Tábornok úr! Ön nem érzi ennek a helyzetnek a fonákságát, vagy esetleg kompromittáló voltát?
A fonákságát érzem, azonban semmiképpen sem tekintem kompromittálónak; tevékenységünk a nyilvánosság előtt zajlik. Mi határőrök nem a kompromittálódást érezzük munkánk során szerte az országban, hanem annak az ellenkezőjét, egyre inkább a bizalmat ott, ahol szolgálunk. Ugyanis a mi tevékenységünket alapvetően megszabja az alkotmány. Ezen túlmenően a mi tevékenységünk ellátásához rendelkezünk egy honvédelmi törvénnyel, ami behatárolja a határőrség működését is. Továbbá létezik egy – lényegében nem deregulált – 1970-es MT-rendelet, ami részfeladatokat jelöl meg. Ezenkívül pedig, az elmúlt két évben minden olyan szabályozó belső utasítás – legyen az miniszteriális vagy határőrségi –, ami a munkát szabályozza, és ami nem felel meg a törvényességi előírásoknak, de-regulálásra került.
Tehát, egyrészt mégiscsak van törvényességi alapja a határőrségi munkának, másrészt pedig minden megszűnt, ami a korábbi rendszerhez kötődött és abból fakadóan határozott meg feladatokat.
Ennek ellenére mégis úgy hat, hogy a HŐR továbbra is öszvérmódosulat: se nemHM, se nem BM, hanem valamiféle köztes dolog. És itt rendkívül fontos az a dereguláció, amelyre Ön is utalt. Ugyanis ez az eljárás éppen azt a passzust nem szüntette meg, amely a rendészeti feladatok végrehajtására például a tömegoszlatásra vonatkozik.
Nézze! Valóban létezik egy belső szolgálati szabályzat, amely a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény 11. paragrafus 2. bekezdésének e) pontja alapján szabályozza a fegyveres erők szolgálatát, és valóban igaz, hogy ez a belügyminiszterrel egyetértésben született. És az is igaz, hogy ennek van egy 68. pontja, ami a fegyveres erők és a fegyveres testületek, vagyis a rendőrség tagjainak, állományának viszonyát szabályozza. Azonban olyan értelmű karhatalmi feladatokról, amelyekre ön utal, szó sincs! Ha valaki összekeveri az őrzési feladatokat a karhatalmi feladatokkal, azt vagy szándékosan teszi, vagy nem ismeri a kettő közötti óriási különbséget. A köztes állapotról csak annyit, északon béke van, délen háború.
Akkor miért jelöl meg a 631. pont „rendészeti alkalmazási körletet”, és miért írják azt a 632. pont első bekezdésében a helyőrség egyes számú feladataként: „együttműködés megszervezése és fenntartása a fegyveres erőkkel és testületekkel, valamint az ideiglenesen ott tartózkodó csapatokkal, törzsekkel”? Persze, az „ideiglenesség” már nem a szovjet csapatokra vonatkozik, de akkor sem értem, hogy ezt a passzust miért nem deregulálták?
A fogalmi zavarok elkerülése végett jól kell érteni, hogy itt a rendészeti kifejezés az egy helyőrségen belül elhelyezett katonai alakulatok belső rendjének és fegyelmének biztosítását, az együttműködést segítő tevékenységet jelenti, nem pedig a külső, ha úgy tetszik, polgári lakosság elleni fellépést. Vagyis különbséget kell tenni rendészeti és karhatalmi feladat között. Egyébként harminc éve vagyok határőr, de én még soha az életben olyan parancsot nem kaptam, és én sem adtam, hogy tömegoszlatásban kell részt venni, vagy ehhez hasonló feladatot kellene végrehajtani! Ilyen megközelítésben bárki feltüntetheti karhatalmi feladatul azt is, amikor a rendőrséggel együtt lezártuk a barcsi bombázás körzetét.
Akkor mivel magyarázható a félelem, és az a vélekedés, hogy amíg a HŐR a BM kötelékébe tartozik, addig semmiféle garancia nincs arra, hogy nem érkezik ilyen parancs?
A félelem egyrészt az előző rendszer beidegződéseiből adódik, amit emberileg akceptálok is. De ki fél a határőrségtől? Mi az ellenkezőjét tapasztaltuk. Másrészt, valóban érzékelhető az átmeneti állapot, ami szintén bizonytalansági tényező. De még egyszer hangsúlyozom, hogy ezek a passzusok egyszerűen nem teszik lehetővé, hogy a határőrséget ilyen feladatok végrehajtására kötelezhessék! De van garancia is. Ez az alkotmány és a honvédelmi törvény.
Tábornok úr! Akkor azt legyen szíves megindokolni, hogy mi az oka annak, hogy a HŐR katonái a rendkívüli állapotnak megfelelő objektumőrzést látnak el? Netán rendkívüli állapot van nálunk? Csak a közvélemény nem tud róla?
A határőrök nem rendkívüli állapotnak megfelelő objektumőrzést látnak el, és nincs rendkívüli állapot, amit el kellene hallgatni. A közvélemény pontosan ismeri és tudja, hogy például a terrorcselekmények bekövetkezése hazánkban már nemcsak lehetőség, de sajnálatos tény, de azt is tudja a közvélemény, hogy mi zajlik tőlünk délre, és abban milyen veszély rejlik. Ha ilyen értelemben intézkedéseket teszünk a biztonság érdekében, azt nem kellene félremagyarázni.
1989-ben, amikor megszületett egy valóban európai mércével mérhető határrendészeti koncepció, még senki sem látta előre, hogy 1990 végére, 1991 elejére ilyen feszültségekkel teli állapotok jönnek létre a közvetlen szomszédságunkban és még azon is túl. Például, az 1989-es romániai forradalom után minden épeszű ember arra gondolt, hogy politikailag konszolidált belső helyzet alakul ki Romániában, és még azok is hazamennek, akik az elmúlt évek során áttelepültek hozzánk. Ezzel szemben napjainkban kritikus belpolitikai helyzet uralkodik. Ennek következménye, hogy a migrációs hullám legintenzívebb áteresztő bázisa a magyar–román határszakasz. Tavaly közel harmincezer határsértési üggyel foglalkozott a határőrség, ebből 18 000 román állampolgár volt. De nemcsak román állampolgárok, hanem a világ szinte valamennyi olyan nációjának polgárai, akiket a jobb megélhetés reménye vezet. És most gondolja el, hogy ezeket az embereket mind nekünk kell feltartóztatni, táborokba gyűjteni, ügyüket a rendőrség és a Menekültügyi Hivatal vizsgálja ki, és a döntésüknek megfelelően vissza kell utaztatni vagy szállítani abba az országba azokat, akik nem maradhatnak, ahonnan jöttek.
Mi tagadás, tényleg sajátos „utazási irodát" működtetnek. Mennyibe kerül ez nekünk?
Tavaly összesen húszmillióba került a határőrségnek. De ha arra gondolok, hogy ugyanígy senki sem számított arra, hogy 1991-ben gyakorlatilag megszűnik a Szovjetunió, aminek következményeit még nem ismerjük. Nem is beszélve a jugoszláviai polgárháborúról. Vagyis, tevékenységünknek az a része, amit ön kifogásol, egyértelműen külső okokra vezethető vissza. Másrészt, az ország szempontjából is vannak olyan fontos objektumok, amelyek őrzésében szükség esetén részt vesz a határőrség. A Parlament esetében pedig egyszerűen arról van szó, hogy kevés a kormányőrség létszáma, és mi ezt egészítjük ki.
És annak is alapvetően külpolitikai oka van, hogy csupán az északi határszakaszon tértek át a hivatásos határőrizetre?
Nem. Ennek praktikus okai vannak. Itt voltak a legjobbak a feltételei annak, hogy ezt a munkát megkezdjük. De ennek más oka is van. A határrendészeti törvénytervezet már egy éve elkészült, de még a bizottsági megtárgyalásába sem kezdtek bele. A jelenlegi átszervezés nem a feladatot érinti, hanem a szervezetet. A feladat majd a törvénnyel együtt változik.
Ha a régi törvény van érvényben, akkor milyen törvény alapján kezdtek bele az átszervezésbe?
Az átszervezésről egy 1989. decemberi kormányhatározat intézkedik. Egyértelműen strukturális és gazdasági ésszerűség dominál abban, hogy a törvény hiányában is belefogtunk az átszervezésbe. Ennek alapján a következő a helyzet: a nyugati határ egy részén és északon valóban hivatásosok őrzik a határt, keleten és a déli határszakaszon a tervek elkészültek, és remélhetőleg 1995 végére az átszervezéseket itt is befejezzük. A déli határszakaszon kialakult helyzet jelenleg nem teszi lehetővé a sorozott állomány nélkülözését.
Ezzel magyarázható az is, hogy fenntartják a sorállományt, és úgynevezett keretszázadokat képeznek ki?
Az élet kényszerít arra bennünket, hogy a sorállományt fenntartsuk, de a jelenlegihez képest is kevesebb létszámmal és nem keretszázadokban, hanem olyan módon, hogy segíteni tudják törvényes kereteken belül a hivatásos állomány határrendészeti tevékenységét, és ha szükséges, korlátozott mértékű katonai-védelmi feladatot is el tudjanak látni.
Annak ellenére, hogy minden maradt a régiben, önök mégsem sírtak a költségvetésnél. Honnan van pénzük?
A költségvetést a parlament elfogadta. A működésünkhöz elengedhetetlenül szükséges pénzt megkaptuk. Az ország gazdasági helyzete ismert, sem sírni, sem hisztériázni nincs értelme, mert abból több pénz nem lesz. Érdemes viszont és szükséges a rendelkezésre álló anyagiakkal tisztességesen, ésszerűen gazdálkodni. Ettől jövőre talán már több lesz a pénz. Azokon a határszakaszokon, ahol bevezettük a hivatásos határőrizeti szolgálatot, felszámoltuk a feleslegessé vált őrsöket. Az így felszabadult objektumokat nyilvános pályázattal privatizáljuk, és a befolyt összeg egy részét visszaforgatjuk a működtetésbe, és ezáltal tehermentesítjük a költségvetést.
Hány objektumról van szó, és ezek mekkora pénzt jelentenek?
Összesen 60 őrs van kiürítve, amelyből 11-re eladási engedéllyel rendelkezünk, ötöt meghirdettünk, négy pedig meghirdetésre kerül. Az összeget nem tudom pontosan megmondani, mivel a bevétel attól függ, hogy ki ad érte többet.
Mi a garancia arra, hogy mire életbe lép az új törvény, megfelelő hivatásos állománnyal fognak rendelkezni? És egyáltalán, elegendő lesz-e egy kisebb létszám a mostani 14-15 ezer fővel szemben?
Ha abból indulunk ki, hogy a körülöttünk zajló állapotok örökké fognak tartani, akkor megrekedünk a jelenlegi helyzetnél, és konzerválunk egy olyan határőrizeti struktúrát, ami semmivel sem jobb az előzőnél. Ezért bízunk abban, hogy a helyzet előbb-utóbb normalizálódik, és akkor kizárólag a határőrség alapvető határrendészeti, határforgalmi, határrendi feladatait fogjuk ellátni. Ehhez pedig elég lesz a jelenleginél valamivel több hivatásos, és lényegesein kevesebb sorállományú határőr. Természetes ugyanakkor az is, hogy a határőrség mint fegyveres szerv része legyen az ország védelmi rendszerének.
Úgy tudom, hogy a leendő hivatásos állomány felkészítése Körmenden folyik. Hány főt képeznek ki, és milyen a képzés formája?
A kiképzés valóban Körmenden történik, ahol 200 fős turnusokban 10 hónapos intenzív tanfolyamot végeznek el azok, akik hivatásos határőrizeti szolgálatra jelentkeztek. A képzés kizárólag az alaptevékenységre terjed ki: határrendészet, határforgalom-ellenőrzés és a határrend fenntartása. Ezen túlmenően intenzív nyelvtanfolyam is zajlik, ahol elsősorban olyan idegen nyelvet sajátítanak el a katonák, ami összefügg az adott határszakasz földrajzi helyével. Eszerint: szerb–horvát, szlovák, román és német nyelvet tanulnak, de aki rendelkezik valamilyen világnyelv alapfokú ismeretével, azok a tanfolyam végére középfokon is tudnak már beszélni.
Tábornok úr! Szeretném, ha informálna arról, hogy mennyien teljesítenek szolgálatot a jugoszláv határszakaszon.
A jugoszláv határ 610 km hosszúságban húzódik, és végig a vonalon teljes készültség van érvényben. Az állomány összetétele a következő: hivatásos 690 fő, sorállományú pedig 3300 fő. Ez a létszám egyharmada a határőrség sorozott állományának. Úgy gondolom, hogy ezt nem kell indokolni.
- Belföld [6]