Már én is vártam, hogy valaki szelektálva igyekszik értelmezni azokat a beszédeimet, írásaimat, amelyeket a szociális biztonság javítása érdekében mondtam el, illetve írtam le. Rendkívül sajnálatosnak tartom, ha egy újságíró nem jelzi vezércikkében, hogy a kiragadott idézet csak apropóul szolgál valamilyen gondolata kifejtéséhez. Különösen veszélyesnek tartom, ha ezt olyan újságíró gyakorolja, aki viszonylag széles tájékozottsággal rendelkezik. Éppen ezért válaszomban csak azokat az idézeteket emelem ki, amelyek nem változtatják meg elhangzott beszédem lényegét és arányát, ugyanakkor rávilágítanak annak valós tartalmára:
1. A „boldog munkanélküliek” a következő szövegkörnyezetben hangzott el: „Az országot járva, bizonyára önök is találkoztak már »boldog munkanélküliekkel«, akik munkanélküli-járadékukból és egy kis mellékesből most jobban élnek, mint akkor, amikor dolgoztak… Olyan munkanélküliekről van szó, akik nem gazdasági csapásként élik meg munkanélküliségüket, hanem kellemes életformaként, és akik nemegyszer felháborodást keltenek azokban, akik dolgoznak, de sokkal kevesebbet keresnek, mint amennyit pl egy munkanélküli járadékként kap. Az ilyen „boldog munkanélküliek”, bár munkájuk által gazdagítják az országot, virágoztatják a háttérgazdaságot. Egyes becslések szerint kb. 200 milliárd forint, más becslések szerint ennek többszöröse forog így közkézen…”
2. A másik kifogásolt rész volt képviselőtársam „vulgármarxistának” titulálta, elárulva ezzel is, hogy mennyire tájékozatlan az újszövetségi szentírásban. Szent Pál a tesszalonikiekhez írt második levelében ezt írja: „Már amikor nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék.” (3,10) Ha volt képviselőtársam gondolataim szövegkörnyezetét is figyelembe vette volna, akkor nem értelmezte volna félre mondandómat, ugyanis az így hangzott: „A kormánynak, az önkormányzatoknak és nem utolsósorban az Országgyűlésnek hathatós intézkedések sorozatát kell hozni… Abból az elvből kell kiindulni, hogy aki tudna (tehát nem, hogy aki képes), de nem akar dolgozni, az ne is egyék. Olyan jogszabályokat kell alkotni, és a kormánynak ezek végrehajtását hathatósan betartani, amelyek nyomán a munkanélküli ne életformaként fogja fel munkanélküliségét, s ezzel kiemelkedhessek munkanélküliségi állapotából. Ezt indokolja többek között, hogy az ország humán erőforrásai szűkösek, s ha valaki kivonja magát ez alól, még nagyobb nehézség elé állítja az országot… 1989-ben ellenzéki pártként olyan alapelveket és célokat fogalmaztunk meg a Kereszténydemokrata Néppártban… amelyek szerint az ember és családja szociális biztonsága súlyosan ne sérülhessen, hiszen a társadalom valamennyi tagja felelős azért, hogy mindenki biztonságban érezze magát. A társadalom elemi kötelessége, hogy a gazdasági, társadalmi események káros hatásaival szemben alulmaradt tagja számára is megteremtse a biztonságot, hogy emberi körülmények között élhessen, személyiségét kibontakoztathassa, tanulhasson, dolgozhasson, s mindez ne segélyadomány formájában történjék.”
Ezek után, részben bírálva a kormány intézkedéseit, részben felhívva a figyelmet a Kereszténydemokrata Néppárt szociális programjában megfogalmazott elvekre, négy pontban tettem javaslatot a szociális piacgazdasággal konform intézkedések meghozatalára. Remélem, volt képviselőtársam nem ítél el azért, mert indítványoztam, hogy: 1. „a fiatalok első munkahelyhez, valamint megfelelő bérezéshez való jogosultságát törvényszinten rendezzék, az iskolából kikerülő fiatal ne munkanélküliként kezdje az életét”; 2. a munkanélküliséggel főleg olyan régiókban kell szembenézni, ahol még nem történt meg az iparpolitika és foglalkoztatáspolitika összehangolása stb.; 3. az önkormányzatok szintén kiemelt foglalkoztatáspolitikai feladatokat tudnak ellátni; 4. lépéseket kell tenni a bérvédelem felé, illetőleg a bérek kiegyenlítésére. Ezenkívül megneveztem azokat az eszközöket is, amelyek segítségével a javaslatainkat valóra lehetne váltani, s amelyek egyeztetése mind a Munkaügyi Minisztérium, mind a Pénzügyminisztérium, mind a Gazdasági Kabinet, mind pedig a Roma Parlament illetékeseivel folyamatban van.
Befejezésül hadd emeljem ki, hogy a szociális piacgazdaságban a szociális biztonság nem munkahelybiztonságot jelent, hanem személyes biztonságot, az ember és családja biztonságát. Ehhez a régi struktúrákat le kell bontani, s az új struktúrák kialakításához szociális piacgazdasággal konform eszközöket kell találni. Úgy gondolom, hogy mindez csak szolidáris társadalomban valósulhat meg, és a jelenlegi helyzetben is az újságírókra fokozottabb felelősség hárul.
Balogh Gábor
országgyűlési képviselő (KDNP)
Hivatkozott cikkek
- Visszabeszélő [6]