Általános alapelvek
Az újonnan csatlakozott országrészek lakosságának jogi békéjét változatlanul veszélyek fenyegetik.
Egyrészt a Stasi korábbi munkatársai vezető pozíciókban vannak, és arra számítanak, hogy beszervezett voltuk nem vagy csak sokára válik ismertté. Másrészt a besúgott és megfigyelt polgárok nem tudhatják meg, hogy mit gyűjtöttek össze és mit őriztek meg róluk. Azt sem tudják, hogy tudtukon kívül és ellenükre felhasználhatnak-e valamit valamikor ezekből az adatokból. Azt sem lehet tudni, hogy mely adatok valósak és melyek nem.
Az egyesülési szerződés helyesen állapítja meg, hogy az anyagot jogellenesen és alapvető, az emberi méltóságot védő alkotmányos alapelvek megsértésével gyűjtötték össze. S az sok esetben még ma is alkalmas arra, hogy súlyosan sértse és károsítsa az érintettek személyiségi jogait.
Az egyik lehetséges megoldás az anyag megsemmisítése volna. Ez azonban lehetetlenné tenné a rehabilitációt, védelmet biztosítana a bűntettek elkövetőinek, szabad teret engedne minden későbbi gyanúsítgatásnak, s egyúttal lehetetlenné tenné a korábbi NDK történetének a kutatását. Ez a megoldás tehát nem jön számításba. A törvényhozásnak ezért a következő elvekhez kell igazodnia:
– el kell különíteni a tettesek és az áldozatok iratait;
– az áldozatok iratainál figyelembe kell venni, hogy törvényellenesen jöttek létre;
– az iratokat lehetőleg hiánytalanul fel kell dolgozni;
– belátható időn belül a lehető legnagyobb mértékben független hivatal kezelésébe kell kerülniük.
Alapvető döntések
1. A törvényhozási folyamatnak még ebben az évben le kellene zárulnia. Lehetőleg széles parlamenti többségre kellene törekedni.
2. A törvénytervezetnek nem csupán a szűkebb értelemben vett Stasi-iratokra kellene vonatkoznia, hanem minden olyan dokumentumra is, amelyek ezekkel belső összefüggésben állnak, és részben magántulajdonban, részben a szövetségi levéltár és más hivatalok kezelésében vannak. A hivatalok tulajdonában lévő iratokat egy helyre kell csoportosítani. A magántulajdonban (pl. a Német Szocialista Egységpárt archívumában) lévő iratoknál legalább a betekintés lehetőségét biztosítani kell a felállítandó különhivatal számára.
3. Teljesíteni kell minden állampolgárnak azt az igényét, hogy betekinthessen a rá vonatkozó dokumentumokba. Ezt az igényt nem kell különös jogi érdekkel alátámasztani. Elégnek kell lennie annak, hogy magával az adatgyűjtéssel megsértették a személyiség jogait.
Magától értetődően elsőséget kell élvezniük azoknak a megkereséseknek, amelyeknél különös jogvédelmi érdek áll fenn, mint a rehabilitációnál, alkalmassági és megbízhatósági vizsgálatnál vagy ítéletek megtámadásánál stb.
4. Az áldozatok iratainak adatai továbbra is zároltak, harmadik személy nem használhatja fel őket. Azokat az iratokat, illetve magnószalagokat, amelyek csak telefonbeszélgetéseket rögzítenek, az érvényes előírásoknak megfelelően meg kell semmisíteni.
5. Az iratok állami felhasználásának a tettesek irataira kell szorítkoznia. Az áldozatok jog- és alkotmányellenesen létrejött iratainak zároltaknak kell maradniuk, tehát nem használhatók fel. Az ellopott magánélet senkire sem tartozik.
6. A biztonsági vagy egyéb alkalmazási vizsgálatoknál, illetve a különböző szintű mandátumokkal rendelkező személyek vizsgálata során tehát csak a tettesek irataiból szabad információkat meríteni. Az általánosan érvényes szabályok betartásán túl erről értesíteni kell az érintettet is, hogy módja legyen betekintenie az iratokba, ahonnan a rá vonatkozó információk származnak.
7. Az .áldozatokról készült iratok nem használhatók fel az érintettekkel szemben folytatott büntetőügyi nyomozás során sem, mivel ezt kizárják a jogellenesen szerzett bizonyítékok büntetőperben való felhasználását tiltó törvények. Meg kell vizsgálni, hogy szélsőséges esetekben – pl. élet elleni bűntetteknél – szóba jöhetnek-e kivételek. A tettesek iratainál meg kell vizsgálni, hogy nem áll-e fenn a Btk. 241. szakasza szerinti hivatalból üldözendő bűncselekmény. Kérdés, nincs-e szükség ehhez további törvényhozói döntésekre.
8. Az iratok hírszerzési célokra való felhasználása nem jöhet számításba. Az Alkotmányvédelmi Hivatal jóvátehetetlen bizalmi válságba kerülne, ha erre az anyagra támaszkodna. A személyek alkalmazásával kapcsolatos vizsgálatok esetében ugyanabban a helyzetben van, mint minden más hivatal.
9. A kortörténeti kutatások céljára nem használhatók fel az áldozatokról készült iratok, ha az érintettek nem egyeznek bele, s ha nem lehet biztosítani az anonimitást. Meg kell vizsgálni, hogy – hivatali tevékenységük idejére – megengedhetóek-e kivételek a hivatalt és funkciót viselőknél.
Szervezeti szabályozás
1. Az iratokat teljesen fel kell dolgozni. Az iratokat, ha más hivatalok kezében vannak, át kell szállítani egy külön hivatalba. A kapcsolódó iratokat legalábbis hozzáférhetővé kellene tenni.
2. A Stasi-iratok magántulajdonát és a jogellenesen magántulajdonban lévő iratok fölhasználásának minden formáját jelentős büntetéssel kell sújtani, még akkor is, ha az iratokat, dokumentumokat és adathordozókat magánjogi úton szerezték meg. Ilyen iratokkal ugyanis senki sem rendelkezhetne jogszerűen. Meg kellene határozni valamilyen rövidebb határidőt, amelyen belül az ilyen dokumentumokat büntetés nélkül vissza lehet szolgáltatni.
3. Az akták különleges kezelésének időtartamára a szövetségi kormánynak meghatalmazottat kell kiküldenie. Neki és a hivatalnak ugyanabban a jogi helyzetben kell lennie, mint az adatvédelemért felelős meghatalmazottnak. A hivatal feladata, hogy az aktákat biztonságosan megőrizze, törvényesen megengedett célokra való felhasználásukat lehetővé tegye, és hogy helyesség, teljesség és tárgyi összefüggés szempontjai szerint értékeljen egy meglévő dokumentumot.
A meghatalmazott mellett egy tanácsadó testületnek kellene állnia, amely mindig a csatlakozó országrészek képviselőjéből és a szövetségi gyűlés tagjaiból áll.
4. A különleges kezelés időtartama nyitott. Azokhoz a védelmezendő érdekekhez kell igazodnia, amelyeket az áldozatokról készített iratok tartalmaznak. Elképzelhető olyan szabályozás, amely szerint az áldozatok iratai meghatározott idő múlva kérelemre megsemmisíthetők, ha egyes esetekben, különös okokból nem érdemesek a megőrzésre.
- Külföld [6]