Beszélő: Kezdetben úgy tűnt, hogy az MDF folyója két forrásból táplálkozik, egy kereszténydemokrata és egy népnemzeti ágból. (Nevezhetjük ezt NN-forrásnak.) Azután úgy tűnik, mintha ez a folyó három ágra szakadna, egy liberális erecskére, egy kereszténydemokrata patakocskára és egy népnemzeti folyóra. A legutóbbi gödöllői tanácskozás azt a benyomást keltette, hogy ez az utóbbi a legerősebb ág.
Balás István: Amikor én 1988 őszén bekapcsolódtam az MDF munkájába, akkor már ugyanúgy létezett a liberális ág is, természetesen ennek nemzeti vagy keresztény változata. De ezek közül egyik sem törekedett kizárólagosságra, miután az MDF alapvetően kompromisszumra törekvő csapat volt. A Fórum minden tagja számára meghatározó a magyarságtudat, a jó értelemben vett hazaszeretet s a magyarság feltétlen szeretete határokon belül és kívül. Ez az az áramlat, amely egyesíti az összes többit. Úgy gondolom, a szabad demokraták viselkedésében sem lehet éles határt húzni, a liberális eszmék vagy netán a szociáldemokrata eszmék hívei között, hiszen kifelé nem így jelenik meg az SZDSZ, hanem mint ellenzék. Az MDF megnyilvánulásaiban sem lehet éles határvonalakkal szétválasztani a különféle irányokat. Elsősorban a szerep a meghatározó, és azt hiszem, a kormánypártiak és ellenzékiek kölcsönösen nevelték egymást. A frakciófegyelem mindkét oldalon szociológiai ráhatások következtében alakult ki. Bekerültünk a parlamentbe, és azt tapasztaltuk, hogy még azt sem tudjuk, hol az ülőhelyünk, és máris lőnek ránk az ellenkező sorokból. Ebből spontán összetartás következett, amit az ellenzéki támadások szilárdítottak meg, s a mi egységes reagálásunk feltehetően visszahatott az ellenzékre.
Beszélő: Az ellenzék működése révén az MDF-ben megszilárdult a frakciófegyelem. De vajon ezt az egységet és szilárdságot belülről nem veszélyezteti semmi? Az említett gödöllői MDF-találkozón úgy tűnt, hogy Antall József a markánsabb népnemzeti színekben tűnt fel, a kereszténydemokrata irányultságát inkább Salamon László szólaltatta meg. Változásról van szó, avagy a mi miniszterelnökünk az a muzsikus, aki minden hangszeren egyforma tehetséggel játszik?
B. I.: Antall József ügyes koordinátor. Ahogy a nép mondaná: „nagy kártyás”. Ez azt jelenti, hogy tudatosan nyilatkozik mindig. Gödöllőn az aktualitást a népi irány adta. Antall Józsefnek a liberalizmusról vallott nézetei nem azonosak a mai ellenzéki pártokban vallott liberális felfogással. Az MDF osztja a pártelnök álláspontját, pontosabban, ha úgy tetszik, a pártelnök osztja az MDF álláspontját. Az európai magyar hagyományoknak az MDF nézetei szerint nem a mai ellenzéki pártok által vallott liberalizmusfogalom felel meg. Az ellenzéki indítványokon még a bizottságokban is, amikor a műhelymunkát végezzük, nagyon sokszor átsüt, hogy a kibicnek semmi sem drága. Őtőlük akár anarchia is lehet, úgyis tudják, hogy a kormánykoalíció nem vállalhat fel mindent, mert az ország tűrőképességéért mi felelünk.
Beszélő: Hallhatnánk-e egy példát?
B. I.: Gondolok itt arra, hogyan rendezzük az állam és az önkormányzat között a pénzügyi kérdéseket, milyen mértékig részesedjen a vagyonból az állam, ill. az önkormányzat. Tipikus SZDSZ-es és fideszes javaslat az, amely mindent az önkormányzatoknak adna. Ugyanakkor a kormánynak és kormánypártoknak gondolniuk kell arra, hogy Magyarországért mint egészért a felelősség őket terheli. Ilyen értelemben tehát nem lehet egyszerűen mindent odaadni, még ha szeretnénk is. A kormány nem jótékonykodhat a vagyonnal, mert óriási lenne a böjtje.
Beszélő: El tudunk-e képzelni, az egyik oldalon, tökéletesen ellátott, működő és gazdag önkormányzatokat, és teljesen tönkrement államot a másik oldalon.
B. I.: Ez így természetesen elképzelhetetlen, és igazad van a kérdés felvetésében. De az önkormányzatok működéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételeket rögzítő jogszabálycsomag elkészítéséhez legalább egy évre van szükség. Továbbá nem várhatja ki az állam, hogy az önkormányzatok három-négy év múlva megerősödjenek, nem várhatja ki az állam, mert ő közben összeomolhat. Itt a folyamatos működőképesség fenntartása az adott pillanatban az állam kezében történő jövedelemösszpontosítást indokolta. Ennek a fokozatos lebontása indokolt lehet, attól függően, hogy miként alakul az állam gazdasági helyzete.
Beszélő: Úgy érzed-e, ha az önkormányzati választásokat is döntően a kormánypártok nyerik, akkor ugyanez lett volna a kormány álláspontja?
B. I.: Ez egészen természetes. Az ugyanis, hogy ki nyerte meg az önkormányzati választásokat, bonyolult kérdés, sokkal könnyebb arra felelni, hogy ki veszítette el. Valamennyi parlamenti párt. Miután a parlamenti pártok összességükben nagyon kis százalékban kerültek be az önkormányzati vezetésekbe, az, hogy ezen belül egymás között milyen az arány, másodrendű. A kormány által hozott döntések egyaránt sújtják az MDF és az SZDSZ által vezetett önkormányzatokat, ugyanaz a helyzet az MDF többségű gödöllői vagy mezőkövesdi önkormányzat, mint a főváros esetében.
Beszélő: A népnemzeti irányvonal vezérszónoka, Csurka István, elég tapintatlanul olyan nyilvános kijelentést tett, hogy Für Lajos az MDF legnépszerűbb politikusa. Az újságírók nagy étvággyal le is csaptak erre.
B. I.: Csurka István nagyon szereti gondolatait írásban kifejezni. Parlamenti felszólalásait is olvassa. Abban a pillanatban, hogy szabadon kezd beszélni, a gondolatai nem olyan jól fésültek, nem olyan míves kidolgozásúak. Szeretném itt is hangsúlyozni, hogy nagyon szeretem Csurka Istvánt. Valahol óriásnak tartom, s azt a szerepet, amit ő vállal, csodálom. Akkor is, ha nem minden részletkérdésben értek vele egyet.
Beszélő: Azt mondhatjuk hát, hogy a miniszterelnök töretlen híve?
B. I.: Ez teljesen természetes. A miniszterelnök a megjegyzéseit egy percig sem érezhette bántásnak, sokkal jobban ismeri Csurka Istvánt, mint közülünk sokan. A miniszterelnök nem megbántódós fajta.
Beszélő: A Csapody-, Ilkei- vagy Balás-ügy egyszerű, házi, családi jellegű perpatvar?
B. I.: Az utóbbi időben különösen sok kritikát kaptam amiatt, hogy a sajtóban egyáltalán megszólaltam. Ezért most (a mostot kérem aláhúzni) a Beszélő nézze el, ha e kérdésről nem akarok nyilatkozni. A legutóbbi frakcióülési határozat az volt, hogy ezekben a kérdésekben egyik képviselő se tegyen a nyilvánosság előtt nyilatkozatot.
Beszélő: Az a hír, hogy több képviselő fontolgatta a függetlenek táborának gyarapítását, szintén ebbe a tilalmi körbe tartozik?
B. I.: Erről azért annyit tudok mondani, hogy ezt sem megerősíteni, sem cáfolni, sem kizárni, de alátámasztani sem tudom. Hogy vannak-e egyáltalán ilyen személyek, ill. hogy ezek a személyek kitartanak-e esetleges ilyen szándékuk mellett egy krízishelyzetben, amilyen például a kisgazdaügy kapcsán előállott – ilyen jóslásokba bocsátkozni felelőtlenség lenne.
Beszélő: Hogy áll az 52-ekként ismert 49-ek ügye?
