Preambulum
I. A médiát általában a negyedik hatalmi ágként tartják számon. Erről a területről, ahol komoly politikai és gazdasági érdekek forognak kockán, a polgárokat egyre inkább kiszorítják. A média és általában a kommunikáció világméretű koncentrációja következtében a demokratikus kontroll egyre inkább elerőtlenedik. Az információs szolgáltatás piacképes áruvá alakul át, a polgárok már csak mint piaci szereplők jönnek számításba. Ennek eredményeképpen egy olyan uniformizált modell alakul ki, amely szögesen ellentétes az információhoz való joggal, márpedig ez a jog új lehetőséget, pluralista keretek között a szembenálló, illetve kritikai szempontok megjelenésére. A média annak a pozíciónak a feladásával, amelyből ellensúlyt képezhetne az államrezon mögött meghúzódó hatalommal szemben, aktív cinkostárssá válik egy olyan európai léptékű „biztonsági” zóna létrehozásában, amely veszélyezteti az alapvető szabadságjogokat. A modern kommunikációs eszközök ahelyett, hogy elősegítenék a gondolatok szabad áramlását, és ezzel közelebb hoznák egymáshoz az embereket és a népeket, új korlátok felállításában segédkeznek, kirekesztik azokat, akik ezen eszközökhöz nem férnek hozzá. Szembenézve ezekkel a veszélyekkel olyan biztosítékokat kell kidolgoznunk és érvényesítenünk, amelyek garantálják a valódi demokráciát, a kultúra decentralizációját, és bevonják a polgárokat abba az új nemzetközi kommunikációs rendbe, amely most alakul ki a szemünk előtt.
II. Kétszáz évvel az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata után sürgető feladattá vált, hogy újra meghatározzuk az információ és szólás szabadságának a jelentését. A polgároknak a technika mai állásának megfelelő eszközöket kell biztosítani arra, hogy megmaradjon a kommunikációnak egy olyan szabad területe, amely nem áll sem politikai, sem gazdasági erők se közvetlen, se közvetett ellenőrzése alatt. Ennek a kiegyensúlyozó erőnek mindenekelőtt a valamennyiünk számára legkönnyebben hozzáférhető területeken, nevezetesen a rádióadásokban kell megjelennie. Minden állampolgári csoportnak rendelkeznie kell az alábbi garanciákkal:
a) Az információkhoz való hozzájutás joga, a panasztételi jog, ha előbbi jogunk sérelmet szenved; az átláthatóság követelményének kiterjesztése minden olyan, az államtól függő és független intézményre, amely befolyásolhatja a társadalom életét.
b) Az „elleninformáció” közzétételére való jog, azaz a „válaszadás joga” bármely hamisnak tartott információ megcáfolására, még ha a cáfolatot közzétevő személyében nem érintett is; olyan információk, gondolatok és kulturális alkotások sugárzásának joga, melyek a közönséghez más úton nem jutnak el.
c) A kommunikáció joga; a polgárok minden csoportosulásának legyen lehetősége kapcsolatok kialakítására más csoportosulásokkal határon belül és kívül egyaránt, legyen lehetősége bármely kérdésnek a nyilvánosság fórumain való megvitatására.
III. A hullámhosszakat nagyon gyakran az állam számára fenntartott javaknak tekintik, vagy kereskedelmi hálózatok foglalják el, bitorolják és igyekeznek magántulajdonukká tenni azokat. A lég mindenkié, ugyanolyan nélkülözhetetlen az emberi önkifejezéshez, mint a lélegzéshez. Ebből következőleg az államnak biztosítania kell, hogy a frekvenciák teljes skálájának felhasználásáról nyilvános viták alapján döntsenek, hogy vége szakadjon a hullámhosszak monopolizálásának. Az állampolgárok minden érdekelt csoportjának biztosítani kell a jogi lehetőséget arra, hogy szabadon hullámhosszhoz jusson, hogy anyagi erejére való tekintet nélkül műsort sugározhasson, és műsora zavarás nélkül hallható legyen. Ez a jog az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 19. cikkelyéből következik, megfelel az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nyilatkozata ide vonatkozó cikkelyének, és benne foglaltatik az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikkelyében.
IV. Mi, az Európai Közösségi Rádió munkatársai azért harcolunk, hogy kivívjuk a tömegkommunikációhoz való jogot. Bizonyos országokban ugyan már elismernek bennünket, de másokban még mindig a dzsungel törvényei vonatkoznak ránk, illetve olyan súlyos terhekkel, korlátozásokkal, feltételekkel találkozunk, amelyek létünket veszélyeztetik. Végül pedig a többi országban, amelyek még mindig ragaszkodnak az állammonopóliumhoz, jelenleg is tiltott a tevékenységünk. Mindazonáltal kijelentjük, hogy eltökélten ellenállunk mindenféle politikai és gazdasági nyomásnak, és tudatában vagyunk annak a szerepnek, amelyet alapvető szabadságjogaink megvédésében betoltunk. Nem fogjuk elfogadni az európai törvényhozás olyan összehangolását, amely a legrosszabb rendelkezésre álló modellből indul ki. Nem tiltakozunk általánosságban a kereskedelmi rádió létezése ellen, de követeljük a politikai és gazdasági erőktől független, közösségi rádió létezéshez való jogát.
Követeljük, hogy a közösségi rádiózás alább megfogalmazott 10 alapelvét vegyék figyelembe mindenhol, ahol az audiovizuális szektor működését regionális, nemzeti vagy európai szinten törvényekben, szabálygyűjteményekben vagy egyezményekben rendezik.
A közösségi rádió tíz alapelve
1. Minden állampolgári csoportosulás, amely saját rádiót akar alapítani és saját műsort sugározni, szabadon hozzáférhet a hullámhosszakhoz. A rádiós, tömegkommunikációs műsorszórásra vonatkozó törvényi normák ne tartalmazzanak több korlátozást, mint azok, amelyek az írott médiára vonatkoznak.
2. A közösségi rádió (vagy szabad rádió) non-profit rádió, mely független a hatóságoktól és a kereskedelmi csoportosulásoktól.
3. Minden állampolgár jogosult megismerni az állam felügyelete alá tartozó frekvenciákra vonatkozó információkat és a frekvenciakészlet tervezését és szétosztását meghatározó kritériumokat.
4. A frekvenciakészlet egy szektorát a közösségi rádiók számára kell fenntartani. A közösségi rádióknak elsőbbségük van a rádióadások számára fenntartott hullámhosszak egyharmadának használatára. Ezen túl további frekvenciákat kell a közösségi rádiók belső használatára, például programok továbbadására vagy állandó összeköttetés fenntartására biztosítani.
5. A közösségi rádiók a számukra fenntartott sávon belül regionális szinten önállóan határoznak a frekvenciák elosztásáról és a műsorszórás technikai részletkérdéseiről. Ebből a célból a közösségi rádiók minden régióban bizottságot választanak. A magasabb testülethez való fellebbezés jogát biztosítani kell. A legfelsőbb döntéshozó fórumot európai szinten kell létrehozni.
6. Valamely közösségi rádió beadványa alapján a bizottságnak kell ellenőriznie, hogy a frekvenciákhoz való hozzáférést biztosító feltételeket tiszteletben tartják-e.
7. A közösségi rádiók nem fizetnek adót, illetéket és közterheket. Fennmaradásuk biztosításához állami hozzájárulásra jogosultak. A szükséges anyagi fedezetet egy speciális, az állami, a magánrádiók, illetve televíziók hirdetési bevételeire épülő adóból lehet biztosítani.
8. Ami a jogdíjakat illeti, a közösségi rádiók részesüljenek nem kereskedelmi jellegüknek megfelelő sajátos elbírálásban.
9. A közösségi rádiók szerkesztőit ugyanazok a tájékozódási lehetőségek és ugyanaz a jogi védelem illeti meg, mint a hivatásos újságírókat.
10. A médiát érintő új törvények, törvénymódosítások vagy nemzetközi egyezmények előkészítésének a folyamatában biztosítani kell a közösségi rádiók képviselői számára a részvétel és a javaslattétel jogát.
- Belföld [5]