Az Expóval kapcsolatos bécsi döntés megerősít bennünket abban, hogy körültekintően és felelősen döntöttünk. Mint tudják, a Fővárosi Közgyűlés múlt csütörtökön elutasította a világkiállítás megrendezését, s ezt az állásfoglalását tegnap megerősítette. Indokaink ismertek, ezért csak azokkal a meghatározó fejleményekkel foglalkozom, amelyek igazolják Budapest – mint számításba vett rendező város – önkormányzati testületének döntését.
A kormány tegnapi ülésén megismételte az április 18-i határozatát – amely két héttel megelőzte a Fővárosi Közgyűlés május 9-i elutasító döntését –, hogy támogatja a világkiállítást, ideértve a 30 milliárd forint költségvetési juttatást és a programiroda által készített, az idő rövidsége miatt is megvalósíthatatlan programot, azzal a helyszínnel, amelyet még a Fővárosi Tanács választott ki.
Csodálkozásomnak kell hangot adnom ezzel kapcsolatban. A kormány – a miniszterelnök decemberi levelében foglaltakkal ellentétben – ismét a rendező főváros akaratával szemben foglalt állást. Csodálkozom amiatt is, hogy a főváros vezetőit – ígéretével ellentétben – meg sem hívta az e kérdéssel foglalkozó ülésére. Csodálkozom továbbá – már csak a bármely kormánytól elvárható, önérdekét szem előtt tartó józanságot tekintve is –, hogy döntésükkel nem várták meg a társrendező város akaratnyilvánítását, amely egyébként a késő esti órákban – amikor ülésük befejeződött – már ismeretessé vált. Itt jegyzem meg, hogy Bécsben az ellenzőknek módjukban állt részletesen kifejteni az álláspontjukat a televízióban, a rádióban és az írott sajtóban is. Erős a várost féltő környezetvédő tudatosság, a bécsi lakosság tudatában van az Expo terhének és kockázatának.
Bécs ezzel a döntésével belépett a világkiállítás megrendezéséről lemondó városok igen előkelő klubjába. Rio de Janeiro, Philadelphia, Quebec, Los Angeles, Párizs, Chicago, Miami és Velence példája igazolja.
A bécsi népszavazás csattanós választ adott a közvéleményre hivatkozóknak. A világkiállítást erőltetők egyik fő érve korábban az osztrák lakosság támogatása volt. Ugyancsak gyakran hivatkoztak a budapesti lakosság igenlő viszonyulására, különböző felmérések eredményeire, nem térve ki e felmérések módszertani problémáira és így értelmezhetőségüknek problémáira. A programiroda által megrendelt közvélemény-kutatás például 85 százalékos támogatást mutatott ki a budapestiek körében. Az ellenőrző kérdés – amelyet már kevesebben idéztek – viszont azt mutatta, hogy ha a várható többletterhek vállalását is firtatják az Expóval kapcsolatban, akkor már az „elvi” támogatóknak csak 13 százaléka tart ki véleménye mellett, s a többiek lemondanának a kiállításról.
A fővárosi önkormányzat természetesen maga sem kívánja figyelmen kívül hagyni a polgárok véleményét – de ezt szakmailag is értelmezhetően kívánja tenni. Mint azt majd sajtóértekezletünk második napirendi pontjában ismertetni fogjuk, maga is megrendelt egy közvélemény-kutatást, de nem egy ilyen külső, mesterséges rendezvénynek a városra erőltetése tárgyában, hanem egy olyan program megalapozása érdekében, amely a város egészére kiterjedő, átfogó rekonstrukciós és fejlesztési tervet foglalna magában. Ennek keretében a főváros felkészül a világkiállítástól függetlenül is ideérkező kül- és belföldi turisták megfelelő színvonalú fogadásához szükséges feltételek megteremtéséhez. A főváros fel kíván készülni olyan kulturális, tudományos, gazdasági és sportesemények sorának rendszeres megtartására, amelyek népszerűsítik az országot és a fővárost, valamint az elkövetkezendő években számottevően növelik az idegenforgalmi és vállalkozói bevételeket. A főváros ilyen irányú fejlesztése ugyanis minden másnál alkalmasabb a vállalkozói tevékenységek legszélesebb körének élénkítésére, tág lehetőségeket nyújtva a kül- és belföldi befektetők számára.
A főváros szeretne együttműködni a kormánnyal Budapest problémáinak megoldásában, s a város vezetése azon lesz, hogy Bécs és Budapest testvérvárosi kapcsolatai töretlenül fejlődjenek.
- Beszélő [6]