A budapesti parlament egyik képviselője a minap megütközését fejezte ki amiatt, hogy a kormánynak portalanított utak építésére nincs pénze, világkiállításra bezzeg van. Az ügy közvetlen előzménye: az önkormányzatok céltámogatásáról folytatott vitában az illető honatya azt találta volt indítványozni, hadd igényelhessenek az önkormányzatok pénzt sáros utak aszfaltozására is, mert – úgymond –, ha már Európa felé menetelünk, akkor legalább száraz lábbal tehessük ezt. A javaslatot azonban „illetékes helyről” azzal utasították vissza – s természetesen ennek megfelelően elvetette a kormánypárti többség is –, hogy „iszonyatosan megterhelné” a költségvetést. Ezen elutasítás nyomán ragadtatta magát a képviselő úr arra a kijelentésre, hogy portalanításra nincs, világkiállításra bezzeg van.
Mondanunk sem kell, hogy a képviselő úr okvetetlenkedése minden alapot nélkülöz.
Először is egyáltalán nem biztos, hogy a derék honatya ezzel választói véleményét képviselte. Ilyenkor ősszel például kifejezett előnyei vannak, ha az ember sáros utcában lakik. Hogy mást ne mondjunk, egyáltalán nem kell attól tartania, hogy váratlan látogatók vagy nemkívánatos rokonok zavarják meg nyugalmát: legkésőbb a sarokról visszafordulnak. El tudom képzelni, hogy az elévülési törvény elfogadása nyomán például most néhány egykori funkcionárius örülne annak, ha hívatlan vendégek – például idézéskézbesítők – visszarettennének a térdig érő latyaktól. Csengőfrásztól sem kellene tartaniuk: végül is nem azért kap a rendőrség szép új Volkswageneket meg Fordokat, hogy mindenféle dűlőutakon – értsd a világkiállításra készülő Budapest utcáin – összemocskolják azokat.
Továbbiakban a kormány magatartása már csak azért sem kifogásolható, mert ugyan ki figyelne oda arra, hogy Rákosborzasztón kiköveznék a Kátyú utcát? Megnyitó, díszünnepség, fogadás, Mercedesek és Pássá tok gördülése? Egy világkiállításon, ott igen. De a Kátyú utcában? Arról még egy telefonbeszélgetést sem lehet folytatni valamelyik fontos kormányfővel. A helyben lakó Kovács urat pedig minek felhívni – az persze már más kérdés, hogy nem is lehet, mert telefonja sincs az istenadta választópolgárnak, de ne legyünk mohók, most arról van szó, utak miért nem épülhetnek.
Ennyiből is látható azonban, hogy a képviselői érvelés teljesen megalapozatlan: a világkiállítás igenis kell, az aszfaltozás meg várhat. Legalább így marad egy kis alapanyag porhintésre is.
- gazdaság [6]