzlete van (élelmiszerüzletekben szeszes italokat nem árulnak). A hívők több baptista, katolikus, református, metodista, kvéker, evangélikus, zsidó és adventista templom, illetve imaház közösségéhez tartozhatnak. Doylestownban mind a két országos amerikai pártnak képviselete van. Egyszóval tipikus amerikai kisváros.
Választások előtt
1990. november 6-a rendkívül fontos választások napja: megújul(hat) a szenátus 1/3-a és akár az egész képviselőház, megválasztják a 36 szövetségi állam kormányzóját, az állami kongresszusok képviselőit, a helyhatóságok tagjait. Ugyanakkor államonként, illetve városonként számos helyi kérdésben is megszavaztatják a lakosságot. A doylestowni választások legfontosabb tétje a szövetségi képviselőházi mandátum sorsa, hiszen a Bucks megye külön választói kerület. Eddigi képviselője immár tíz éve P. Kostmayer, aki demokrata képviselő egy kifejezetten republikánus körzetben. Ezzel egyidejűleg a választópolgárok Pennsylvania kormányzójának, szenátorának és képviselőjének személyéről is döntenek (így nyolc jelölt közül kell választani négyet), azonkívül jóváhagynak vagy visszautasítanak két törvényjavaslatot (az első: a börtönök korszerűsítésére fordítsanak 20 millió dollárt; a másik: a kisvárosi tűzoltóságoknak juttassanak 25 milliót). Mennyire vannak tisztában a polgárok a jelöltek programjaival, tudják-e, hogy ha megszavazzák a két javaslatot, ez esetleg újabb adóterhekkel járhat? Nem túl sok ez egy átlagpolgár számára? „Egyáltalán nem” – válaszolja Frank Gallagher ügyvéd, a demokrata párt aktivistája és Jo Campbell, a városi demokrata párti szervezet elnöke. „Ez egy átlagos időközi választás, másutt, pl. Kaliforniában előfordulhat, hogy a választóknak jóval több kérdésben kell egyszerre állást foglalniuk. A választási kampány hat hónapig tartott. Ennyi idő elegendő arra, hogy mindenki megismerkedjen a jelöltekkel, programjukkal, valamint más törvényjavaslatokkal, és állást foglaljon.”
Doylestownban és a megyében kizárólag a két országos párt állított jelölteket. Itt annyira erősek a pártok szervezetei, hogy egy független jelöltnek valószínűleg nincs esélye. Jo Campbell megmagyarázza, miért: „Minden családban, lényegében ugyanúgy, mint a vallás, generációról generációra öröklődik a párt szerinti hovatartozás. Igen ritka, hogy a gyermekek más pártra szavaznának, és szinte soha a harmadik jelöltre (az persze előfordul, hogy nem szavaznak!). Mivel a lakosság nagy része eleve bejegyezteti magát az egyik vagy a másik párt szavazói közé, így a pártok tisztában vannak az elvi erőviszonyokkal. Azért jegyeztetik be magukat, mert csak így kaphatnak jogot arra, hogy az előzetes választásokban (»primary«) is részt vegyenek. Itt a környéken nem szokták a pártok zászlait vagy jelvényeit kirakni a házak elé, de a pártok aktivistái pontosan tudják, ki melyik táborba tartozik. Ha egy új lakó költözik a környékre, mielőbb tisztázzuk a hovatartozását. Természetesen nem kötelező bejegyeztetnie magát, lakótársunk függetlennek is nyilváníthatja magát, mi azonban a függetleneket is számon tartjuk: számuk húsz százalék alatt van. Mindez természetesen helyi sajátosság, az ország más vidékein korántsem annyira erős a polgárok lojalitása pártjaik iránt.
A pártok aktivistái állandó kapcsolatban vannak az emberekkel, minden választás előtt mindenkit személyesen meglátogatunk, esetleg többször is, kikérjük a véleményét, meghallgatjuk kéréseit, kívánságait. Elmagyarázzuk a jelöltjeink programját, és meghívjuk a gyűlésekre. Ha szükséges, később gondoskodunk róla, hogy eljussanak a szavazás helyére. A jelöltjeink is (beleértve a szenátorokat és a képviselőket) elég sok embert felkeresnek személyesen is; mindenkinek jólesik találkozni egy világszerte ismert politikussal. Bár rendkívül fontos a televízió, mai napig megmaradt a személyes kapcsolatok varázsa. A képviselőnket, P. Kostmayert, itt csaknem mindenki személyesen ismeri.”
A választások rendje
Minden szövetségi államban saját törvények szabályozzák a választást. A törvények eltérőek, pl. az államok egy részében 30, másutt 10 (!) nappal a kitűzött nap előtt lehet bejegyeztetni a jelöltet. A pennsylvaniai választási törvénygyűjtemény 713 oldalon ismerteti a választás minden lehetséges elvi és technikai kérdését. A rendelkezések egy része igen régi, múlt századból való (a legrégebbi – 1851-ből!), más része újabb, 1933–1945 között fogadták el. Ezt a választási „szentírást” 232 oldalas szöveg egészíti ki, amely a 1990–1991 során tartandó választások rendjét (pl. a választókerületeket) ismerteti. A választások lebonyolításában részt vevő pártok képviselői a legfontosabb előírásokat, tilalmakat és magyarázatokat tartalmazó 15 oldalas füzetet is megkapják. Így könnyű a választásokat rendezni…
A választás
Frank Gallagherrel együtt indulok a szavazóhelyiségbe – egy általános iskola sporttermébe. A bejárat előtt egy lélek sincs, holott – az előírás szerint – kettőnek is kellene lennie, így könnyen bejutunk a sportterembe. Frank bemutat a bizottságnak, négy kedves öregembernek (öttagú a bizottság, de az egyik elment valahova). Elvben nem volna szabad bejönnöm – megjegyzésemen mindenki nevet, ugyan, jöjjön csak. Az igazoltatás az igazoltatás, csak nincs személyi, helyette szabályszerűen összehasonlítják a könyvben lévő aláírást az értesítőn lévő aláírással: nem hasonlít! A bizottság nem törődik ezzel, Gallaghert mindenki személyesen ismeri; Frank nekem mondja: harmincéves az aláírásom, hogy hasonlíthatna? Szavazni megy a szavazógéphez. A gép egy nagy fémdoboz, előtte egy függöny. Be kell lépni, és el kell húzni egy nagy fogantyút jobbra: a függöny bezáródik, a gép működőképessé válik. A doboz oldalán kis fogantyúk, két sorban, alattuk két névsor: demokrata és republikánus. A szavazás abból áll, hogy lefelé kell fordítani a fogantyút. Ha a polgár az egész demokrata- vagy republikánuslistát elfogadja, elhúzhat egy nagyobb fogantyút. Ha beállította a fogantyúkat, még egyszer elgondolkozhat, majd balra húzza a nagy fogantyút: a szavazás véglegessé válik, és egyidejűleg kinyílik a függöny. Ez egy hagyományos elektromechanikai szerkezet, másutt már jóval korszerűbb elektronikai gépeket alkalmaznak.
Az eredmények
Este nyolckor bezárnak a szavazóhelyiségek, fél tízkor már megvannak az első végeredmények. Mi a Demokrata Párt irodájába megyünk, ahol már 9-kor kezdik ünnepelni P. Kostmayer újjáválasztását. A megyei demokrata vezetők már inkább a pennsylvaniai és az országos eredményekre figyelnek. Jo Campbellről kiderül, hogy magyar származású felesége van, aki azonban már Amerikában született, és nem tud magyarul. Jo politikai tudományokból szerezte az oklevelet, az egyetemen a kelet-európai témákról számos tanulmányt írt. Campbellék 1973-ban jártak Magyarországon, Jo azóta is figyeli az otthoni eseményeket.
Közben szólnak, hogy Kostmayer képviselő nemsokára megérkezik egy countryklubban rendezett bankettre, mi is oda tartunk. A klubban csaknem szilveszteri a hangulat, Kostmayer röviden szól a társasághoz. Megköszöni a támogatást, elismeréssel szól az ellenfelekről stb. Később a barátaim bemutatnak a képviselőnek, a magyarországi önkormányzati választások eredményeiről beszélgetünk.
Egyik munkatársa elemzi Kostmayer hatodik újjáválasztásának tanulságait:
„P. Kostmayer számos képviselőházi bizottság tagja (így a külügyi és a belügyi, valamint több ad hoc bizottságnak), rendkívül szoros, jó kapcsolatban van a választóival. Ez a kapcsolat azonban nem csak abból áll, hogy rendszeresen találkozik velük, leveleket ír, és a helyi rendezvényeken gyakran megjelenik. Kostmayer nagy szerepet játszott a Delaware folyó megmentésében: élére állt annak a társadalmi összefogásnak, amely megakadályozta a szükségtelen gát, illetve erőmű felépítését, így megmenekült az USA egyik legjelentősebb folyója, és megmaradt az adófizetők pénze, amiből finanaszírozni kellett volna az egymilliárd dolláros építkezést. Ugyancsak nagy elismerést váltott ki, hogy több ezer munkahelyet sikerült megmentenie. Nemzetközi sikert aratott azzal, amikor nyilvánosságra hozta és megakadályozta nagy mennyiségű kokain behozatalát az USA-ba. Mindez jogos büszkeséggel tölti el Kostmayer munkatársait és támogatóit; a választási kampány során tevékenységét részletesen ismertettük. Summa summarum: hiába költött republikánus párti ellenfelünk kétszer annyi pénzt tévéhirdetésekre, mégis könnyedén megnyertük a választást.”
Országos eredmények
A választások előtti várakozásoknak megfelelően a Demokrata Párt megerősödött: 28 kormányzói (50-ből), 56 szenátori (100-ból) és 267 képviselői (435-ből) mandátummal rendelkezik. Ugyanakkor a republikánusok veresége nem volt olyan nagymértékű, mint ahogy azt több kommentátor várta az utóbbi napokban. Két hónappal ezelőtt még a republikánusok reménykedtek a sikerben, azonban a költségvetési vita elhúzódása a kongresszusban, Bush elnök sikertelen próbálkozásai a költségvetés elfogadtatására, újabb adók tervezése jelentősen csökkentette a republikánus kormányzat népszerűségét. Különösen érzékenyen érintette az amerikaiakat az adók kérdése, hiszen a két évvel ezelőtti választási kampány egyik legismertebb mottóját éppen Bush hangoztatta, nagy meggyőző erővel: „Read my lips, no more taxes!”
A választási csatározások során a nemzetközi kérdéseknek elenyésző szerepe volt. A közvélemény nagy része egyetért Bush elnök közel-keleti politikájával, bár erősödnek az amerikai katonák visszarendelésének követelései is. A kelet-európai események vagy a német újraegyesítés egyáltalán nem kerülték szóba. A döntő jelentőségű belpolitikai téma, természetesen, a gazdasági helyzet, az adók kérdése volt. Bob Casey pennsylvaniai kormányzó fölényes győzelmét (67 százalékot kapott republikánus vetélytársával szemben) leginkább azzal magyarázzák, hogy négy év alatt egyetlenegy alkalommal nem emelte az adókat. Bill Bradley, New Jersey állambeli szenátor gyenge szereplése (igen népszerű politikus, volt kosárlabdasztár, csak fél százalékkal kapott többet, mint lényegében ismeretlen ellenfele) nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy nem volt hajlandó kommentálni az ugyancsak demokrata párti kormányzó, J. Florio költekezéseit. Bradley gyenge szereplése azért is figyelemre méltó, mert a demokraták az egyik lehetséges elnökjelöltnek tartják. Más kérdések jóval kisebb szerepet játszottak, még az abortusz kérdése is, melyet a „Pro Life” mozgalom próbált előtérbe helyezni. Így azok a politikusok is igen szép számban kerültek az amerikai kongresszusba, akik nyíltan kiálltak a választás szabadsága mellett, az abortusz teljes betiltása ellen. Fontosnak bizonyult a jelölt személye, képzettsége, rátermettsége is. Számos esetben az egyik vagy a másik párt szimpatizánsai „dezertáltak”, más párt jelöltjére szavaztak, akit jobbnak, avagy kevésbé rossznak ítéltek. Az utóbbi eset pl. Massachussetsben fordult elő, ahol a Demokrata Pártnak négyszer akkora támogatói tábora van, mint a republikánusoknak, és mégis nyerni tudott W. Weld, akit rokonszenvesebbnek találtak J. Silber egyetemi rektornál. Silber igen keményen, időnként durván lépett föl hagyományos politikai szervezetekkel szemben, ami egy ideig reflektorfénybe állította, de később már ártott neki. Ann Richards győzelméhez – egy nő lett Texas kormányzója! – feltétlenül hozzájárult ellenfelének gusztustalan kijelentése a nemi erőszak áldozatairól, ami igen nagy visszhangot és felháborodást váltott ki. Az utóbbi hetekben Bush elnök több ízben járt szűkebb pátriájában, Texasban, azonban személyes fellépése sem mentette még a republikánus jelöltet csúfos vereségétől (18 millió dollárba került kudarccal végződött választási kampánya!).
Apropó, Bush elnök. Az elnök jelenléte általában nagymértékben növeli a jelölt esélyeit, ezért a képviselők és szenátorok kérik az elnököt, hogy egy-egy alkalommal jelenjen meg a választási gyűléseken. Bush népszerűségének katasztrofális zuhanása azonban arra késztetett több jelöltet, hogy távol tartsa magát az elnöktől. Egy republikánus szenátor sietve elutazott a városból, amikor megtudta, hogy Bush odalátogat…
A választások (talán felhasználható) tanulságai
Jelentős társadalmi, történelmi és politikai különbségek ellenére az amerikai választások számos tanulsága felhasználhatónak látszik Magyarországon is, különösen a képviselő és a választó közötti kapcsolat kiépítését tekintve. E kapcsolat rendkívül fontos mind a képviselő, mind pedig pártja számára, hiszen a párt tevékenységét másképp értékeli az, akinek valami köze van hozzá. Így biztosítható a polgárok többségének részvétele a választásokon is.
Minden demokratikus államban a képviselő több, mint egy ember a parlamentben, egyszemélyes intézményről van szó. Ekként is működik: választói érdekében fölveszi a kapcsolatot más intézményekkel, hatóságokkal, sőt külföldi kormányokkal is. A képviselő fellépése számos esetben rendkívül hatásos lehet, hiszen parlamenti szereplésével jelentősen befolyásolhatja a politikai, gazdasági és szociális élet alakulását.
A lobby intézménye éppen a képviselők fontossága miatt jött létre. Azonban ahhoz, hogy a képviselő szerepe annyira jelentős legyen, feltétlenül szükséges a szó szoros értelmében vett parlamenti demokrácia, másfelől a képviselők aktivitása. (Az Egyesült Államokban is gyakran előfordul az, hogy a miniszterek, tisztviselők és hivatalnokok megpróbálnak a kongresszus megkerülésével cselekedni, ez azonban korántsem minden esetben sikerül. Nem utolsósorban azért, mert a kormánypárti képviselők lojalitása a kormányhoz csak bizonyos határokig terjed, és elég kifejezett a képviselők sajátos szolidaritása.)
Végül érdemes megemlíteni az amerikai választások egy igen rokonszenves vonását: bármennyire éles a választási kampány, amely igen gyakran súrolja a politikai erkölcs határát, a választások után a pártok képviselői igen eredményesen képesek együtt dolgozni. Aligha véletlen, hogy leggyakrabban a győztes képviselő első dicsérete, elismerő szavai a legyőzött ellenfélnek és munkatársainak szólnak…
- Ki-Betekintő [6]