Skip to main content

Egyesülés helyett az új megosztottság felé

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az elmúlt hét végén a Helsinki Citizens Assambly elnöksége tanácskozásra hívta tagjait, az egykori kelet-közép-európai demokratikus ellenzék jeles képviselőit a jugoszláv válság megvitatására. A fő kérdés az volt, milyen következményekkel jár Jugoszlávia dezintegrációja Európa integrációja szempontjából, s melyek azok az okok, amelyek a jelenlegi helyzethez vezettek. A vita egyik legfontosabb, ám legszomorúbb tapasztalata az volt, hogy a konfliktust kirobbantó okok megítélésében olyan politikusok is élesen szembekerültek egymással, akik nem is oly régen még feltétlen egyetértéssel érveltek a demokrácia és az emberi jogok mellett. Úgy látszik azonban, hogy a tét most nemcsak ez. A vita dokumentumai közül most Milan Nikolics, a Szerb-Jugoszláv szociáldemokrata Liga elnöke előadásából és Tomaz Mastnak filozófus, a szlovák demokratikus ellenzék tagja írásából közlünk részleteket.

Nyilatkozat

Mi, a Kelet-Közép-Európai Szociálliberális Fórum tagjai, úgy gondoljuk, hogy a jugoszláviai válság rendezése az európai politika kulcskérdésévé vált, s próbatétele annak, mennyiben képes az Európai Közösség az európai konfliktusok megelőzésére és megoldására; ellene vagyunk mindennemű kényszer és erőszak alkalmazásának; támogatjuk Jugoszlávia minden népének önrendelkezési jogát; a válság békés, tárgyalásos rendezésének hívei vagyunk. Úgy gondoljuk, hogy a helsinki nyolatkozat egy új Európában olyan új politikai cselekvési filozófiát kíván, amely az emberi jogok és a demokratikus alapelvek tiszteletben tartásán alapul.

Belgrád, 1991. július 7.








Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon