Milan Nikolics

Nyomtatóbarát változat

A háborút a szlovén vezetés idézte elő azzal, hogy egyoldalúan kívánt kiválni Jugoszláviából; azzal, hogy kinyilvánította függetlenségét; azzal, hogy nemzetközi határt állított fel Szlovénia és Horvátország között, valamint önálló határt húzott meg Jugoszlávia határai mentén Olaszországgal, Ausztriával és Magyarországgal. Ezt elítélték az EK, az EBEÉ (az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet) országai, az Egyesült Államok és a Jugoszláviával szomszédos államok.

A jugoszláv szövetségi vezetés előre kijelentette, hogy törvényes intézkedéseket fog hozni Jugoszlávia egységének megőrzése érdekében, amíg létre nem jön a megállapodás a jugoszláv tagköztársaságok vezetői között az ország jövőjéről.

A szövetségi vezetés a jugoszláv szövetségi hadsereg Szlovéniában állomásozó, viszonylag kis létszámú fegyveres csoportjait küldte a határra, hogy visszaszerezze nemzetközi határvonalait. Ám ezeket a fegyveres egységeket feltartóztatták és megtámadtak a szlovén területvédelmi egységek. Tény, hogy a jugoszláv hadsereg osztagai kisebbségben maradtak, és a gyalogsági, illetve légvédelem hiányában hamarosan megállították, körülvették és részben szétverték őket. Az EK az első csatározások után küldöttséget menesztett Jugoszláviába, hogy rábeszélje a szemben álló feleket a tűzszünet megkötésére, hogy felhívja a jugoszláv nemzeti eliteket a problémák békés rendezésére, illetve arra, hogy tartózkodjanak minden egyoldalú lépéstől. És bár a felek megegyeztek, ez a kezdeményezés mégsem volt sikeres, mert a szóbeli megállapodást azonnal megszegték: a fegyveres konfliktusok folytatódtak, Horvátország és Szlovénia pedig nem vonta vissza a függetlenséggel kapcsolatos döntését.

Az EK-diplomaták második megbízatása után valamennyi fél aláírt egy megállapodást annak érdekében, hogy 1. létrejöjjön a tűzszünet, és a katonák, illetve a félkatonai egységek visszatérjenek a laktanyákba; 2. Horvátország és Szlovénia függessze fel a kiválással Kapcsolatos döntését; 3. hogy Sztipe Meszicset, Horvátország képviselőjét megválasszák a Jugoszláv Államelnökség elnökévé, és hogy Szerbia vessen véget a legfőbb állami testülettel szembeni bojkottjának. Az elnökség összeült, és nyilatkozatban követelte a tűzszünet azonnali megkötését és valamennyi katonai egység visszavonását. Ugyanakkor a szlovén területvédelmi egységek újra feltartóztatták a jugoszláv hadsereg szlovéniai csapatmozgásait; azt követelték, hogy a hadsereg hagyja hátra hadi felszerelését. A támadásra a hadsereg azzal válaszolt, hogy megpróbált kitörni a blokádból, majd újabb jugoszláv egységek siettek a segítségére. Ez volt az igazi eszkaláció pillanata, melynek nyomán totális háború bontakozott ki Szlovéniában.

A legutóbbi jugoszláviai események és azok a politikai kombinációk, amelyek a szlovénok és a jugoszláv hadsereg közötti fegyveres konfliktusok első napjai után rögtön megfogalmazódtak, megmutatták, hogy olyan kimenetele is lehet az eseményeknek, amit sokan teljesen anakronisztikusnak gondoltak. Így az „Európai Újjáépítés” helyett Európa új megosztottságával szembesülhetünk.

Mindennek elkerülésére az alábbi követelmények figyelembevétele látszik szükségesnek:

1. A konfliktusban álló valamennyi fél állítsa le a további fegyverkezéseket;

2. Minden katona, illetve félkatonai egység vonuljon vissza eredeti állomáshelyére, és tartsa be a tűzszünetet;

3. Küldjenek megfigyelő csoportokat Jugoszlávia összes konfliktussal terhelt területére, és a nemzet vezetőit számoltassák be a főbb tömegtájékoztatási eszközök nyilvánossága előtt;

4. Tűzzenek ki új tárgyalásokat Jugoszlávia jövőjéről, Jugoszlávia nemzeti vezetőinek, az EBEÉ-tagországok külügyminisztereinek és az EK által javasolt prominens politikusok részvételével;

5. A jugoszláv ügyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé kell vinni, amilyen gyorsan csak lehetséges, és tárgyalni kell a békefenntartó erők Jugoszláviában való állomásoztatásának lehetőségéről;

6. Meg kell védeni Jugoszláviát bármely külföldi ország beavatkozásának veszélyétől, és biztosítani kell a demokratikus és békés megoldás létrejöttéig területi egységét.

• Külföld