Skip to main content

Kónya mentén

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Múlt héten, a június 24-i szavazás előestéjén remegő kézzel írtuk le: esetleg odalehet a kárpótlási törvény, és válságba sodródhat a kormánykoalíció. Paraszthajszálon múlott, hogy nem így történt. Az ördög a részletekben van elrejtve, előbb a részletekről szavaznak, s ha egy tégla kipottyan, összeomolhat az egész épület. Kónya Imre MDF-frakcióvezető javaslatával az árverés intézményével kísérelt meg emberi egyenlőséget teremteni a kárpótlásijegy-tulajdonosok két alfaja között, amely aszerint vált szét – alkotmányellenesen –, hogy földet vagy más javat vettek-e el az illetőtől valamikor. A kisgazdák viszont a néplélek elleni véteknek minősítették, hogy az ember „elrabolt” földjére licitáljon. A nép lelkéhez és a koalícióhoz a legtöbb kisgazda végül is úgy maradt egyképpen hűséges, hogy a licitnél Kónya ellen, a törvény egészénél mellette szavazott.

Így a végelszámolásnál a kárpótlás sima 57 százalékos támogatottságnak örvendett (187 igen, 133 nem, 9 tartózkodás), ugyanis a 41 jelen lévő kisgazda-képviselő közül ekkor már 28-an lojálisán viselkedtek, és csak 5-en ellenkeztek (9-en pedig egyik gombot sem nyomták meg). Ez volt 13 óra 12 perckor. De 12.24-kor még, amikor a Kónya-féle csomag megfelelő részéhez érve először hangzott el az „árverés” szó, az addigi 180, sőt 190 feletti támogatottság 173-ra (52%-ra) zuhant; ekkor a kisgazdaszavazatok közül 12 igent, 21 nemet és 8 tartózkodást konstatálhattunk. Két perccel később a licit intézményét konstituáló 20. § (1) bekezdést 175 képviselő támogatta, de ezen belül a kisgazdatámogatás 11-re csökkent; ekkor 13 szavazaton múlott az alkotmányos kárpótlás sorsa. A koalíció stabilitása 12 óra 40-kor került mélypontra: ekkor 168-an támogatták ekkor a Kónya-javallatot, 163-an ellene szavaztak vagy tartózkodtak; csak 9 kisgazda pártolta, hogy vegye vissza az állam öt éven belül azt a földet, amelynek hasznosítását a kárpótolt tulajdonos nem vállalja.

A részletekhez tartozik az is, hogy 11 szabaddemokrata-képviselőnek, 1 Fideszesnek és 8 MSZP-snek külföldi tartózkodás vagy más elfoglaltság miatt nem állott módjában szavazni. Mindazonáltal Hack Péter levélben köszönte meg az SZDSZ-es frakciótársaknak a részvételt.






Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon