A bolognai Il Regno folyóirat ez évi június 15-i szám 347. oldalán olvashatjuk az alábbiakat, amit ápr. 27-én Egerben nyilatkozott.
„Strazzari (a szerkesztő): Térjünk át a kényes kérdésre, amely aggasztja a magyar hierarchiát: a Bulányi-ügyre. Megváltozott-e a püspökök magatartása a bulányista közösséggel szemben?
Seregély: Nem, mert Bulányi atyának rendeznie kell számláját a Hittani Kongregációval. Nincs más út: harmóniába kell kerülnie a Szentszékkel. Tudom, hogy több ízben találkozott Acerbi nunciussal, csakhogy nem változtatott eszméin, melyeket nem akceptál a Hittani és a Klérus Kongregáció, amely készített egy nyilatkozatot, melyet Bulányi atyának alá kell írnia. Csakhogy ő ezt visszautasítja. Mind a mai napig a kongregáció nem engedi meg, hogy kapcsolataink legyenek vele és közösségeivel.
Strazzari: Hány ilyen közösség van?
Seregély: Nem tudom megmondani, de nem is nagyon fontos tudni ezt. Fontosabb ennél tudni azt, hogy antiklerikális körök szubvencionálják őket. Így aztán hovatovább érvényesül a »divide et impera« régi elve, hogy akadályozza az egyház életét. Ezek a közösségek nem éppen szabadok. Keresztények, de szélsőbaloldaliak, ahogyan Lefebvre szélsőjobboldali volt. Kicsik, de nagy a befolyásuk, mert módjuk van élni a tömeghírközlő eszközökkel. Nagyon fontosaknak látszanak. Ha helyzetük normalizálódnék, csökkenne az érdeklődés irántuk, s befejeződnék kalandjuk. Ellenzéki a magatartásuk, hogy ezáltal az érdeklődés középpontjában levőknek érezhessék magukat.”
Tudomásom szerint az érseknek korábbi pályája során nem volt találkozása a Bokorral, s így rossz benyomások talán nem akadályozhatták abban, hogy a püspöki konferencia elnöki székébe jutva a Lékai-Paskai-féle vonalvezetés után váltson. Nem váltott.
Az elmúlt év tavaszán egy egri papi összejövetelen előadta, hogy a Bokorban a háziasszonyok miséznek odahaza. A hallgatóság egyik tagja a témát a maga templomában szószékre is vitte: „Ma is vannak eretnekek” tálalásban. Tudomást szerezve erről egyikünk tiszteletteljes levélben kereste meg Seregély érseket, kérve őt, hogy jelölje meg a miséző háziasszonyok nevét, vagy ha nem tudja, akkor informátorának a nevét. Nem jelölte meg, hanem azt állította, hogy a Bokor közösségben olyan szélsőséges tanítások hallhatók, hogy ott minden előfordulhat.
A nyár folyamán Münchenben tartott előadást az ottani magyaroknak, s megismételte, amiket Egerben mondott el rólunk. Ott a nem papi hallgatóság maga tiltakozott ellenkező értesüléseire hivatkozva.
Az ősz folyamán Seregély érsek megbízta segédpüspökét, hogy készítse elő találkozásukat velem, mivel „Bulányi-ügyet sürgősen rendezniök kell”, amint a segédpüspök a közvetítőnek felkért közös ismerősünknek mondotta. Készséggel adtam helyet és időpontot, nekik alkalmasat, találkozásunkra. A találkozóra nem jöttek el, s ezt sem előre, sem utólag nem közölték velem, még kevésbé indokolták.
Ez év januárjában meglátogattam Rómában Sodano érseket, az új vatikáni államtitkárt, aki megkért, írjak egy levelet Seregély érseknek, találkozásunk érdekében. Hazajőve megírtam a levelet, közölve azt is, hogy ez Sodano államtitkár személyes kívánsága volt. Seregély érsek azt válaszolta, hogy egyelőre nem áll módjában találkozni velem. Majd akkor találkozik, ha Acerbi budapesti nunciustól erre felszólítást kap. Mind a mai napig nem találkoztunk. Acerbi nunciusnak egyébként a főnöke: Sodano államtitkár.
Ilyen előzmények után adta áprilisban a fenti interjút, melyhez az alábbi megjegyzéseket teszem.
1. Seregély érsek azt állítja, hogy a Hittani Kongregáció nem engedi meg, hogy kapcsolatot tartson velem és közösségeinkkel. Ez év januárjában, Rómában találkoztam Ratzinger bíborossal, akinek kérdésére elmondtam, hogy a magyar püspökök rá hivatkozva nem rendezik ügyüket velünk. Ratzinger bíboros: „De hiszen nem én büntettem meg az Atyát!”, hanem a magyar püspöki kar. Nem tudom eldönteni, hogy Ratzinger bíboros nem óhajtja-e ügyem rendezését, a magyar püspöki kar nem óhajtja, vagy egyikük sem.
2. Ami a szubvencionálást illeti: mind a mai napig se telefonom, s Trabantom, és eddigelé még senkitől sem kaptam semmiféle szubvenciót. Néhány külföldi katolikus szervtől kértem, mind megtagadták. Antiklerikális köröktől nem kértem és nem kaptam. Seregély érseknek emberi kötelessége volna megjelölni e körök nevét, vagy ha nem tudja, akkor informátorának nevét. A múlt tavaszi kérésünk nem teljesítése után nem sok reményem van erre.
3. Módunk van élni a tömeghírközlő eszközökkel, mint bárkinek, akinek a tevékenységére a hírközlés felfigyel. De korlátozottan, mert a hazai katolikus sajtó, melyet a püspöki kar ellenőriz, egy sort sem hajlandó közölni tőlünk. Az elmúlt félszázadban az egyház ezen magatartásához felzárkózott a világi sajtó is. »Kalandunk« nem biztos, hogy »normalizálódás« esetén befejeződnék, mert akkor bontakozott ki, amikor a hierarchia és az ateista állam sajtója közös erővel bojkottálta törekvéseinket.
4. Magam ajánlottam a Hittani Kongregációnak, hogy hajlandó vagyok újra aláírni azt a szöveget, amelyet a Hittani Kongregáció készített számomra, s melyet 1985-ben már aláírtam. Acerbi nunciusnak viszont nem állt módjában közölni velem az aláírásra kitűzött napon, hogy a püspöki kar minket érő rehabilitációja miben állna. Ezért maradt el az aláírás. Nem írhatok valamit alá, amiről nem tudom, hogyan fogják fölhasználni.
Hivatkozott cikkek
- Belföld [7]