Az idei költségvetés két olyan pénzalapot különített el az önkormányzatok részére, amelynek felosztását külön törvények hatálya alá utalta. Az elmúlt két hétben döntött ezek sorsáról az Országgyűlés.
Az egyik pénzalap az önhibájukon kívül kedvezőtlen pénzügyi helyzetbe került önkormányzatok működőképességének megőrzését szolgálja. Azt, hogy azok az önkormányzatok is működtetni tudják meglévő intézményeiket, amelyek – elsősorban – az elosztási rendszer – pl. a személyi jövedelemadóból való részesedés szabályainak – megváltozása miatt forráshiányossá váltak. (Ne tévesszük össze tehát ezt a fajta „hátrányos helyzetet” a kifejezés köznapi értelmezésével: egy, a főbb közlekedési útvonalaktól távol eső, elöregedett lakosságú, aprófalvas vidék képével, a minimális közösségi infrastruktúra híján, víz, csatorna, telefonhálózat nélkül, betölthető munkahelyek nélkül, a felhalmozódott szociális problémák sokaságával. Ezek gondjait itt félretett pénzekből nem lehet megoldani.)
A másik pénzalapból azok az önkormányzatok pályázhattak támogatásra, amelyek kötelező feladataik közül egyes kiemelten fontosak ellátását még csak ezután próbálják megoldani. Ők azok, akik még csak most próbálják megvalósítani az egészséges ivóvízellátást, megteremteni az alapfokú oktatás, a szociális szolgáltatás feltételeit, megoldani a hulladékelhelyezés gondjait. Látható tehát, hogy valójában az e körbe tartozó önkormányzatok tekinthetők a szó köznapi értelmében hátrányos helyzetűnek.
A szomorú valóság és az SZDSZ javaslata
Éppen ezért különösen aggasztó, hogy az itt benyújtott pályázatok között 2,3 milliárd forintnyi olyan igény merült föl, amely mindenben megfelelt ugyan a költségvetési törvényben előírt (de még az utólagos kormányközleményben szűkített) feltételeknek (is), s így az önkormányzati törvény szerint a pályázó „alanyi jogon” számíthat a támogatásra, a keret szűkössége miatt azonban mégsem jutott hozzá. Helyette gyógyírként ígéretet kapott: a kormány a későbbiekben rendezni fogja kötelezettségét, vagy a költségvetés második félévi felülvizsgálata során felszabaduló forrásokból, vagy a jövő évi költségvetés terhére. A kormány előterjesztésében 565 ily módon elismert, de ki nem elégített igényű önkormányzat szerepelt. A képviselői módosító indítványok, bár érzékelték az itt keletkezett feszültséget, megoldást mégsem kínáltak: egytől egyig csupán újabb kielégítendő igényeket jelöltek meg. Áttekintve a költségvetési folyamatok első négy hónapos alakulását, egyedül az SZDSZ tett javaslatot pótlólagos források átcsoportosítására az önkormányzati igények kielégítése érdekében. Ez három tételből állt:
– Az összeg fele a költségvetés kamatkiadásainak látható jelentős megtakarításából származna;
– a maradék fél nagyobb része a két önkormányzati pénzalap belső átcsoportosításából. A későbbi nehézségekre tartalékolt 1250 millió forint mellett is fennmarad a kedvezőtlen pénzügyi helyzetű önkormányzatok pénzalapjából 855 millió, amit a kormány egyelőre nem kívánt kiosztani. Ezt a 855 milliót a valóban kedvezőtlen helyzetűek céltámogatására lehetne fordítani;
– negyedmilliárd forintnyi további forrást – tehát a legkisebb tételt – a költségvetés általános tartaléka terhére kívántunk biztosítani.
Kényszeres döntés-előkészítés – kényszerű kompromisszum
Nyilvánvaló, hogy ez a javaslat már önmagában kompromisszum. A gyors döntési lehetőség érdekében elfogadtuk ugyanis, hogy e költségvetési forrásátcsoportosítás révén ezúttal csak azok az önkormányzatok jussanak hozzá a támogatáshoz, amelyek vitán felül megfelelnek a bírálati szempontoknak. Ez azért lényeges engedmény, mert mint kiderült, már e szempontok értelmezésében jelentős nézetkülönbségek vannak a kormány és közöttünk. Megítélésünk szerint a kormányjavaslatot kidolgozó Belügyminisztérium a rendelkezésre álló pénzkeretet két és félszeresen meghaladó pályázatok keltette feszültségben és az idő szorításában racionális, ám méltánytalan és törvényellenes szelekciós szempontokat érvényesített.
Méltánytalan és törvényellenes a különböző hatósági engedélyek, nyilatkozatok hiányát kizáró oknak tekinteni. Mivel a törvény, amely a támogatás feltételeit meghatározza, ezek meglétét nem írja elő, a csupán az igénybevétel mechanizmusának szabályait rögzítő kormányközlemény alapján nem lehetne kizárni egy pályázót sem, mielőtt a hiányzó papírok pótlására ne szólíttatnának föl. Erre azonban egy esetben sem került sor. Mintha a pályázatok elbírálóit – noha tudták, hogy gyakorlatlan önkormányzati tisztviselőkkel van dolguk – nem az a cél vezérelte volna, hogy a pályázatok alapos egyedi mérlegelése alapján körültekintő döntést hozzanak, hanem az, hogy látszólag objektív szempontok alapján, minél gyorsabban, minél több igénylőt ki lehessen zárni.
Méltánytalan és törvényellenes volt, hogy a bírálók forrásvizsgálatot végeztek, hisz a pályázatok benyújtásakor az önkormányzatok még nem lehettek abban a helyzetben, hogy hitelt érdemlően dokumentálni tudják egyéb forrásaik meglétét. Nem utolsósorban épp azért, mert az egyéb (megyei, banki, lakossági) forrás megszerzésének feltétele lehet a központi támogatás elnyerése. Épp ezért e forrásvizsgálatra a törvény nem is hatalmazta föl a bírálókat.
Ebben a helyzetben elfogadtuk azt, hogy a most elutasított pályázatokat az Állami Számvevőszék nyár végéig felülvizsgálja, és új javaslatot tesz a támogatásra. Ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy az egyetlen korrekt eljárás az, ha a parlament kiegészíti az önkormányzatok céltámogatására rendelkezésre álló pénzkeretet, s ahelyett hogy utólagos racionalizáló érvekkel próbálna alátámasztani egy törvénysértő döntést, legalább a már most is vitán felülállóan támogatásra jogosult 565 önkormányzat igényét kielégíti. Ennek érdekében fogalmaztuk meg a költségvetési törvényt módosító indítványunkat.
Epilógus
Szavazási lista az 1991. évi költségvetési törvényt módosító indítvány napirendre tűzéséről (tehát pusztán arról a kérdésről, hogy egyáltalán tárgyalhatunk-e róla). 1991. június 3., 15 óra 47 perc. Igen: 117; azaz a három ellenzéki párt jelen lévő képviselői kivétel nélkül, a független képviselők egy kivétellel, továbbá négy MDF-es és három kisgazda-képviselő.
Nem: 131;
Tartózkodott: 31; azaz a fenti elenyésző kivétellel a három kormányzó párt képviselői.
A javaslat tehát elbukott, nem kerülhetett a T. Ház napirendjére. Az 565 önkormányzat idén már nem számíthat törvényes támogatásra.
- Belföld [6]