Zsoldos Péter: A portrézás lehetősége mindig is engedélyhez volt kötve. De az eljárás a polgárok, azaz a mi tudatlanságunkra alapozott machinációnak volt az eredménye. A dolog ugyanis jogilag sem akkor nem volt rendezve, és ma sincs. Így aztán nyugodtan kijelenthető: engedélyek számonkérése e tekintetben tulajdonképpen jogellenes. Mert a portrézás nem önreklámozás; ez utóbbinak konkrét szabályozása van, egy 1968-as kormányrendelet formájában, amely előírja, hogy ehhez közterület-foglalási engedély szükségeltetik.
Eddig az efféle engedélyeket, például a mi esetünkben, az I. kerületi Művelődési Ház állította ki, 2000 forint illeték lefizetése után. Idéntől viszont az önkormányzat adja ki. Bár az illeték lényegesen kevesebb, 500 forint, nagyon korlátozott számban juthatunk hozzá engedélyekhez.
Molnár László: Tulajdonképpen mégiscsak született valamilyen új szabályozás. Ez év tavaszán egy műemlék-felügyeleti határozat jelent meg, ami sok dolgot más megvilágításba helyezett, és tulajdonképpen emiatt mi utóbb teljesen lehetetlen helyzetbe kerültünk.
Beszélő: Megtiltották volna a portrézást?
M. L.: Majdnem. Persze nem konkrét tiltásról van szó; az illetékesek, akiket kérdőre fogtunk, tagadnak mindenféle tiltást, s arra hivatkoznak, hogy a határozat megszövegezői egyszerűen kifelejtettek bennünket a képből, minthogy valójában nagyon kisszámú embert érint problémánk. Épp ezért mi azt látnánk a legüdvösebbnek, ha az önkormányzat hozna egy, kifejezetten a portrézók működését szabályozó határozatot, mert e nélkül exlex állapotban vagyunk, melynek csak a hátrányait érezzük.
Beszélő: Ez a „törvényenkívüliség” az egész fővárosra vonatkozik, vagy csak az I. kerület területén portrézókra?
Zs. P.: Portrézás szempontjából Budapest két pontja jöhet szóba: a Vár, valamint az V. kerületi Vörösmarty tér. Ez utóbbi esetében az önkormányzat kitalált valamit, amit bizonyos jóindulattal „rendezési kísérletnek” is nevezhetnénk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy megnyugtató lenne az ottani helyzet, hisz a Vörösmarty tériek például licitálni voltak kénytelenek az engedélyekért, melyek nehéz ezrekért keltek aztán el. Olyan összegekért – havi 3000-től 30 000 forintig –, amilyeneket mi soha nem tudnánk megfizetni. Ráadásul három hónapot egyszerre, előre kellett lefizetni. Mi, valamennyien egzisztencia nélküli, kezdő művészek vagyunk, ha ennyi pénzt össze tudnánk szedni, akkor nem portrézással kellene megkeresnünk a kenyerünket.
Nálunk, a Várban – a polgármester korábbi szóbeli ígéretének megfelelően – összesen tíz engedélyt adtak ki. Tíz ember kapott tehát egy-egy négyzetmétert! De a tíz engedélyből mindössze kettő „használható”, mert a másik nyolc olyan helyekre szól, ahol jószerével emberek nem is járnak…
Beszélő: Egyéni módon igényeltétek az önkormányzattól az engedélyeket?
M. L.: Nem. Ez év május 10-én – mi, tizenöten, akik azon a bizonyos két, forgalmasabb helyen osztozunk, s így, ha nem esik az eső, hetente egyszer talán mindegyikünkre sor kerül –, tehát mi, tizenöten a Fővárosi Bíróságon bejegyeztettük a Budavári Portrérajzolók Egyesületét. Ennek nevében fogalmaztuk meg igényeinket, s igyekszünk elérni azt, hogy az önkormányzat rászánja magát valamilyen, konkrétan minket érintő határozat meghozatalára. Az egyesület egyébként minőségi szűrőt is jelent; garantálja, hogy kontárok ne rontsák a „piacot”.
Beszélő: Ha a határozatot nem veszitek figyelembe – mint ahogy, gyanítom, ez ekként történik –, és mondjuk nap mind nap, mind a tizenöten leültök portrézni, akkor mi történik?
Zs. P.: Mi sosem törekedtünk arra, hogy a helyzetet kiélezzük, s kerültük az ilyen konfliktusokat. Ugyanakkor rendőri fellépésekre is csak az utóbbi időben került sor. Ha az engedélyezettnél több ember portrézik, akkor a rendőr felszólít valamennyiünket a távozásra. Ha vonakodnánk ennek eleget tenni, akkor szabálysértés miatt megbírságolnának, de lehetőség van arra is, hogy bekísérjenek. Igaz, ez eddig még nem fordult elő. Kérdésünkre, hogy milyen jogi alapja van az efféle intézkedésnek, általában azt a választ kapjuk, hogy nekik nem kötelességük kívülről fújni a rendelkezéseket…
Beszélő: Javasoltatok valamilyen megoldást az önkormányzatnak?
Zs. P.: Igen, mégpedig helyzetünk egyértelmű jogi rendezését. Bármerre jársz a világban, a civilizált városképhez mindenütt hozzátartoznak a portrézók. És annak ellenére, hogy az idei nyár számunkra is igen sanyarúnak bizonyult – a kuvaiti majd a jugoszláv konfliktus miatt sokkal kevesebb a külföldi, mint korábban – továbbra is mutatkozik igény a munkánkra. Elvárják és igénylik a portrézást. És nemcsak a külföldiek. Sok magyar is, akiknek – s ezt megint minden ellenkező híreszteléssel szemben hangsúlyozom – feleáron készítünk el egy-egy portrét.
- Önkormányzat [6]