Skip to main content

T. Zselensky Péter

T. Zselensky Péter: Pont olyan, mint a nagy


A kongresszus összehívását nemcsak megfeszített előkészítő munka – pl. az új alapszabály tervezetének kidolgozása – előzte meg, de néhány baljós előjel is. Például a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége és a Magyarországi Cigányok Igazság Szövetsége egyes vezetői által szervezett tüntetés decemberben a Roma Parlament épülete előtt, felszított indulatok és érzelmek. Nem feledkezhetünk meg a Roma Parlament irodájába történt, máig tisztázatlan betörésről, amikor egymillió forint tűnt el 1991 tavaszán.

T. Zselensky Péter: Hogyan nyertük meg a világháborút?


Mármint a harmadikat. Azt, amelyikről sokan észre sem vették, hogy lezajlott (volt elég gondjuk ezenkívül is: pápalátogatás, Szent István ünnepe): azt, amelyik úgy ért véget, hogy voltaképp ki sem tört. Ez utóbbi anakronizmus ugyan, mégis jól jellemzi azt a helyzetet, amikor a világ legnagyobb országában hetvenkét óra alatt lezajlik egy puccs, egy ellenforradalom, egy polgárháború és egy forradalom. Hogy ennek mi köze a világháborúhoz?

T. Zselensky Péter: Szetapasztalataim


Jó tudni, hogy a szegénység nem szégyen, csak kellemetlen. De annak nagyon. Aki már legalább egyszer kipróbálta, annak ezt nem kell magyarázni, akinek pedig nincsenek ilyen irányú tapasztalatai, annak nem lehet. S a szegénységnek az az egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy nemigen lehet kitörni belőle: amíg ugyanis nincs elég pénzed arra, hogy fenntartsd magad, addig nem lesz erőd arra sem, hogy értelmes munkát végezz, s ezzel előteremtsd magadnak a mindennapi élethez szükséges összeget.

T. Zselensky Péter: Ez itt tiszta London


Ha az embernek nem adatott meg az a mindinkább szerencsésnek nevezhető állapot, hogy biztos fedél legyen a feje fölött, akkor az önfenntartási ösztön sokféle ötletet sugall. Lehet aludni parkokban, lebontásra ítélt romházakban és pályaudvarokon egyaránt. Ilyenkor januárban azonban mindezen lehetőségek csupán félértékűek. Hideg van, meg a különböző hivatalos közegek – rendőrök, vasutasok stb.

T. Zselensky Péter: Kilépettek és kitaszítottak


Vagyis az úgynevezett „hajléktalanok”. Nem gúnyból és nem is meg nem értésből tettem idézőjelbe a fenti, manapság meglehetősen sokat hallott kifejezést, hanem azért, mert nem fedi teljesen az általa jelzett embercsoport néhány jellegzetességét. Mert az igaz ugyan, hogy az említettek sorsa közös abban, hogy mindannyian az utcán, a pályaudvarokon és más, konszolidáltnak vagy akár emberinek nem nevezhető „szálláshelyeken” töltik éjszakáikat, de igaz az is, hogy e rétegen belül igenis meg kell különböztetnünk több, egymástól igencsak eltérő csoportot.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon