Szokai Imrét azzal vádolták, hogy a hozzá érkező információk előbb jutnak el Horn Gyulához, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnökéhez, mint a külügyminiszterhez. Az év elején azt is beszélték, hogy valójában Szokai volt a horvátországi fegyverszállítás kezdeményezője. Ez az utóbbi gyanú megalapozatlan, s az előbbi vádból is csak annyi igaz, hogy számos újsütetű közhivatalnokkal ellentétben, Szokai nem próbált eltitkolni mindent a parlamenti bizottság elől. A legfontosabb információkat azonban – így mondják külügyes körökben – leginkább magának tartotta meg, és maga használta fel, a saját elképzelései szerint. A helyettes államtitkár a kádárista pártközpontban kezdte külügyi pályafutását, s az apparátusnak ahhoz a nemzeti reformszocialista szárnyához tartozott, ahonnan könnyű volt az átmenet a Bíró Zoltán vezette MDF-be. A kultúrfölény, amellyel a külügy egyik vezetőjeként Kelet-Európa politikusaival és diplomatáival tárgyalt ugyancsak beleillett a Jeszenszky-minisztérium stílusába, és ez nemigen szolgált javára kapcsolatainknak a szomszédos országokkal. A terület szakértői és diplomatái régóta reménykedtek abban, hogy menesztésére előbb-utóbb sor kerül. Szokai azonban olyan dinamikusan egészítette ki címerpajzsán a pirosat fehérrel és zölddel, hogy az előbb-utóbb inkább utóbb lett. Még szerencse, hogy a népszavazás nyomán Ukrajna függetlenné válik. A kijevi nagykövetség méltó kárpótlás lehet a helyettes államtitkárságért.
Egészen más a helyzet Meiszter Dáviddal. Őt avatott szaktekintélynek ismerik mind a biztonságpolitika, a magyar–szovjet viszony, mind pedig a rendkívül bonyolult multilaterális kapcsolatok területén. A bécsi haderőcsökkentési tárgyalások során az általa irányított csapat szorgalmazta, hogy katonai tömbök helyett országcsoportok haderejéről szóljon a megegyezés. Olyan időben vetette ezt fel, amikor Jeszenszky – még ellenzéki politikusként – azt fejtegette külföldi államférfiaknak, hogy a szovjet csapatok magyarországi jelenléte a legjobb biztosíték a románok támadásával szemben. A Meiszter-csapat formuláját kezdetben a nyugati tárgyalópartnerek is értetlenül fogadták, holott éneikül a Varsói Szerződés formális megszűnte lehetetlenné tette volna a haderőcsökkentési egyezmény életbelépését. Most, amikor a multilaterális kapcsolatok mind fontosabbá válnak, amikor Magyarország szerepet kap az ENSZ Biztonsági Tanácsában, Meiszter Dávid eltávolítása önpusztító elhatározás a külügyben.
Tetézi a bajt, hogy Somogyi Ferenc, a minisztérium közigazgatási államtitkára beváltotta korábbi fenyegetését, és Meiszter Dávid eltávolítása után lemondott tisztéről – példát mutatva ezzel mindazoknak, akik ma is, akár az elmúlt évtizedekben némi öntudaterősítő mormogás után, újra meg újra jó arcot vágnak a meggyőződésüket és önérzetüket (?) semmibe vevő hatalmi döntésekhez. (Vö.: Kupa Mihály hallgatása Surányi menesztésekor, igenje a Világkiállításra.) A Somogyi által kézben tartott hivatali szervezetnek – meg Katona Tamás diplomáciai rátermettségének – volt köszönhető, hogy a Külügyminisztériumot az elmúlt fél évben elkerülték a hangos botrányok, és még ellenzéki oldalon is úgy vélték, a minisztérium végre felnőtt önnön feladatához.
Somogyi Ferenc távozása legfeljebb Bába Ivánnak jön jól. Az ambiciózus külügyi főosztályvezető, aki a Szabad Kezdeményezések Hálózata oszlopos tagjaként sikertelenül próbálta megakadályozni az SZDSZ megalakulását majd kizárásáig a kisgazdáknál végül az alig létező Liberális Pártnál próbálkozott politikusi karrierrel, egyszerre törekszik Szokai és Meiszter Dávid helyére. E két hely legkisebb közös többszöröse a politikai államtitkárság; sajnos politikai államtitkár csak képviselő lehet.
Ez a kizáró ok – a mandátum hiánya – nem tartotta vissza Bábát attól, hogy ne hangoztassa mind sűrűbben: Katona Tamás nem képviseli a Külügyminisztérium kisebbségvédelmi politikáját és összefogott a „volt kommunistákkal”. Mindkét vád igaz. Katona ugyanis tisztában van azzal, hogy egy amerikai, nyugat-európai vagy akár prágai politikus tudatában – bármily sajnálatos – nem foglalnak el akkora helyet a felvidéki magyarság sorskérdései, mint Jeszenszkyében vagy Bábáéban, ezért képes másról is beszélni velük. Felismerte továbbá, hogy szüksége van Meiszter Dávid szakértelmére, sőt kommunista múltja ellenére megbízhat a lojalitásában is. Ráadásul még Szokai Imrével is korrekt munkakapcsolatot alakított ki.
Bába Iván a közeljövőben legalább helyettes államtitkár lesz, de megörökli mind Meiszter, mind Szokai kompetenciájának javát. Ez még nehezebbé teszi Katona Tamás helyzetét, akinek egyszerre kell helytállnia egy frusztrált főnökkel meg egy frusztrált beosztottal szemben. Korántsem előny, hogy jó kapcsolatot épített ki a Fidesszel és nem került konfliktusba sem az SZDSZ-szel, sem az MSZP-vel. Ennyi hibapont mellett egyetlen előnye, hogy a miniszterelnöknek, ha nem is rokona, legalább egyetemi évfolyamtársa volt. Így aligha valószínű, hogy újból nemet mond, ha – miként tavaly – Antall József ismét felajánlaná neki Andrásfalvy esetleg megüresedő tárcáját. De vajon mi lesz akkor a külüggyel?
És hogyan boldogul Katona Tamás a népnemzetiek stratégiai minisztériumában, ahol nemzeti kommunisták, népnemzeti MDF-esek és – egyre inkább – egyre aktívabb kereszténydemokraták osztoznak a hatalmon?
- Belföld [6]