Óriási döbbenetet váltott ki a hír. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az utca embere estig jóformán fel sem fogta, hogy mi is történt. Hét óra körül jelentették először a történteket, és az emberek többsége ekkor már munkában volt.
Valamivel később azonban már a hivatalok reagálásából lehetett valamire következtetni. Hirtelen valamennyi hivatalos hely bezárt: a vezetőket, főnököket – állítólag – sebtében Moszkvából érkezett „elvtársak” agymosásra hívták össze. Azonnal megszüntették az útlevelek kiadását; és olyan hírek is elterjedtek, hogy lezárják a határokat. Ez azonban egyelőre még nem történt meg.
Mást egyelőre nem érzékelünk itt. Csak hordják azóta egyfolytában az üzletekbe az árut, bizonyítandó, hogy az új rendszer majd Kánaánt teremt itt. Mindenki tudja, hogy ez szemfényvesztés, s hogy csak azt bizonyítja, hogy erre a puccsra már régen készültek, halmozták az árut, hogy most legyen mit kidobni a piacra.
Tegnap a helyi, megyei lap – a Kárpátaljai Igaz Szó – hasábjain, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége felhívásban fordult az itteni magyarsághoz. Higgadtságra, megfontoltságra, a meggondolatlan lépések elkerülésére szólítottunk fel mindenkit. Bejelentettük, hogy a Szövetség a helyén van. Hogy mit is fogunk tenni; konkrétan megmondani nehéz. Egy biztos, mindenféleképpen nyilvánosan elítéljük a puccsot. Állásfoglalásunk nem lehet enyhébb annál, mint hogy támogassuk az ukrán elnök nyilatkozatát, mely szintén elítélte az akciót. Ha Jelcin általános sztrájkra való felhívása átgyűrűzne hozzánk, Ukrajnába is, akkor mindenképpen csatlakozunk majd hozzá.
Arra utaló jelek egyelőre nincsenek, hogy a puccs nagyobb menekültáradatot indítana el. Ráadásul a puccsisták első közleménye kilátásba helyezte a határok megerősítését, így szerintem Magyarországnak aligha kell félnie nagyobb menekülthullámtól.
Szemben a moszkvai, központi lapokkal, itt megjelentek az újságok. De a cenzúrát már itt is bevezették. Közölték, hogy kizárólag ellenőrzött szöveget publikálhatunk a Kárpáti Igaz Szóban. Van persze egy másik lapunk is, a kéthetenként megjelenő „Kárpátalja”. Ezt azonban Miskolcon nyomják, a cenzúra nem tudja utolérni. Viszont nem tudjuk, hogy beengedik-e majd az országba, vagy arra kényszerülünk, hogy csempésszük?
- A moszkvai puccs [6]