B. I.: Helyes az észrevétel, hiszen sem 52-ekként, sem 49-ekként nem beszélhetünk létező csapatról, csupán a frakció működését kívánta egy csoport nagyító alá venni. Az is természetes, hogy adott esetben lehettek volna személyi konzekvenciák is. Hogy hányan is írták alá azt a petíciót, végül is esetleges dolog, Én ezt az ívet soha nem láttam. Azért írták alá 49-en, mert egyszerűen nem gyűjtötték tovább a neveket, akár százan is csatlakozhattak volna.
Beszélő: A probléma, aminek a megoldására szövetkeztek, ezek szerint megoldódott.
B. I.: Ismert a napi sajtóból, hogy egy személyi kérdéscsoportra szűkült le a probléma.
Beszélő: Hogy tudniillik maradhat-e Kónya Imre a frakcióvezető?
B. I.: Kónya Imre tartotta szükségesnek, hogy így tegye fel a kérdést, de valójában új vezetőség választása vagy a réginek új tagokkal való megerősítése volt a tét.
Beszélő: A kisgazdaváltozás következményei sejthetők-e? Ha jól értem, Antall József elképzelhetőnek tartja a Torgyán Józseffel folytatandó párbeszédet a közös kormányzás érdekében. De mintha az MDF-frakció ebben nem lenne képes miniszterelnökét követni.
B. I.: Előbb-utóbb rá kellene ébredni a botcsinálta politikusoknak, hogy másként értendőek a kimondott szavak, mint egy iskolai feleletben. A politikában nagyon sok minden lehetséges. Ezért nem tartom kizártnak, hogy a reálpolitikus Antall József fejében valóban megfordult: tudomásul veszi, hogy a választópolgárok milyen összetételű kisgazdapártot szavaztak meg mellé koalíciós partnernek.
De ha a kisgazda-frakció jelentősebb része Torgyán-ellenes, és ezt lehetetlen kibékíteni a kisgazdapárt mai legális vezetésével, akkor nyilván föl fog merülni a párt- vagy frakciószakadás. Akkor viszont új helyzet áll elő, akkor a kormányfőnek más utakat kell keresnie.
Beszélő: Ha jól értem, Antall József egyfajta békemissziót folytat a kisgazdapárt két szárnya között.
B. I.: Én úgy fogalmaznék, hogy Antall József reálpolitikus, aki ügyes és kidekázza, hogy melyik útnak van nagyobb esélye, ill. hogy az ország mostani helyzetében melyik út biztosít nagyobb stabilitást.
Beszélő: Az elemzőknek úgy tűnik, hogy Torgyán megválasztása a szélsőjobbra tolódás veszélyét idézte fel. Nem fenyeget-e az a veszély, hogy a vele való reálpolitikus együttműködés az MDF-et is kelleténél jobban jobbra sodorja?
B. I.: Ez képtelenség, ilyen ötlet nem lehet megalapozott, már csak a frakciók közötti arány miatt sem. Bizonyos határokat az MDF nem léphet át.
Beszélő: Föltűntek olyan jobboldalinak tűnő megnyilvánulások, melyektől az MDF nem volt hajlandó elhatárolni magát. Volt Ilkei-, Csapody- és Balás-ügy, de nem volt Bogdán-ügy, mert a párt etikai bizottsága nem tartotta az ügyet kellő súlyúnak. Gyakran a miniszterelnök szemére vetették, hogy más szélsőségek ügyében sem fogalmazott egyértelműen.
B. I.: Egyetlen ügyet sem szabad a jelentőségén túlértékelni. Ha az ügyek a nyilvánosság előtt tárgyaltatnak, túlnövik jelentőségüket. A Bogdán-ügy kapcsán elhangzottak olyan vélemények is, hogy el kell határolódnunk ettől a felfogástól, ugyanakkor azzal a konklúzióval tűnik zárulni az ügy, hogy ezt az írást nem szabad túlértékelni.
Beszélő: Azt kell gondolnom akkor, hogy sokkal szélsőségesebb volt a másik három ügy, melyben az etikai bizottság kész volt állást foglalni.
B. I.: Az etikai bizottság a mai napig nem foglalt állást egyik ügyben sem. Mire az újság megjelenik, valószínűleg nem lesz titok, hiszen ma már minden kiszivárog, hogy az etikai bizottság nem tartja indokoltnak az eljárás lefolytatását Csapody Miklós ellen.
Beszélő: Onnan indultunk el, hogy különféle irányzatok láthatók az MDF-ben, de azt mondtad, hogy a közös iránnyal nincs semmi baj. Tehát Lakitelek óta nincs szükség pályakorrekcióra.
B. I.: Tudom, hogy az emberek sóhajtozásai valamennyi parlamenti pártot utolérték, ez alól mi sem vagyunk kivételek. Mégis a kormánykoalíciót alkotó pártok helyzete annyival nehezebb, hogy bár ismereteim szerint az MDF eredeti céljai semmit nem változtak, ugyanakkor a napi politika szintjén legalább három probléma jelentkezik. Először is a kormány nem az MDF-é, hanem koalíciós, ami bizonyos kompromisszumot, folyamatos egyeztetést feltételez, másodszor az ország gazdasági helyzete objektív akadályokat gördít a célok megvalósítása útjába. Amikor a kormány összes mozgástere 7 milliárd szabad forint, hiába szeretne az MDF szabadabban kormányozni, lehetetlen. A harmadik pedig kétségtelenül az, hogy szemben a régóta demokratikus államokkal, ahol az egymást váltó irányzatok mindegyikének van kormányzati tapasztalata, nálunk a kormánykoalíciónak, de az ellenzéki pártoknak sincs. Ezért nagyon természetes, hogy számtalan ügyetlenség is bekövetkezett. Az MDF működését nagyban nehezítette a kezdeti időkben, hogy az afrikai pigmeusok szintjén voltunk ellátva írógépekkel és gépírókkal. Amíg ezen túl nem léptünk, lehetetlenség volt bármit megkövetelni kormánypártoktól, de ellenzéktől is.
Beszélő: Azt mondhatjuk, hogy azok a választók, akik győzelemre segítették az MDF-et, elégedettek a pártjuk eredményeivel?
B. I.: Azok, akik ismerték az ország előtt álló nehézségeket, azok nem csalódtak. Ők megértik, hogy az év végéig semmiféle komoly ígéret nem reális. De vállalják az őket is sújtó általános nehézségeket. Bármely más kormány, vezesse Kis János vagy Thürmer Gyula, a tömegek számára nem lett volna érzékelhetően más, mint az Antall-kormány.
Beszélő: Felmerült az MDF-ben a parlamenten kívüli pártok bevonása a kormányzásba?
B. I.: Az MDF nyitott, bárkivel való párbeszédre, de demokratikus parlamentről csak akkor beszélhetünk, ha a döntések az Országházban dőlnek el.
Beszélő: Merthogy az előbb Thürmer Gyulát említetted!
B. I.: Szó sincs róla, de Thürmer Gyula az, aki idő előtti választásokat sürget, hivatkozva pártja nagy kormányzati tapasztalataira. Azt akarom mondani, hogy ha maga Lucifer áll a kormányrúd mellett, vagy Mihály arkangyal…
Beszélő: Ami azért nem mindegy!
B. I.: …ami valóban nem mindegy, bár az adott esetben csaknem mindegy, és most lehet választani, hogy ki kicsoda az előbb felsorolt személyek közül – akkor sem mehetnének másként a dolgok.
Beszélő: Az embereket meglehetősen irritálja a III/III-as ügy. A kisgazdavezetők közül többen kijelentették, hogy nem hajlandók egy levegőt szívni olyan személlyel, aki ezen a listán szerepel. Antall József viszont kész erre azzal a személlyel kapcsolatban, akire az említett grémium célzott.
B. I.: Én a III/III. ügyében egy gondolati fejlődésen mentem át. Amikor eredetileg Hack Péterek felvetették, a javaslatukat a parlamentben, akkor szkeptikus voltam. Az akkori kezdeményezésnek főleg az időzítése miatt fogalmazódtak meg bennem azok a gondolatok, hogy vajon honnan tudja az előterjesztő, hogy egyáltalán hitelt érdemlő-e ez a lista, vagy nem. Hiszen jobb híján csak a kormányzati információk birtokában lévő személyek tudhatják ezt biztosan. Új helyzet állt elő akkor, amikor a saját kormányunk terjesztette be a javaslatot, de egész más körre. Ma már jól érzékelhető módon ez a kérdés időzített bomba, vagy legalábbis métely. Ennek a kérdésnek valamilyen úton egyszer s mindenkorra véget kell vetni.
Hivatkozott cikkek
- Belföld [7]