Új koalíció, új kormány, új miniszterelnök?
A választók 64 százaléka elmenne szavazni, ha most parlamenti választásokra kerülne sor. Ez a 64 százalék meglehetősen magasnak tűnik, különösen ahhoz képest, hogy a helyhatósági választásokon a részvételi arány az ország jelentős részében 35–40 százalék alá csúszott. Az itt megjelenő különbség azonban nem véletlenszerű, nem gondolhatjuk azt, hogy ilyen arányban téved az ország egyik legjobb és az elmúlt időszakban is legpontosabb előrejelzéseket adó közvélemény-kutató intézete.
A helyhatósági választásoktól való távolmaradás, apátia okainak gyökere elsősorban arra vezethető vissza, hogy a tavaszi választásokon győztes MDF és az általa felállított kormánykoalíció és annak kormánya nem teljesítette a választók rendszerváltáshoz kapcsolt reményeit. Éppen ezért volt hiba a rendszerváltás „szlogenjét” felhasználni a helyhatósági választások kampányában. Az elszalasztott fordulat ismételt ígéretével nem lehetett újra emberek millióit mozgósítani.
A választói magatartás akkor változik pozitív irányba meg, ha a választó érzi azt, hogy a választások nyomán a rendszerváltáshoz vagy általánosságban a változásokhoz fűzött reményei teljesülhetnek. A helyhatósági választásokat ebből a szempontból méltatlanul súlytalannak ítélték a távol maradó tömegek. Ugyanakkor egy parlamenti választásokon az 50 százalékot meghaladó, 60 százalék körüli részvétel azért tűnik hitelesnek, mert attól a választók a jelenlegi parlamenti arányok, erőviszonyok átrendeződésén keresztül új koalíciót, új kormányt és új miniszterelnököt remélhetnek. Változást ott, ahol a döntések születnek.
A választók nincsenek megelégedve a döntésoldali mechanizmussal, a döntésekkel, a döntéshozókkal. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a jelenlegi parlamenti arányok mellett ezen a területen nem lesznek érdemi változások. Nem több és nem kevesebb, mint a politikai helyzet felismerése az, ami megjelenik a viszonylag magas részvételi szándékban. A parlamenti változásokkal új helyzet teremthető. Könnyen bemérhető azonban az, hogy az időközi választások ebből a szempontból nem lesznek mozgósító erejűek, hiszen általuk nem lehet a jelenlegi parlamenti arányokon érdemben változtatni, bár ebben az esetben is egy aktív választói magatartás, túl azon, hogy meghatározza választókerületének országgyűlési képviselőjét, fontos üzeneteket hordoz.
Ellenzéki koalíció
A közvélemény-kutatásokból kitűnik, hogy a jelenlegi választói akarat a liberális pártoknak kedvezne. Az SZDSZ előtt (22 százalék) „bár csak hajszállal (a statisztikai hibahatárnál kisebb különbséggel)”, de vezet a Fidesz (23 százalék). A fiatal demokratákat támogatók aránya tavaly óta megduplázódott – tudjuk meg Hann Endre ismertetéséből. A kérdés persze nem az, hogy megismételhető-e a választói bizalom ilyen mértékű növekedése, és nem is az, hogy egy közeli választás esetén a Fidesz képes lenne-e az ország 176 egyéni választókerületében alkalmas jelöltekét állítani. A kérdés igazából az, hogy mit kezdene egy esetleges választási győzelemmel a Fidesz, felkészült-e erre a helyzetre. Kivel vállalna koalíciót?
A felmérés alapján a választási rendszer sajátosságait figyelembe véve az SZDSZ és a Fidesz 22, illetve 23 százaléka együttesen közel a kétszerese az MDF tavaszi választásokon elért listás eredményének. A Fidesz–SZDSZ-koalíció abszolút többségű, azaz kormányzóképes koalíciót alkotna. Az önkormányzati választások óta azonban ez már nem látszik egyszerű számtanpéldának. A fiatal demokraták talán inkább előhúzzák a zsákból a többször hangoztatott nagykoalíció gondolatát. Orbán Viktor éppen az elemzett közvélemény-kutatás nyilvánosságra hozását követően tartotta fontosnak a kárpótlási vita kapcsán felvetni ezt a „nagyszerű” ideát. Ezzel könnyedén elfoglalhatná a kormányzati felelősségtől mentes, most már legnagyobb ellenzéki párt szerepét.
A kérdés persze nyitott. A közvélemény-kutatási adatok mindig üzenetértékűek egy-egy párt számára. Nyilván a parlamenti pártok valamennyien elemzik saját helyzetüket. A két ellenzéki liberális pártnak a jelenlegi politikai helyzetben azonban különös súllyal kell a választói elvárásokat figyelembe véve mérlegre tennie eddigi ellentéteinek következményeit és a közös kormány felelősségének gondolatát.
- Belföld [6]