Beszélő: A közéletben nálunk sok vita folyik arról, hogy erős kerületekre vagy inkább egy erős fővárosra van-e szükség. Önöknek mi erről a kérdésről a véleményük?
Jaroslav Koran: Nálunk Prágában 56 kerület van. Mi arra törekszünk, hogy a lehetőségek szerint minél önállóbbak lehessenek. Ugyanakkor bizonyos problémákat csak egy erős fővárosi önkormányzat segítségével lehet megoldani. Őrültség lenne, és veszélyeztetné a város egységes működését, ha ezeket a kérdéseket a kerületek önállóan próbálnák meg kezelni, hiszen Prága egy nagyváros, és nem állhat 56 kis faluból. Addig nem beszélhetünk városrendezésről, településfejlesztésről, ökológiáról, a lakásgondok enyhítéséről, a bűnözés csökkentéséről, amíg mindezt nem egy egységes, a kerületekkel összehangolt koncepció jegyében tesszük. Voltak és lesznek is kemény vitáink a kerületi önkormányzatokkal, azonban nagyon remélem, hogy sikerül egyezségre jutnunk. Szeretném hangsúlyozni az állandó párbeszéd és kooperáció fontosságát. Bízom abban is, hogy elkerüljük azt, hogy az álláspontok megmerevedjenek, és állandó frontvonalak alakuljanak ki. Soha nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy milyen feladatokra vállalkoztunk, miért választottak meg minket, és hogy hosszú távon érdekeink – nevezetesen egy európai nagyváros korszerű és humánus működtetése – azonosak.
Tomas Londa: Prága helyzete Budapestnél egy kicsit rosszabb, hiszen nekünk huszonkét kerület helyett ötvenhattal kell megvívnunk napi csatáinkat. Ezek a problémák, azt hiszem, minden most felszabadult kelet-európai országban megfigyelhetőek, és tulajdonképpen a rendszerváltás gyermekbetegségeinek közös tünetei. Az emberek megcsömörlöttek a mindent a maga irányítása alá rendelő, központi bürokratizált hatalomtól, és önállóságot szeretnének. Sajnálatos azonban, hogy az önállóságot néha összekeverik az önkényességgel. Paradox módon gyakran az önállóságra törekvő helyi önkormányzatok centralizálnak legerősebben saját területükön. De mint mondtam, a rendszerváltás gyermekbetegségeiről van szó, s mint általában a gyermekbetegségeket, remélhetően ezt is hamarosan kinőjük.
Beszélő: Budapest súlyos, gyakran kezelhetetlennek tűnő problémákat örökölt az előző rendszertől. Mi a helyzet Prágában?
T. L.: Úgy gondolom, ebben a tekintetben is hasonló helyzetben vagyunk. Ha a háborús éveket is beszámítjuk, akkor immáron 50 éve városfejlesztés helyett és városfejlesztés címén leginkább Prága módszeres tönkretétele, pusztítása folyt. Az állami bérlakások elhanyagolása, a megalomán építkezések, a rossz településfejlesztési koncepciók, a presztízsberuházások mind, gyakran kitörölhetetlen nyomokat hagytak a város arculatán. A költségvetésből, sajnos, sokkal kevesebb pénzt kapunk, kaphatunk, mint amennyire szükségünk lenne. Az önkormányzati törvények megvannak ugyan, de ezek gyakran rosszak, és megváltoztatásuk elsősorban nem rajtunk, hanem a törvényhozói hatalmon áll.
J. K.: Kollégám szavaihoz csak annyit tennék hozzá, hogy jóllehet a gondjaink hatalmasak, én mégis bizakodó vagyok. Ha az elmúlt egy-két évre, a rendszerváltás idejére gondolok, vagy arra az óriási kihívásra és lehetőségre, amelyet most megkaptunk, akkor mindig az az érzésem, hogy egyszerűen nem tehetünk mást, mi sikerre vagyunk kárhoztatva. És természetesen bízom a prágai emberek leleményességében, segíteni akarásában.
Beszélő: Hogy határozná meg kormány és főváros jelenlegi viszonyát?
J. K.: Természetesen számos kérdésben komoly ellentéteink vannak, de megint csak hangsúlyoznám a párbeszéd fontosságát. A magam részéről szerencsés helyzetben vagyok, hiszen számos kormánytagot, minisztert személyes jó barátomnak tudhatok.
Végezetül engedje meg, hogy elmondjam, mennyire örülök, hogy itt lehettem most Budapesten. Hiszen gondjaink mellett örömeink, ünnepeink is hasonlóak. Számomra külön öröm az is, hogy Demszky úrral számos konferencia után végre saját városában találkozhattam. Az itt töltött néhány nap alapján, azt hiszem, nyugodtan mondhatom, sikerült barátokká válnunk.
- Önkormányzat [6]