Kedd délután a parlamentben úgy tűnt, megtörténik, ami csodával határos módon eddig nem történt meg: akár a boldog békeidőkben, verekedés tör ki a honatyák között.
Palotás János név szerinti szavazást kért arról, maximálható-e a nyugdíjak százalékos emelésekor kifizethető nyugdíjtöbblet. A VOSZ elnöke úgy vélte, a magas jövedelmek alkotmányellenes diszkriminációja az, ha csupán a kisnyugdíjasok részesülhetnek 13 százalékos nyugdíjemelésben, 18 ezer forint feletti nyugdíjat élvezőknek ellenben meg kell elégedniük 2000 forinttal, akkor is, ha százalékosan 5000 járna nekik. Beszédében Palotás kikérte magának, hogy a Ház rendre olyan törvényeket fogad el, amelyekről az Alkotmánybíróságon derül ki, hogy alkotmányellenesek. A célzás félreérthetetlen volt. Kónya Imre, az aznap délelőtt alkotmányellenesnek nyilvánított Zétényi–Takács-féle törvény egyik keresztatyja, hirtelen elhagyta frakcióvezetői székét, és megindult Palotás felé. A mindig éber Kuncze Gábor nyugtatólag kiáltott rá a zömök frakcióvezetőre. Tettlegességre végül nem került sor. Tessék türelemmel lenni!
Palotás javaslata kapcsán a háborgó lélekben ismét összecsapott jog és igazságosság. A jog Palotásnak ad igazat: veszélyes gyakorlat, ha a törvényhozás tetszőlegesen, napi érdekek kedvéért különbséget tesz ember és ember között, még ha a különbségtétel ezúttal a jobb módúakat sújtja is. A szárad demokraták e meggondolás alapján szavaztak igennel Palotás javaslatára. Igazságérzetünk ellenben azt sugallja: miért kapjon annyival több pénzt az a maroknyi nyugdíjas, aki amúgy is sokat kap, miközben a nyolcezerből tengődők nyugdíja csak bagóval emelkedik? Persze igazságérzetünk is az orrunknál fogva vezet, hiszen miért lenne jobb a kisnyugdíjasoknak attól, hogy a nagynyugdíjasok valamivel kevesebbet kapnak? Ha az így megtakarított pénzt kiosztanák köztük (nem teszik), kinek-kinek csak fillérek jutnának. A fideszesek és a szocialisták nem is voltak hajlandók dönteni a dilemmában: tartózkodtak a szavazástól.
Miként a szabad demokraták tették a múlt év novemberében, amikor a Ház kimondta: néhány különösen súlyos bűncselekmény (hazaárulás, gyilkosság), amelyeket az elmúlt rendszerben politikai okból eltussoltak vagy éppen felmagasztaltak, az elévülési idő eltelte ellenére is üldözendő és büntetendő.
Az Alkotmánybíróság jog és igazságérzet birkózásában, tisztéhez méltó módon, egyértelműen – a jog mellett foglalt állást. Hamisnak bizonyultak a találgatások, hogy kompromisszumos döntés készül: nem a hazaárulás, igen a gyilkosság büntethetőségére. Most úgy beszélik, a bírák kezdettől fogva egyetértettek abban, hogy a törvény egészében alkotmányellenes. A határozatot egyhangúlag hozták meg. Ellentétben a törvényhozás és a társadalom – kisebb?, nagyobb? – részével, a szakmai és különösen a nemzetközi szakmai közvélemény – részint talán a cseh–szlovákiai lusztrációs törvény rossz tapasztalatai nyomán – elutasítja a volt kommunista országokban szorgalmazott számonkérési kísérleteket. A kormány hivatalosan nem vett részt a törvény előterjesztésében és – így beszélik – az Alkotmánybíróságot sem próbálta sugallataival befolyásolni.
Nyitott kérdés, nem fogja-e valaki az Alkotmánybíróság határozatát a háborús bűncselekmények elévülhetetlenségének megkérdőjelezésére felhasználni. Hisz a határozat kimondja, hogy az el nem évült bűncselekmények elévülési idejének meghosszabbítása is alkotmányellenes. A háborús bűncselekmények elévülhetetlenségének fenntartására viszont ENSZ-határozat kötelez, amelyet Magyarország is megszavazott.
A törvény pártolói azt hangoztatták: a vétkekért felelni kell, bármilyen hosszú ideig marad is fenn az a törvénytelen helyzet, amely oltalmazza a vétkeseket. Talán elsősorban nekik érdemes figyelembe venni az ő erkölcsi tételüknél nem kevésbé tiszteletreméltó jogelvet, amelyet az alkotmánybírósági határozat indoklásának legfontosabb szentenciája mond ki: „Jogállamot nem lehet a jogállam ellenében megvalósítani.”
A határozat kihirdetésének napján egyébként újabb bírósági vezetőket neveztek ki jogszerűen, de semmibe véve a bírói testület igazságérzetét. Azonkívül nagy slukkal újabb darabot nyeltek el a közszolgálati televízióból.
- Fül [5]