Az írásnak sajátos visszhangja támadt. Markó István békéscsabai MDF-es országgyűlési képviselő a cikket 386 példányban lemásoltatta, a parlament következő ülésszakán kiosztotta képviselőtársainak, majd a frakciójával történt egyeztetés után úgy döntött, hogy feljelenti a legfőbb ügyésznél Andódyt közösség elleni izgatás címén. A közösség elleni izgatással a Btk. 269., mára már hírhedtté vált (lásd Szentkorona- vagy Anarchista Újság-ügy) paragrafusa foglalkozik.
Markó szerint a cikk „a nagy nyilvánosság előtt a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít. Ezek a csoportok: a megválasztott országgyűlési és önkormányzati kép viselők, a pártok választott vezetői, általában a politikában aktívan résztvevők összessége.”
Ez a módszer szédítő távlatokat nyit. Mennyivel könnyebb lenne az élet, ha a nekünk nem tetsző írások szerzőire – vita helyett – egyszerűen a rendőrséget küldenénk.
A csabai politikacsinálók egy részének szemében már régóta szálka a Békés Megyei Hírlap. Tavaly áprilisban a két választási forduló között kipattant Springer-botrány idején az akkori ellenzéki pártok tüntetést szerveztek a lap főszerkesztője, Árpási Zoltán ellen. A felháborodást két dolog váltotta ki: egyrészt Árpási mint főszerkesztő természetesen párttag volt a régi rendszerben, és az MSZP képviselőjelöltjeként indult a választásokon, másrészt támogatta a Springer cégnek a lap felvásárlására vonatkozó ajánlatát. A szerkesztőség tagjai ugyan az ajánlat elvetése mellett döntöttek, de a tüntetést szervező képviselők ennek ellenére bojkottot szerveztek az újság ellen, kijelentvén, hogy addig nem hajlandóak a lapnak nyilatkozni, amíg Árpási a főszerkesztő. Árpási ezek után, mint mondja, jobbnak látta, ha a lap érdekében lemond posztjáról.
’91-ben a bécsi Standard vásárolta meg a lap részvényeinek többségét. A főszerkesztő posztjára pályázatot írtak ki, melyen Árpási is indult. A szerkesztőség tagjai titkos szavazáson Árpásira voksoltak, így a bécsi cég úgy határozott, hogy március elejétől őt nevezi ki a lap élére. A helyi pártok, köztük az MDF és az SZDSZ országgyűlési képviselője látogatást tett a Standard megbízottjánál, hogy kifejezzék tiltakozásukat. A cég képviselője némi megütközéssel vette tudomásul, hogy a pártok bele akarnak szólni egy szerkesztőség belügyeibe – és kinevezte Árpásit.
Úgy tűnik tehát, hogy Andódy cikke kapóra jött az. MDF-eseknek, hogy a lappal szembeni ellenérzéseiket a törvény szigorával nyomatékosítsák.
Az első körben a rendőrség nyomozói hallgatták ki Andódyt. A rendőrség vizsgálata szerint a szerző nem merítette ki a közösség elleni izgatás vétkét, szerintük csak becsületsértés ügyében lehetett volna eljárást indítani. A nyomozás eredményét a városi ügyészség elküldte a Legfőbb Ügyészségnek. Az MDF élénk érdeklődéssel követte az ügy folytatását. Miként az a vizsgálatokból kiderült, dr. Zétényi Zsolt, az MDF elszámoltatás-szakértője, személyes hangú levélben kérte a legfőbb ügyészt, hogy feltétlenül tájékoztassa őt, akár írásban, akár telefonon a vizsgálat állásáról.
A legfőbb ügyészség pótnyomozást rendelt el. Másodszor Andódyt dr. Kálló Lajos, a városi vezető ügyész hallgatta ki. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint Andódy készséggel válaszolt az ügyész által feltett kérdésekre, egészen addig a groteszk pillanatig, amikor dr. Kálló arra kérte, hogy „értelmezze” a cikkben foglaltakat mondatról mondatra, és közölje, hogy az inkriminált részek megírásával milyen célja volt, az mire „irányult.” Andódy ezt elutasította, mondván, hogy „nem érzi hivatottnak magát, saját írói tevékenységének, sem általános, sem részleteket kiragadó elemzésére…”
A városi ügyészségre beidézték tanúként Árpási Zoltánt is. A kihallgatás során megállapították, hogy a főszerkesztő bűnsegédi részességgel gyanúsítható. Az új vizsgálat jegyzőkönyvét ismételten megküldték a legfőbb ügyészségnek. Dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyésztől telefonon megtudtuk, hogy Andódy ügyében, mint ahogy a többi közösség elleni izgatás ügyében is, a vizsgálatot egyelőre felfüggesztették, várva az Alkotmánybíróság állásfoglalását, hogy a 269-es paragrafus összeegyeztethető-e az alkotmánnyal.
Dura László, a Tudosz egyik alapító tagja és volt titkára, a MÚOSZ szakszervezeti újságíró szekciójának soros ülésén azt kérte, hogy a szekció fejezze ki szolidaritását Andódy mellett. A szekció tagjai az indítványt elutasították, mondván, hogy Andódy nem MÚOSZ-tag, és különben is a polgári demokráciákban egy ilyenfajta ügyészi eljárás teljesen természetes, hiszen az amerikai elnök ellen is bármikor eljárás kezdeményezhető.
Dura ezután a Nyilvánosság Klubhoz fordult. Babus Endre, a Nyilvánosság Klub egyik vezetője a Klub támogatásáról biztosította Andódyt, és védőügyvédet szerzett neki a szegedi Izsák Péter dr. személyében.
Markó képviselő úr feljelentése egy dologban mindenképpen elérte célját. Andódy azóta felhagyott a politikai publicisztikával, s kizárólag az évszakok változásáról, a levélhullásról, s egyéb politikailag semleges témákról ír tárcákat.
- Belföld [5]