Igen furcsa jelenet játszódott le a héten, amikor Karagyorgyevics Sándor herceg, az utolsó jugoszláv király fia megérkezett Belgrádba. A trónörökös lehajolt, s ekkor előugrottak kísérői: jókora tepsiben földet és füvet helyeztek eléje a repülőtér betonjára, hogy ezt illesse a szertartásos csókkal. A gesztus után gondosan eltávolították az anyaföldet, s az uralkodójelölt elmondhatta fegyvernyugvást sürgető szavait. A helyzet annyira groteszk volt, hogy veszekedett republikánusságom ellenére már-már hinni kezdtem, hogy Sándor herceg valóban segíthet a béke helyreállításában. Olyannyira áttekinthetetlennek és irracionálisnak tűnnek a jugoszláviai viszonyok, hogy akár még ez is megtörténhet.
Kelet-Európa miniszterelnöke
Vannak persze, akik jobban kiismerik magukat a kusza és bonyodalmas politikai helyzetben. Örömmel jelenthetjük, hogy közéjük tartozik a mi doktor Antallunk is, akitől ezen a héten a népben-nemzetben gondolkodás után megtanulhattuk a „térségben gondolkodás” fogalmát is. Miniszterelnökünk ugyanis felismerte: csak a régió egészét szem előtt tartva lehet a világpolitikában mérvadó módon bemutatni nézeteit. Úgy legyen! Bár jobb lenne, ha nem kockáztatna meg olyan kijelentést, hogy lélekben – mondjuk – 80 millió kelet-európai miniszterelnökének tartja magát.
E heti útján tárgyalópartnerei úgyis eleget tanulhattak tőle, ami persze rájuk is fér. „A nyugatot felkészületlenül érte a változás, és most döbbenten áll” – halljuk magától doktor Antalltól. Ezért aztán bátran és határozottan fejti ki véleményét „nyugati megnyilvánulásokról, amelyek a világot megosztó mesterséges diktátumokra utalnak”. A sok-sok okulásra érdemes dolog után aztán az Egyesült Államok csak magára vethet, ha továbbra sem nagyon kíván élni az Antall doktor által neki tulajdonított világpolitikai szereppel Jugoszláviában. Nem is csoda, ha Bush elnök „merész koncepciónak minősítette” nézeteit; kár, hogy ezt szintén a magyar elnöktől kellett megtudnunk. Így aztán nem meglepő, ha a felkészületlen Bush nem értette meg rögtön ezeket az elképzeléseket, és írásos kifejtésüket kérte. Kérdés, hogy ez a lecke nem vonja-e el figyelmét az itthoni dolgokról.
Antall doktort az SZDSZ élére!
Nálunk ugyanis mintha a „nincs itthon a macska, neszülnek az egerek” elve érvényesülne. A főnök távollétében – jóváhagyó vagy figyelmeztető pillantását nélkülözve – mintha kevesebb dörgedelmes nyilatkozat hangzana el. A sajtó újraparcellázását tervező telekügyvéd is csak arra szorítkozott ezen a héten, hogy leszögezze: az utolsó szóig egyetért saját magával, azaz korábbi titkos dolgozatával. Ha még támogató levelet is ad fel magának, akár eggyel növelheti a postai úton civil kurázsit tanúsító hívei számát.
A miniszterelnök távollétében így a szabad demokraták voltak kénytelenek a hét szenzációját szolgáltatni. A Kis János lemondását követő személyi találgatások nem akármilyen témát jelenthetnek, s ki-ki megmutathatja, mennyire érti a politika fortélyait. Itt van pl. Tölgyessy személye, akit minden MDF-párti nyilatkozó egyértelműen ajánl. Az persze nyitott kérdés, hogy ezt Tölgyessy elnökké jelölése kedvéért teszik, vagy éppenséggel meg akarják akadályozni törekvéseit, hiszen az ingadozó eszdéeszesek is gyanút fognak e nagy buzgalom láttán.
A teljesen objektív Hét/Híradó például odáig ment a korteskedésben, hogy az itthoni eseményeket azért távolról is felügyelő miniszterelnök állítását, miszerint „az ország érdeke is, hogy markáns, nemzetközileg is hiteles személyiség kerüljön az SZDSZ élére” már egyenesen meghamisítja, s azt sugallta, hogy ezt Antall kifejezetten Tölgyessyről mondotta. Mely állítás alaptalanságát az is aláhúzza, hogy valószínűtlen, hiszen Antall úr meggyőződése szerint láthatólag csak egyetlen markáns és hiteles politikus van: aki Bush-sal telefonálhat. Ezzel az egész személyi kérdés valóban megoldódna. Miért ne lehetne Antall doktor az SZDSZ elnöke is: már úgyis három pártot irányít, a negyedik meg se kottyanna neki!
Anyám tyúkja
Göncz Árpád csütörtöki bejelentése sem találhatta itthon a miniszterelnököt. A köztársasági elnök bejelentését sokan időhúzásként értékelik, ám az idő nagy úr: világossá teszi, hogy a jogszerűség bizony igencsak változó kategória, s a kormány, illetve felkent szószólói ez ügyben úgy válogatnak a paragrafusok között, mint anyánk tyúkja a kendermagban (hogy jobban élnek-e a kiskirálynál, azt most hagyjuk). Kulin Ferenc pl. – a magabiztosan nyilatkozó kereszténydemokrata és kisgazda honatyákkal és -anyákkal ellentétben – tudja, hogy nincsenek érvényben lévő szabályzatok a televízióban és rádióban. Ám sajátos értelmezési eljárást produkál: „a régi szervezeti és működési szabályzatban szerepelnek az alelnöki posztnak megfelelő elnökhelyettesek.” Hogy mi minek felel meg, az is nyitott kérdés. A régi, 1986-os szervezeti szabályzat még számol egy bizonyos párt vezetőivel és munkahelyi képviseletével is. Nem kellene tárgyalnia Kulinnak mindjárt Thürmerrel is? Mert lehet hogy ez az alelnöki poszt annak a titkári posztnak „felel meg”.
Bárhogy is végződjék az alelnök-csata, egy hatalmas elméleti eredményt mindenképpen produkált: tapasztalati kritériumot szereztünk a sajtószabadság amúgy meglehetősen homályos fogalmához. Sajtószabadság ott és csakis ott van, ahol minden zokszó és morgolódás nélkül közlik Debreczeni József dolgozatait!
Helyet a nőknek a közéletben!
A hét másik eredménye, hogy a főváros határozott nemet mondott a világkiállításra (talán a kormány nem egy tagjának nagy megkönnyebbülésére). Lezsák Sándor persze a maga váteszi módján nyomban kijelentette: az ellenzék történelmi bűne lesz, ha lemond az Expóról. Nos, erre csak azt mondhatjuk Talleyrandra utalva, hogy inkább kövesse el ezt a bűnt, mint hogy hibázzon. Hiszen a Számvevőszék vizsgálata is megállapította, hogy a világkiállítás gazdaságilag igen kockázatos vállalkozás lenne. A racionális érvekre talán kissé meglepő volt Kádár Béla ingerült és koordinálatlan válasza. Sőt, a férfias, nyugodt erőhöz egyenesen méltatlan volt e feminin-hiszteroid reakció. A felbőszült szakembert látva csak egyetérthetek a Beszélő szerkesztőségében markánsan és nemzetközileg is hitelesen képviselt nézettel: ingerlékeny és határozatlan férfiak helyett kemény és energikus nőknek kellene átadni az irányítást. Ám ha valaki e megfogalmazásban túl sok férfibrutalitást és „machismó”-t vél felfedezni, a rumpárti angol tengerészt parafrazálva másként is kifejezhetjük magunkat: nem lehetne a külgazdasági miniszter is Antall József?
- A hét üzenetei [6]