A kongresszus összehívását nemcsak megfeszített előkészítő munka – pl. az új alapszabály tervezetének kidolgozása – előzte meg, de néhány baljós előjel is. Például a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége és a Magyarországi Cigányok Igazság Szövetsége egyes vezetői által szervezett tüntetés decemberben a Roma Parlament épülete előtt, felszított indulatok és érzelmek. Nem feledkezhetünk meg a Roma Parlament irodájába történt, máig tisztázatlan betörésről, amikor egymillió forint tűnt el 1991 tavaszán. Ezek után akár meglepőnek is mondhatnánk, hogy a kongresszus egyáltalán tudott érdemi munkát végezni, noha az említett szervezetek egyes képviselői igyekeztek botrányba fullasztani a kongresszust sértő közbeszólásaikkal s főképp „ülősztrájkkal”, vagyis azzal, hogy vagy 40-en beültek a terembe a szabályos mandátummal rendelkező küldöttek közé, s csak akkor voltak hajlandók átvonulni az érdeklődők számára nyitva álló karzatra, amikor erre az MCDSZ elnöke, Náday Gyula – nem kevés taktikai érzéket árulva el – felszólította őket. Ezzel a viharos kezdettel sok idő ment el, többek között ennek lett a következménye, hogy – noha a kongresszus éjjel két óráig ülésezett – csupán az öt vezető tisztségviselő meg- és újraválasztására maradt idő, Horváth Aladár elnök, Rádai József és Farkas Miklós alelnökök, Raduly István főtitkár és Zsigó Jenő szóvivő személyében, míg az ügyvivő testület, illetve az ellenőrző és az etikai bizottság tagjainak megválasztására nem.
A kongresszust egyébként Wolfart János, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal vezetője nyitotta meg. A kormányfőtanácsos barátságos szavaiban némi fenyegetés bujkált: ha a cigány szervezetek nem lesznek egységesek, a kormánynak nem lesz tárgyalópartnere. Vagyis: a kormány csak egy tárgyalófelet fogad el. A kongresszuson képviseltette magát két ellenzéki párt: az MSZP és az SZDSZ.
Beszélő: Szerinted hogyan zajlott le ez a kongresszus?
Horváth Aladár: Az újraválasztott elnök: Parádésan.
Beszélő: Jó, de ez mit jelent?
H. A.: Parádés volt abban az értelemben, ahogy sikerült befolyásolnia pszichikailag és érzelmileg az egész kongresszust az ellentábornak. Az ülősztrájkkal meg a beordibálásokkal körülbelül három órát vesztettünk. Ráadásul a felszított érzelmek közepette több komoly hiba csúszott a kongresszus ügymenetébe, és ez megkérdőjelezi a törvényességet. Valószínűleg független szakértők állásfoglalására lesz szükség az ott készült videofelvétel és jegyzőkönyv alapján, hogy eldőljön, mennyire mondható a kongresszus törvényesnek.
Beszélő: Melyek voltak az általad említett hibák?
H. A.: Az alapszabály vitájában több hibát is elkövettünk. Két egymásnak ellentmondó passzus is bekerült az alapszabályba, másfelől ebből a helyzetből adódóan a hatás- és feladatkörök tisztázása is újabb vitát igényel. Ezért az alapszabály módosítása és egységesítése érdekében újabb kongresszust kell összehívni. A másik súlyos hiba az volt, hogy egy személyi kérdésben – Náday Gyula visszahívása, illetve kizárása ügyében – nem titkosan szavaztunk. Ezért egy újabb kongresszusnak ezt a döntésünket is felül kell vizsgálnia: Újra kell szavazni erről a kérdésről, de titkosan!
De új kongresszust kell összehívnunk azért is, mert hajnali két óráig sem volt időnk az ügyvivők és az etikai, illetve az ellenőrző bizottság megválasztására.
A kialakult helyzet miatt most az is vitás, hogy a következő kongresszusig a Roma Parlament ügyeit az előző ügyvezető testületnek kell-e továbbvinnie, vagy annak az öt legitimnek mondható tisztségviselőnek, akiket biztosan megválasztott a Roma Parlament. Ennek az öt képviselőnek – nevezetesen az elnöknek, a két alelnöknek, a főtitkárnak és a szóvivőnek – a legitimitása viszont azért kérdőjelezendő meg, mert megválasztásuk előtt törvénytelenül zártuk ki a Roma Parlament egy tagját, hiszen nem titkosan szavaztunk. Éppen ezért éjjel két órakor elfogadtuk, hogy szükséges egy rendkívüli kongresszus összehívása, s addig a korábbi ügyvivők intézik a Roma Parlament ügyeit.
Beszélő: Az érzelmek felkavarásában Náday Gyulának és csoportjának nagy szerepe volt.
H. A.: A kongresszuson kiderült, hogy az emberek többsége klinikai esetnek tekinti Náday Gyulát. Teljesen egyértelmű, hogy a józan ész, illetve a felelősséggel gondolkodó és politizáló csoport „megnyerte” ezt a „munkaértekezletet”, hiszen Náday Gyula szervezetével együtt kilépett a Roma Parlamentből. A bejelentést a kongresszus elfogadta, s így Náday Gyula már nem tagja a Roma Parlamentnek, ahogy szervezete, az MCDSZ sem. Raduly József, aki szintén részt vett az elnöki posztért vívott küzdelemben, a számára sikertelen szavazás után nem vállalta az alelnöki jelöltséget, és közölte a kongresszussal, hogy a 100 tagú Budapest Cigányzenekar elé viszi a kérdést, hogy vajon kilépnek-e a Roma Parlament tagszervezetei sorából vagy sem. Az is lényeges eredménynek mondható, hogy a velük szövetséges dr. Raduly Géza szintén súlyos vereséget szenvedett ezen a kongresszuson, így ő is bejelentette, hogy a Magyarországi Cigányok Igazság Szövetsége is kilép a Roma Parlamentből. Véleményem szerint e két szervezet kilépése mindenképpen előnyére válik a Roma Parlamentnek és az egész hazai cigánymozgalomnak, hiszen olyan szélsőségektől menti meg a cigánypolitikát, pontosabban a Roma Parlamentet, ami feltétlenül előnyére válik egész politizálásunknak. A szélsőbal és a szélsőjobb vált ki ezzel sorainkból. Náday Gyula a kommunizmusból itt maradt balos csökevény, Raduly Géza pedig szélsőjobboldali álláspontot képvisel, amikor az oláh cigányságot okolja a magyarországi cigányság presztízsének tönkretételéért, és minden jogot, minden előnyt a magyar anyanyelvű cigányságnak kíván fenntartani, miközben diszkriminációt követel az oláh cigánysággal szemben.
Beszélő: Folynak-e egyeztető tárgyalások a három csúcsszervezet – a Roma Parlament, Roma Fórum és a Magyarországi Cigányok Érdekszövetsége – között?
H. A.: Igen, a „Társalgónak” nevezett cigány politikai kerekasztal-beszélgetéseken találkozik egymással a három szervezet. A Roma Fórum és az Érdekszövetség megállapodást kötöttek, hogy minden lényeges kérdésben egyeztetnek. Mi is készek vagyunk tárgyalásokba bocsátkozni. Megvan az esély, hogy a három csúcsszervezet közösen meghozott döntései közelebb hozzák a szervezeteket, és egységesebb cigánypolitikai fellépés születhet 1992-ben.
- Belföld [6]