Skip to main content

Beszélő hetilap, 51–52. szám, Évfolyam 3, Szám 52

K. F.: Vas István (1910–1991)

Iványi Gábor: Találkozás

nwa [Nagy W. András]: Víziótlan világ / Vissza a globális víziókhoz! / Szegény emberek demokráciája

Mink András: Nyeregben az MDF?

Révész Sándor: Összkormányzati lélekáramlás

(Upor): Arcok és harcok az MDF-ből

révész: Szabad tévé – magyar tévé

A kormány marka és a média

Révész Sándor: Beszélgetések a médiatörvényről – II. rész

: A Közösségi Rádiók Chartája

Dokumentum

efhá–solt [F. Havas Gábor–Solt Ottilia]: „Ha rászokik valaki, kelljen neki, mint a drog…”

Interjú a Magyar Narancs főszerkesztőjével

Bauer Tamás: Expórejtélyek

Szabó Miklós: A Kádár-emlékmű sarokfigurája

Nagy W. András: Mata és Hari

[Iványi Gábor]: Kedves Barátaim!

Adam Michnik: Nyelvében él az – elnyomás?

Bíró Béla: Egy csöpp méreg

:

Bíró Béla: Van-e magyar irredentizmus?

Végel László: Újvidéki karácsonyfák

Peremvidéki feljegyzések

Vajna János: Közösségből unió, unióból közösség

Marietta Csudakova: Körkörös kényszerek

Karátson Gábor: Válaszlevél

Liskó Ilona: Szerkezetváltás középfokon

Harangozó István - r. s.: A miskolci Befejezetlen Szimfónia

Török Monika: Mondd, fiam, te cigány vagy?

Bokor Judit: Gyalogtúra a Gyöngyösi sétány körül

Upor Péter: A beteg mint ember

Langmár Ferenc: A pénzügyi rendszert becsapni nem lehet

: A külön megfigyelt feldolgozóipari vállalatok helyzetének várható alakulása 1992-ben

Eörsi János: Tornatermeket és kollégiumokat!

Ladányi János: A Józsefváros mélyén…

A Középső-Józsefváros rehabilitációjáról

Hajdu István: Aki bátor, az előtt nincs akadály

Háy Ágnessel beszélget Hajdu István

Hajdu István: Kontempláció a zajban

Két kiállítás

Tóth Gábor Ákos: Pár csepp színház

[Kisbali László]: Karácsonyország

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon