Skip to main content

Gaál Gyula

Gaál Gyula: Csapataink harcban állnak…

Helyzetkép az államháztartási reform fejleményeiről és feladatairól 1996 őszén


Két idős hölgy beszélget a szociális otthonban:
„Rémes, hogy milyen pocsékul főznek, most is teljesen ehetetlen volt az ebéd!”
Mire a másik: „És ráadásul milyen pimaszul keveset adtak belőle!”
(Woody Allen)

Ha a politikai közéletben előforduló fogalmak gyakoriságát vizsgálnánk, az „államháztartási reform” kifejezés igen előkelő helyezésre számíthatna. Ennek ellenére ki sem alakult köznapi jelentéstartalma. Politikai jelszóként koptatták el: elszántan számon kérték, és hevesen támadták. Egyidejűleg.





Gaál Gyula: Mégis, kinek a törvénye?

(Kárpótlási aggódások II.)


Néhány szót arról, hogy mi milyen irányú változtatásokra törekedtünk.

Gaál Gyula: Kárpótlási aggódások I.


A következő kérdéseket érdemes sorra vennünk:

1. Mik voltak a legsúlyosabb aggályaink az eredeti törvénytervezettel szemben?

2. Mi volt a mi javaslatunk?

3. Mi változott a törvény végleges szövegében az eredetihez képest, s e változások hogy módosítják a várható hatásokat?

Szeretném előrebocsátani, hogy nem regényíráshoz ültem le, ezért nem térek ki a törvény végrehajtásával kapcsolatos jogi bonyodalmakra, s a részint ezekből adódó, részint ettől független politikai hatásokra, súrlódásokra, konfliktusokra.








Gaál Gyula: Önkormányzati tombola


Az idei költségvetés két olyan pénzalapot különített el az önkormányzatok részére, amelynek felosztását külön törvények hatálya alá utalta. Az elmúlt két hétben döntött ezek sorsáról az Országgyűlés.

Az egyik pénzalap az önhibájukon kívül kedvezőtlen pénzügyi helyzetbe került önkormányzatok működőképességének megőrzését szolgálja. Azt, hogy azok az önkormányzatok is működtetni tudják meglévő intézményeiket, amelyek – elsősorban – az elosztási rendszer – pl. a személyi jövedelemadóból való részesedés szabályainak – megváltozása miatt forráshiányossá váltak.


Gaál Gyula: Győztünk ellenünk


Hosszú s göröngyös volt az út, míg ez eszme végül megtestesülni látszik, s értékét az sem csökkentheti, hogy a hátsó bejáraton át surrant föl a győzelmi emelvényig. S már csak egy utolsó alkotmányossági próbát kell kiállnia, hogy ott meg is pihenhessen. Ki hitte volna ezt másfél-két évvel ezelőtt az ellenzéki kerekasztal-tárgyalások idején?

Három nézet a kerekasztal körül

Akkoriban ott, a földtulajdoni viszonyok átalakítására három gondolatkör rajzolódott ki.




Gaál Gyula, Palotás János: Kevesebb államot!

Parlamenti vita a költségvetésről


Ne fektessen be a kormány!
Palotás János (MDF) felszólalásából

Az államtitkár asszony úgy kezdte expozéját, hogy egy rendkívüli helyzet rendkívüli költségvetéséről van szó. Engedjék meg, hogy én ezt ne fogadjam el: ez a helyzet, amiben most vagyunk, nem annyira determinált és rendkívüli, amiből kizárólag csak ilyen költségvetés következik.

Többe kerül a demokrácia?

Lehet-e a beterjesztett költségvetést politikai irányvonalában megkérdőjelezni?







Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon