Skip to main content

[Olvasói megjegyzés és szerkesztőségi válasz]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Minden kényszer nélkül… (Beszélő, 1991. nov. 30.)


Két hete a Beszélő a Menhely Alapítvány munkatársai egy rendkívül brutális rendőri intézkedés leírását közölték, melyhez Solt Ottilia fűzött szubjektív elemekkel átszőtt kommentárt.

Ezt, egy az előzőekben leírt rendőri attak apropóján megfogalmazott nyílt levél követte, melyben az alapítvány a független rendőrszakszervezet álláspontját kérte az esetről. Elsőként Solt Ottilia írására reagálnék.

Kedves Solt Ottilia!

Mindig csodálattal vegyes irigységgel tekintettem azokra, akik részinformációkra alapozva, azok valóságtartalmát feltétlen igaznak tekintve képesek megalapozott véleményt mondani fontos kérdésekről.

Mindig nagyon sajnálom azokat, akik a fenti módon eljárva tévednek.

Ez történt Önnel is.

Az egyébként rendkívül felháborító, fasiszta jellegű cselekményt ugyanis nem rendőrök követték el. Mint az a „168 óra” műsorából kiderült, az elkövetők egyikét a rendőrség már elfogta, és nyomoznak a társak után is.

Ön a leírt esetből azonban olyan következtetéseket vont le és tett közzé, amelyek súlyosan sértőek a rendőrség állományára nézve. Eleve feltételezte a hazugságot, sőt a sértettek hamis megvádolását is a II. kerületi rendőrkapitányság állománya részéről.

Elvártam volna, hogy tévedését beismerve helyreigazítja önmagát a következő számban, ezért nem válaszoltam azonnal. Sajnálom, hogy ez nem történt meg.

Budapest, 1991. december 9.

Üdvözlettel:

Rekvényi László
az FRSZ főtitkára

Tisztelt Menhely Alapítvány!
Tisztelt Kurdi Zoltán és Virág Tamás!

Megkönnyebbülés volt hallanom a „168 óra” műsorában, hogy az önök által leírt brutális támadás elkövetői nem rendőrök voltak, és a rendőrség egy elkövetőt már elfogott, Ezen eset kapcsán írt nyílt levelüket ennek ellenére én nem tekintem „okafogyottnak”. Megköszönve szervezetünk iránti bizalmukat, kérdéseikre az alábbiakat tudom elmondani:

– A Független Rendőrszakszervezet program-nyilatkozatában megfogalmazta, hogy a munkavállalói jogokkal együtt védi az emberi jogokat. A rendőrök esetében a szakmai igényességet, a törvényesség messzemenő tiszteletét tekintjük alapvetőnek.

Fontosnak tartjuk, hogy a fentiek megfelelő mértékben jelenjenek meg a rendőrök képzésében is. Elveinket a rendőrökre vonatkozó szabályzatok kidolgozásakor, valamint egyéb szakmai értekezletek során képviseljük.

– A hajléktalanokat ellátó intézményeknek, amennyiben a rendőrség tevékenységi körébe tartozó kérdéssel találkoznak, elsődlegesen az illetékes rendőri szervvel célszerű kapcsolatot tartani.

Természetesen az FRSZ nem zárkózik el a személyes és közvetlen kapcsolat kialakításától, amennyiben a közös érdekek ezt indokolják.

– Meggyőződésünk, hogy rendőreink túlnyomó többsége számára a hajléktalan nem azonos a bűnöző kategóriájával.

Áldozatkész munkájukhoz sok erőt és sikert kívánva üdvözli önöket:

Budapest, 1991. december 9.

Rekvényi László
az FRSZ főtitkára

Kedves Rekvényi László!

Elismerve, hogy hozzászólásomban csúnya dolgokat feltételeztem a II. kerületi rendőrkapitányságról, vitatkoznom kell Önnel. Egyelőre nem látom bizonyítottnak tévedésemet. Különösen, mivel elolvastam a rendőrségi törvény tervezetét, amelyben az áll, hogy kisebb súlyú bűncselekmény elkövetője büntetlenséget kaphat, ha valamely magasabb érdekből a rendőrség ügynökévé válik. Az elmúlt másfél évben gyűjtött tapasztalataim nem oltották ki gyanakvásomat a rendőrség feltétlen jogtisztelő, visszaélésektől mentes működésével kapcsolatban. Viszont Önnel együtt én is szeretnék fenntartás nélkül bízni a rend őreiben.



















































Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon