A kutya megharapta a postást
Az ENSZ közgyűlése 1989. november 20-án elfogadja a gyermek jogairól szóló egyezményt. A Magyar Köztársaság képviseletében dr. Esztergályos Ferenc ENSZ-nagykövet úr kézjegyével látja el a dokumentumot 1990. március 14-én. Majd az ENSZ-palotában, New Yorkban találkozott ez év szeptemberének végén 70 ország államfője a gyermekekért rendezett csúcstalálkozón, és aláírják a gyermekek jogairól szóló ENSZ-konvenciót. Bush elnök ott elmondott beszéde az értekezlet fontosságát jelezte, a magyar kormány azonban nem képviseltette magát a találkozón.
A postás harapta meg a kutyát
Az Országgyűlés április 8-i ülésén Mizsei és Torgyán képviselő urak heves szóváltásában gyönyörködhetett a Ház. Erről senki sem maradhatott le, a Tv-híradó fölidézte a nevezetes eseményt. E sorok írója kellemetlenül feszengett, hallgatva a bravúros szócsatát, és önálló indítványának elhalasztását fontolgatta. Talán nyugodtabb körülmények között, mondjuk a kisgazda választmányi ülés után? Vagy a kárpótlási törvénytervezet napirendről való levétele után? Infantilis várakozás, győz a gyermeki dac. Rövid monológ, semmi bekiabálás, alig telik el négy perc, és az Országgyűlés dönt a 2090. számú képviselői indítvány napirendre tűzéséről. A Ház döntése annál meglepőbb, mivel időközben a kormány is beterjesztett egy hasonló célú javaslatot.
A helyzet: a kutya ugat, a postás sántít.
Torgyán képviselő úr a fiatalok helyzetének javítására új programot hirdetett meg: akik még nem adták zaciba a jegygyűrűjüket, dobhatják a gyűjtőkalapba. Ez lenne valóban a megoldás? Vagy csak egy kis publicitás a meghirdetőnek? Közben a ma még szavukat sem hallató fiatalok, gyerekek, a körülményeknek kiszolgáltatva sodródnak. Mindenütt, ahol rendszerváltás zajlott, az öngyilkosságok száma csökkent. Nálunk nő a fiatal öngyilkosok száma. Perspektívátlanság. Az év végére 200 ezernél több munkanélkülire számíthatnak, s ez elsősorban a fiatal szakképzetleneket sújtja. A környezeti ártalmak maradandó egészségkárosító hatásait leginkább gyermekeink szenvedik meg. Eltésztásodó iskolai étkeztetés, leépülő gyermekkönyvkiadás, elavult oktatási módszerek; a gyermek álmodni se meri: jogai vannak. Jogai az életre. Jogai a jólétéhez szükséges védelemre és gondoskodásra. Jogai olyan életszínvonalhoz, amely lehetővé teszi kellő testi, szellemi és lelki, erkölcsi és társadalmi fejlődését. Legalábbis a gyermekek jogairól szóló egyezmény szerint, ami számukra jogokat biztosít; nekünk, szülőknek, tanároknak, orvosoknak, köztisztviselőknek, újságíróknak, kormánynak és törvényhozásnak kötelezettséget jelent.
Talán a Tv-híradó előtt ez is megért volna egy mesét, bocsánat: misét.
- Harmadik oldal [6]