Beszélő: Magyarországon a kábítószer-fogyasztás kialakulása, elterjedése a szipuzással kezdődött, majd később jött a gyógyszerek ilyen célú szedése, s utolsó fázisként jelentkezett a füvek, ill. kemény drogok megjelenése. Megfigyelhető-e valamilyen hasonló „fejlődési” folyamat a nyugati országokban is?
Richard Hartnoll: Az illegális narkotikumok használata jelentős mértékben a késő 60-as és a korai 70-es években jelent meg először Európa észak–északnyugati, s később délnyugati országaiban. Népszerűvé válásának okai az ifjúság szubkultúrájának hirtelen átalakulásában, szexuális normáinak változásában keresendők. E generációnak több pénze volt, mint bármely korábbinak, s érdeklődése leginkább a zene, a divat és a szabadság kérdései felé fordult. Míg a szülők állandó témája az volt, hogy mennyit is áldoztak ők a háborúban, a fiatalok idealisztikusabb beállítottságúak voltak, s saját harcaikat vívták az egyetemi mozgalmakban. Így vált a cannabis (marihuána, hasis) az üres hatalom szimbólumává, amit még fokozott illegális volta is. A hozzájutást is elősegítette a volt gyarmatokkal megerősödő kereskedelem.
Beszélő: Mi történt ezekkel a tömeges méretekben kábítózó fiatalokkal? Hogyan lett ebből ilyen komoly szociális probléma?
R. H.: Ezek a fiatalok később lassan felhagytak e szerekkel. Nem váltak függővé, nem haltak meg túladagolásban, s nagyobb bűnügyekbe sem keveredtek. A komoly problémák a heroinpiac megnyíltával kezdődtek. A hetvenes évek végén kirobbanó politikai konfliktusok (Iránban, Afganisztánban) megnövelték a piacot, s ’81–82-től a heroin elég széles körben hozzáférhetővé vált Európa nyugati felén. Megnövekedett a függővé válók és a halálos áldozatok száma. A heroin elterjedésének egy másik oka az volt, hogy a cannabishasználók általában csak szívták a drogokat, s úgy gondolták, ha ezt nem használják intravénásán, akkor nem válhatnak függőkké. Ennél fontosabb volt azonban a szociális háttér megváltozása. A heroin először a városok legszegényebb negyedeiben, ahol már amúgy is magasabb volt a bűnözés, kezdett elterjedni, illetve olyan fiatalok körében, akiknek nem volt mit veszteniük. Pl. Franciaországban a kirekesztett nemzeti csoportok, bevándorlók, Angliában a munkanélküliek között. Megjelent a csak önmagára, saját sikereire figyelő, önzőbb embertípus. A sikerorientált emberek kudarcaik hatására fordultak a kokainhoz. Míg korábban a drogot főleg élvezeti cikként használták, most egyre jobban elkezdték problémák megoldására alkalmazni. A korábbi középosztály helyett egyre több alsóbb osztálybeli kezdett kábítózni. (A legfelsőbb osztályból is néhányan, de náluk ez státusszimbólummá vált.) Nem a drogok használata okozott tehát szociális problémákat, hanem az új szociális problémák vezettek az újfajta drogok tömeges megjelenéséhez és elterjedéséhez.
Beszélő: Mit gondol, milyen „esélyeink” vannak nekünk, nálunk is elterjednek ezek a szerek? Magyarország hagyományosan élenjár a különböző önpusztító módszerek alkalmazásában. Elég ha a dohányzásra, alkoholfogyasztásra vagy a nap mint nap elfogyasztott altatókra és nyugtatókra gondolunk.
R. H.: A nagy gazdasági és politikai változások mindig rengeteg bizonytalanságot hoznak az emberek életébe. Megnövelik ugyan az aktivitási kedvet, de ugyanakkor nagy kudarcok lehetőségeit is magukkal hordozzák, s sokan válhatnak hirtelen kiábrándulttá. A fiatalok is új, eltérő identitást keresnek, mely lényegesen eltér a szülőkétől. Mindenesetre a kereslet potenciálisan jelentősen megnőhet. Elég, ha csak Spanyolországra gondolunk, ahol a Franco bukása utáni időszakban már megfigyelhettünk hasonló jelenséget.
Beszélő: Magyarország földrajzi helyzeténél fogva egyre inkább a kábítószeresek tranzitútjává válik. Mennyiben ronthatja ez tovább a helyzetünket?
R. H.: Ez inkább csak akkor lesz veszélyforrás, ha nem egyszerűen áthaladó forgalom helyszínévé, hanem elosztóhellyé is lesz. Azokon a helyeken ugyanis, ahol a tételeket más országok számára kisebb csomagokba osztják, ott egyrészt nő a belső piacra jutás esélye, másrészt kábítószerrel fizetik a munkában részt vevőket. Magyarországon mindenesetre, míg a forint nem lesz konvertibilis, nem számíthatnak nagy fizetőképes keresletre, s ezért nem igazán éri meg kibontani a németeknek szánt árut. De ezt a harcot úgysem lehet elsősorban a drogbeáramlás felől megvívni. Sokkal inkább a belső szociális problémákra kellene összpontosítani.
Beszélő: A nemzetközi együttműködés inkább csak a rendőrség oldaláról látszik megvalósulni. Lehet, hogy esetleg egy ország határain vagy egy politikai rendszeren belül sikeresebbek lehetünk?
R. H.: A nemzetközi együttműködésben valóban vannak problémák, de ezt a kérdést, úgy érzem, leghatékonyabban úgyis helyi szinten lehet megoldani. Országos szinten jobb, ha arra koncentrálunk, hogy ne keltsünk pánikot, s ezzel ne kergessük illegalitásba a fogyasztókat, ne rekesszük ki még jobban az amúgy is kirekesztődött embereket. Az igazi munka kerületi, közösségi szinten folyhat. Az elsődleges feladat a megelőzés: felvilágosítással és olyan korosztályos programok rendezésével, amelyek izgatják a fiatalokat, pl. sport, igazi nekik szóló zene stb.
Nagyon hatékonyan tudnak dolgozni az úgynevezett közösségi munkások. Az Egyesült Királyságban ezek olyan szociális munkások, akik farmerban elvegyülve az emberek között munkálkodnak. Megtalálhatók a bárokban, utcasarkon, s mindenki feszélyezettség nélkül beszélhet velük a problémáikról, anélkül hogy el kellene mennie egy hivatalba vagy rendelésre. Ez a rendszer jól elterjedt Hollandiában, Németországban stb. Természetesen az ő munkájuk kiterjed az alkohol, szexuális és egyéb problémákra is, melyek nem elválaszthatóak a drogfogyasztástól. Nagy szükség van ambuláns rendelésekre is, s kifejezetten fiatalokkal foglalkozókra, mert a pszichoterápiás intézetek az ő kezelésükre nem igazán megfelelőek.
Beszélő: Manapság két alapvető nézőpont ütközik a drogproblémák megoldásának kérdésében. Az egyik fél a rendelkezések szigorítását, a büntetések jobb végrehajtását látja a legjobb eszköznek, míg a másik, az alkoholhoz és a cigarettához hasonlóan a cannabis törvényessé tételében látja a megoldás kulcsát. Ezek a csoportok szívesen hivatkoznak Hollandia példájára. Ön hogyan foglalna állást?
R. H.: Természetesen szabályozásokra szükség van, láthatjuk ezt az alkohol és cigaretta esetében is. Nálunk például 16 éves kor alatt nem lehet alkoholhoz jutni. Az én véleményem azonban az, hogy a cannabis-ról fel kellene oldani a büntetőjogi korlátozásokat, s helyettük csak szabályozást vezetni be. Nagy-Britanniában ugyan tiltottak e szerek, kis mennyiség esetén a gyakorlatban mégsem jutnak el ezek az esetek a büntetőeljárásig. Tapasztalataim azonban a nyugati országokból valók.
Beszélő: Tehát ön hogyan oldaná fel a büntetéseket?
R. N.: A használók esetében minden drogról feloldanám a büntetést. A füvek esetében a kis mennyiségben árusítókat sem büntetném. Hosszú távon úgyis ki kell alakulnia e téren egy hasonló rendszernek, mint az alkoholé. Természetesen csak lépésenként. De egyes országoknak nem hiszem, hogy lesz módjuk ezt elkerülni. A cannabis nem okoz súlyos problémákat egyébként sem, s talán kevésbé veszélyes is, mint az alkohol. A kemény drogok veszélyesek, s ezért a terjesztésük ma erős kontrollt igényel. E kérdés megoldásához inkább a megközelítést kellene megváltoztatni: úgy kezelni, mint például az alkoholizmust – betegségként. Az emberek hozzáállását kell megváltoztatni, s szociális helyzetüket. A törvény szigorítása csak még inkább elmérgesíti a helyzetet.
- Belföld [6]