Beszélő: Most hogy túl van a kulturális bizottság előtti meghallgatáson, nem érezte-e megalázónak a szituációt?
Chrudinák Alajos: Dehogynem. Ha az embert kihallgatják, kérdőre vonják, magyarázkodásra kényszerítik, hogy én vagyok-e én, ezt tettem, azt tettem, ez mindig kínos. De ha úgy vesszük, egy közösség természetes igénye, ha alkotmány van, demokrácia van, parlament van, hogy kíváncsiak, ki a jelölt. Én talán ismertebb vagyok a néző, az átlagember számára, tudják, mit tett ez a Chrudinák eddig. A múltamat tisztának tartom, fölnyithatónak, olyannak, amibe bele lehet pillantani, másrészt nincsenek titkaim, rejtett szándékaim a jövőt illetően sem. Jobb lett volna ugyan, ha valamennyi párt képviselői jelen vannak, mert sajnos vannak előítéletek, és ezek az előítéletek elhatalmasodhatnak, ha nem nyílik mód tartalmas vitára.
Beszélő: Ön szerint mi lehet Antall József szándéka azzal, hogy egyszerre három alelnököt nevez ki, ráadásul, ahogy Hankiss Elemér levele tanúsítja, akarata ellenére?
Ch. A.: Nem tudom a kormányfő szándékát, Hankiss először négy hónappal ezelőtt keresett meg, hogy legyek alelnök, azután most egy hónapja. Azzal érvelt, hogy olyan presztízsem van, ami jót tenne a vezetésnek. Sok mindennel nem értek egyet, ami a tévében történik, ennek ellenére javaslatokat is tettem neki. Ő meghallgatott, de néhány dologtól eltekintve semmi sem történt. Díszpinty nem akartam lenni, ha nincs feladat, nincs konkrét tevékenységi kör, akkor nincs értelme elfogadni az ajánlatot. Ezért mondtam nemet.
Beszélő: Elvállalná-e az ügyvezető elnöki megbízatást, ha Hankiss az önök kinevezése után lemondana?
Ch. A.: Nem. Ilyenre nem vágyom. Csak ha sikerülne létrehozni egy önmagunkat felügyelő, belső tévés szakértőbizottságot, hogy magunk dolgozzuk ki azt a televíziós illemkódexet, amely szerint az újságíró-riporternek objektíven, pártatlanul, ideológiamentesen kellene működnie. Nekünk kellene megteremteni azt a gazdasági struktúrát, amelyben pazarlás és korrupció nélkül tevékenykedhetne a tévé. A tévének nagyon értékes, tehetséges szellemi, szakmai csapata van, amely arra vágyik, hogy ötleteit, gondolatait elmondhassa, mert jobban ismeri, szereti a televíziót, mint azok, akik kísérleti terepnek nézik. Itt emberek dolgoznak, műsorok készülnek. A műsor olyan, mint az élő organizmus – mondom én balgán. Sok műsor eltűnt, azt hiszem, ez nem volt eléggé megfontolt. Kísérletek történtek arra is, hogy az én műsoraimat is áthelyezzék, megszüntessék, rövidítsék, néhány erre a sorsra jutott.
Beszélő: A bizottság előtt elmondottakban ön összehasonlítást tett a Bereczki–Wisinger–Baló-korszak televíziózásával, és a mait annál is rosszabbnak ítélte.
Ch. A.: Nem. Én azt mondtam, hogy a rendszerváltás után a televízióban nem következett be a remélt fordulat, a szabadság, nem szűnt meg az acsarkodás, gyűlölködés, a tisztességtelen verseny, a pártoskodás, a kívülről irányítottság, a pártokhoz való dörgölődzés.
Beszélő: Ön ma is tiltásokat, cenzúrát említ. Hol van az a láthatatlan, tiltó kéz?
Ch. A.: A televízión belül is folyik a hatalmi harc, kívülről táplálva. Itt van pl. a Panoráma. Évek óta sikere van, jól csináljátok – mondják. Egyesek mégis le akarják rombolni. Nem tisztességes versennyel, hanem feljelentgetéssel, kormányhivatalokhoz, pártokhoz való berohangálással, rágalmakkal, cenzúrával akarják megfojtani. Szakmai irigység, rejtett hatalmi ambíciók miatt egyszerűen be akarják fogni a szánkat, leradírozni, megszüntetni, mert ha nem létezik a Panoráma, akkor nem kell vele versengeni. Azt mondják a rágalmazók, hogy uszító, nacionalista műsorokat csinálok. Az agit-prop. és a tévé akkori vezetése ugyanezzel vádolt már ’73-ban is.
Beszélő: Mit jelent az ön felfogásában a szükséges új műsorpolitika?
Ch. A.: A televízió először szabja meg feladatait, azt, hogy milyen műsorpolitikát kíván folytatni, milyen műsorokat kíván gyártani, kiknek, milyen rétegekhez, milyen gyakorisággal, milyen módon, milyen hangvételben. Ehhez kell igazítani a létszámot, az alkotókat, a pénzt és az eszközöket. Először feladatokat kell tisztázni, nem lehet azt mondani, hogy holnaptól a munkatársak húsz százaléka ki van rúgva, de még nem tudom a nyolcvan százalék feladatait.
Beszélő: A nemzeti tudat lepusztultságát, amire a bizottság előtt hivatkozott, hogy kívánja megállítani, másrészt hogyan kell új erkölcsiséget teremteni?
Ch. A.: A nemzeti tudat leépítése folyt itt 45 éven keresztül. Ezen változtatni kell. Ez a hagyományaink, kultúránk megbecsülését, múltunk tisztázását jelenti. De a múltat nemcsak nekünk kell bevallanunk. Csakis nemzetként csatlakozhatunk Európához, Közép-Európához, nem arctalan masszaként. Fel kell mérnünk lehetőségeinket. Hogyan kell együttműködni szomszédainkkal? Milyen legyen az a közép-európai közösség, amit létre kellene hoznunk? Ebben a Kárpát-medencei közösségben és az Európába-házba is csak sajátos arcunkkal léphetünk, azazhogy magyarok vagyunk, a magyar nemzethez tartozunk, amelynek gazdag és dicső múltja van, kudarcokkal, sikerekkel, felemelő eseményekkel, csodálatos nyelvünkkel, gyönyörű költészetünkkel. Azért fogadnak be bennünket, azért tisztelnek, szeretnek bennünket, mert mások vagyunk, magyarok. Nekünk is vannak hőseink, kiválóságaink, eszményképeink. Nem vagyunk mi lábszagú, acsarkodó, bűnös nemzet, ahogy egyesek itthon előszeretettel szólnak rólunk. Meg kell ismernünk önmagunkat, a nemzetet, honnan jött, merre tart, mik a szándékai. Mint ahogy több műsoromban is elmondtam, először tisztáznunk kell emberségünket, ember voltunkat, mert mindenekelőtt emberek vagyunk, aztán magyarok, és így jutunk el Európába, csakis így lehetünk európaiak.
Beszélő: Meg tud-e békélni Chrudinák Alajos, akinek a hírigazgatói szerepkör néz ki a lejáratódott, alkalmatlan Híradó–Hét főszerkesztőjével, Pálfy G. Istvánnal?
Ch. A.: Nincs szükség két- vagy többpártos híradóra, ez amúgy is fából vaskarika. Ha lehetőség nyílik arra, hogy valóban tisztességes, objektív tájékoztatást hozzunk létre az egész televízióban, ha lesz belső viselkedési kódexünk, akkor a munkatársak, és itt nemcsak a híradóra gondolunk, tudni fogják: mi az, ami nem hangozhat el, mi a magánvélemény, mi az, ami ideológiai, osztály- vagy csoportérdeket szolgál, azt, hogy nem lehet összemosni a hírt a kommentárral. Mit jelent a pártatlanság, mit jelent a nemzeti elkötelezettség, a közösség, a nemzet szolgálata. Mit jelent az, hogy a néző gondolkodjon, ne rágják a szájába mások véleményét. A hírszolgálat nem ideológiai kategória. A televíziónak erkölcsileg kell függetlennek lennie.
- Belföld [6]