Varga István orosházi ügyvéd vagy két hónapja elkiáltotta magát: a kommunista uralom idején elkövetett legsúlyosabb bűncselekmények – az emberölés, a hűtlenség, a hazaárulás – elkövetőit meg kell büntetni, akármikor vetkeztek is. 1944. december 31-e és 1990. május 2-a között e bűncselekmények vonatkozásában nem volt elévülés.
Két országgyűlési képviselő, dr. Takács Péter és dr. Zétényi Zsolt törvényjavaslattá emelte Varga ötletét. Ha javaslatukat elfogadják, jó sok embernek kell majd ijedeznie a büntetéstől. S korántsem csupán a pártállam kádereinek.
Itt van mindjárt a hűtlenség az 1930. évi III. törvénycikk 58. paragrafusa szerint. „A hűtlenség bűntettét követi el, aki külhatalom kormányával vagy külföldi szervezettel szövetkezik, vagy érintkezésbe bocsátkozik a végett, hogy a magyar állam ellen ellenséges cselekményre bírja.” Kéri Kálmán például 1944 októberében szövetkezett egy külhatalommal, méghozzá a magyar állammal éppen hadban álló orosz bolsevista hatalommal, és még december 21-e után sem átallott minden követ megmozgatni, hogy magyar hadifoglyok is vegyenek részt e külhatalom oldalán „az ország felszabadításában”, ahogy akkoriban mondták, azok a magyar állam elleni ellenséges cselekményekben. Tettének súlyával tisztában volt, évtizedekkel később beismerte, ha akkor visszatér csapataihoz, „felhúzták volna az első fára”. Ettől a szovjet kommunista rendszer szerencséjére megóvta. Mint a törvényjavaslat indoklásában olvashatjuk: „az önkényuralmi rendszer megakadályozta azon bűntettek üldözését, amelyek miatt a büntetőeljárás sértette volna az érdekeit.” No, majd most!
Vajon nem gyanúsítható-e mindenki hűtlenséggel, aki az 1944. december 21-én létrejött főhatalom részesének mondható, hiszen az „külföldi és aránytalanul erős kommunista befolyás alatt volt”. Ne feledjük, Országgyűlésünk jelenlegi alelnöke, Vörös Vince akkoriban eme külföldi befolyás alatt álló főhatalom, az Ideiglenes Nemzetgyűlés jegyzője.
Csodák csodája, a bűnös és illegitim rendszer olyan törvényeket alkotott, melyek alapján a jelen törvényjavaslat készítői újabb számonkéréseket helyeznek kilátásba.
A hazaárulást például az 1961-és Büntető Törvénykönyv kodifikálta. Eszerint „aki azért, hogy a Magyar Népköztársaság… politikai… érdekeit sértse, külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel érintkezésbe bocsátkozik…” tizenöt évig terjedhető fegyházzal (súlyosabb esetben halállal) büntetendő. E sorok írója beismeri, annak idején több ízben is érintkezésbe bocsátkozott külföldi szervezettel, például a Szabad Európa Rádióval, és nemigen volt tekintettel az MNK politikai érdekeire, ha úgy vélte, emberi jogok forognak kockán. Amikor 1989 októberében végre módosították ezt az eszelős törvényhelyet, úgy hitte, megúszta a dolgot. Tévedett volna?
És mi lesz Balogh Jani bácsival, aki a frontról hazatérve tetten érte és agyoncsapta a menyasszonyát. A zűrzavaros időkben mindenki azt gondolta, az oroszok voltak. Jani bácsi mostanában már dicsekszik is a hajdani virtussal, hisz úgyis elévült. Büntetése az 1878. évi V. törvénycikk 279. szakasza értelmében 15 évig terjedhető fegyház is lehet.
Sebaj, legyen Justitia! De miért nyilvánítaná a törvényhozó elévületlennek az 1948 után elkövetett harctéri fosztogatást? Vajon kinek volt alkalma azóta harctéren fosztogatni?
- Harmadik oldal [6]