A Kárpát-medencében négy atomerőmű üzemel, illetve áll beüzemelés alatt. Szlovákiában – Nagyszombat és Léva közelében – két db. 1760 MW-os, Magyarországon – Paks mellett – egy 1760 MW-os és Horvátországban – Ljubljana közelében – egy 600 MW-os.
A két szlovákiai és a magyar erőmű szovjet – nyomottvizes, könnyűvíz-moderátoros – konstrukciójú, és ezek sugárzásvédelmi rendszere nem felel meg a nyugat-európai szabványnak.
A horvátországi erőmű kanadai gyártmányú, a sugárzásvédelmi rendszerét nem ismerem.
Az előző három atomerőmű fűtőanyaga – U-235-re nézve – 2,5–3,5 százalékos dúsítású uránoxid.
Az üzemeltetésük közben a következő környezetszennyező anyagok keletkeznek:
Radioaktív légszennyező anyagok:
Trícium, radon stb. A fűtőanyagot tartalmazó fémrudak – üzemeltetés közben – 2–3 százalékos arányban elvesztik gázzáró képességüket, a fűtőelem-kazetták átrakásakor ezen radioaktív gázok a levegőbe kerülhetnek.
Radioaktív szilárd anyagok:
– egy-egy paksi méretű atomerőmű üzemeltetése során – 70 százalékos üzemidő kihasználtságot figyelembe véve –1200–1300 kg nagyon veszélyesen sugárzó atomhamu (fissziós maradék) keletkezik a fűtőelemekben.
Összehasonlításul – Hirosimára és Nagaszakira egy-egy kg atomhamu hullott a felrobbantott atombombákból.
A csernobili katasztrófa során kb. 200 kg atomhamu szóródott szét kb. 1,4 millió km-es területen.
Ez a kiszóródott anyag a talajba jutva belekerült az élőlények immunrendszerét, hormonrendszerét és vérképző rendszerét alkotó molekulákba, és ott fejtette ki romboló munkáját.
Ez kőkeményen belejátszott abba, hogy a volt Szovjetunióban és utódállamaiban ma igen komoly élelmiszerhiány van. Az üzemeltetés során az erőmű reaktori és sugárvédelmi részei maguk is radioaktívvá válnak, emiatt egy atomerőművet max. 20–25 évig szabad csak üzemeltetni, utána le kell állítani.
És akkor itt maradt a nyakunkon egy sok száz tonna tömegű radioaktív anyaghalmaz.
A fenti környezetszennyezések közül természetesen az atomhamu a legveszélyesebb.
Ezért a kiégett fűtőelemek továbbfeldolgozása – reprocesszálása (plutónium-kinyerés stb.) és a kinyert anyagok sugártemetőkben való elhelyezése – hihetetlenül veszélyes feladat.
A kiégett fűtőelemek reprocesszálását – a volt szocialista tábor atomerőműveinek esetében – a volt Szovjetunióban végzik el kb. 2000-ig. A hosszú felezési idejű atomhamut (stroncium és cézium) visszaküldik a felhasználó országnak, és annak kell valahol a saját területén elhelyezni azt. (Magyarországon ez talán Ófalu lett volna.)
Az igazsághoz tartozik az is, hogy az atomhamu biztonságos elhelyezése valójában sehol nincs megoldva a világon. Ezért is próbál mindenki megszabadulni tőle.
Viszont Magyarországon még a nyugat-európai normáknak megfelelő elhelyezés sem biztosítható az ország területének geológiai adottságai miatt.
A Kárpád-medence egyedülállóan zárt medence, 1000 m-es hágójú és 2600 m-es csúcsmagasságú hegykoszorúval körülvéve.
– Itt számolni kell az ún. „medenceeffektussal” is. Ha a Kárpát-medencében egy a csernobilihez hasonló atomhamu-kiszóródás történne, akkor az a medencében lakó kb. 40 millió horvát, magyar, osztrák, román, szerb és szlovák kegyetlen halálához vezetne.
További atomerőműveket építeni, illetve a meglévőket tovább bővíteni a Kárpát-medencében nem szabad. Magyarország vonatkozásában az atomhamu hosszú távú tárolása is katasztrófával fenyeget.
Szőke Tamás
körny. véd. mérnök
Hivatkozott cikkek
- Környezet [7]