„Nagy Imrét és mártírtársait Hruscsov és Kádár 1958. június 16-án végeztette ki. Azonban már 15-én is megölhették volna őket – ötlött fel a mostani szervezőkben, és erre az aktuálpolitikailag kedvezőbbnek ítélt időpontra tették a forradalmi emlékmű avatását. Ezt talán még George Orwell, az utólagos történelemjavítások legnagyobb világszakértője is értékelni tudná.”
(nwa: A hét üzenetei)
Nemzeti Emlékhely Alapítvány
Budapest, 1992. május 21.
Kedves Barátunk!
1989 elején együtt kezdtünk hozzá a rákoskeresztúri köztemető 1956-os emlékművének megvalósításához. Amikor 1988-ban megfogalmaztuk a tervét, a politikai rendszer legitimitását akartuk vele jelképesen megkérdőjelezni. 1989-ben már sejthettük, hogy olyan műemlékről van szó, melynek felépítése egyben a korszak befejezésével is egybeesik. Most, 1992-ben talán már fontosabb, hogy köztéri műalkotás született. (…)
A rendszer változása következtében „rés keletkezett a papírformán”, és ez a szobor átcsúszhatott a semmiből a valamibe. Nem mind hittük, hogy sikerül. (…)
E szoborral, akárcsak ötvenhat emlékével, még sok minden történhet, rémületes és esztétikátlan dolgok. De akármi vár is még rá, az tölt el örömmel, hogy sokkal később, évszázadok múlva is észre fogják venni, hogy azon a helyen valami van, amikor velünk együtt ez a mai történelem is a múlté lesz, és a kutya se tud rólunk meg a forradalomról és a mai gyűlöletekről.
Június 15-én fel fogják avatni. Megpróbáljuk állami kézbe adni ezt az aktust, hogy a rosszabbat elkerüljük. Azt is megpróbáljuk, hogy átadjuk olyan intézménynek, amely gondját viseli. Mielőtt végleg leválnánk róla, tehetetlenül figyelve majd sorsát olyan erők között, melyek egyénileg jóformán befolyásolhatatlanok, a Nemzeti Emlékhely Alapítvány és a magunk nevében megköszönünk minden együttműködést.
Erdélyi Tibor
Hegedűs László
Ungváry Rudolf
Népszabadság, május 30.
Az új köztemető 301-es parcellájában június 16-án tervezik fölavatni Jovánovics György pályadíjnyertes emlékművét, amelyet a BM és a Fővárosi Önkormányzat finanszíroz. Demszky Gábor főpolgármester csütörtökön levelet írt Ladányi Jenőnek, a Fővárosi Temetkezési Intézet igazgatójának, mivel „tudomásomra jutott, hogy a 298-as parcellában – engedély nélkül – nagyobb építkezés történt, amely zavarja a .közelmúltban felállított Jovánovics-féle emlékmű koncepcióját”.
Kiderült, Ladányi május 22-én észlelte, hogy a 301-es és a 298-as parcellák találkozásánál „20–25 fő egy székely kaput állít fel”. Felszólította őket, hogy a munkálatokat azonnal hagyják abba, azonban ennek nem tettek eleget. Ezek után Romhányi Lászlóhoz, a Magyarok Nemzeti Szövetségének elnökéhez, valamint Bosnyák Imréhez, a Magyarok Igazságtévő Bizottságának elnökéhez fordult: állítsák le a munkálatokat. Mindeközben – május 26-án – Romhányi levélben jelezte a BRFK-nak, hogy a Magyarok Nemzeti Szövetsége 31-én „újra megtartja a régen szokásos hősök napját”. Ennek keretében ökumenikus istentisztelettel kívánják felavatni a székely kaput is. Ezt megerősíteni látszik az Aranykopjások Fővezérsége nevű szervezet közleménye is. (…)
Demszky lapunk kérdésére elmondta: tudomása van arról, hogy a székely kaput Boross belügyminiszter őrizteti a rendőrséggel.
Magyar Hírlap, május 30.
A Magyarok Nemzeti Szövetsége és a Mártírok Igazságtévő Bizottsága vasárnap kívánja felszentelni az Új Köztemető 298-as parcellájában azt a székely kaput, amelyet az elmúlt napokban rendőri biztosítás mellett, de engedély nélkül építettek. Mindezt Demszky Gábor főpolgármester jelentette be pénteki szűk körű sajtótájékoztatóján. A főpolgármester jogilag elfogadhatatlannak tartja azt az eljárást, amelynek során engedély nélkül építkeztek az önkormányzat tulajdonában lévő temetőben. Különösen aggasztónak ítélte Demszky Gábor azt a körülményt, hogy mindehhez még a belügyminiszter irányítása alatt álló Rendőri Őrezredet is igénybe vették, illetve veszik, mivel felállítása óta rendőrök őrzik a székely kaput. (…) A főváros konszenzusra törekszik az ügyben.
Nemzeti Emlékhely Alapítvány
Az 1956-os forradalom emlékművének rövid története
A Történelmi Igazságtétel Bizottsága néhány hónappal 1988 kora tavaszi megalakulása után… megfogalmazta a követelést, hogy a rákoskeresztúri köztemetőben a forradalom áldozatainak emlékművet emeljenek. (…)
Az emlékmű megvalósítására 1988 novemberében külön emlékműbizottság alakult a TIB-ben. (…) A temető 301-es parcellájában folyó agnoszkálási és újraeltemetési munkákkal párhuzamosan az emlékműbizottság hozzákezdett az emlékművel összefüggő konkrét teendők kidolgozásához annak érdekében, hogy a forradalomhoz és a nemzethez méltó köztéri alkotás szülessen.
Annak érdekében, hogy az emlékmű megvalósításában egyenlő eséllyel versenyezhessenek mindazok a művészek, akik az ’56-os forradalom iránt elkötelezettséget éreznek, a TIB 1989 májusában pályázatot írt ki. (…)
A benyújtott pályaműveket 1989. október 23-a és november 4-e között nyilvános kiállításon mutatták be a Budapest Galéria kiállítótermében. A pályázatot a TIB által felkért, Mészöly Miklós elnökletével működő szakmai-társadalmi zsűri értékelte, és 1989. november 3-án kelt döntésével Jovánovics Györgyöt nyilvánította nyertesnek.
A Történelmi Igazságtétel Bizottsága a pályázat eredménye alapján 1990 novemberében Jovánovics György szobrászművészt, egyetemi tanárt bízta meg az emlékműépítés kivitelezésével. A létesítményi főmérnök feladatát Erdélyi Tibor okl. építészmérnök, a TIB egyik alapító tagja vállalta. A kivitelezési munkák szakmai felügyeletére és a szakmai nyilvánosság biztosítására Németh Lajos professzor vezetésével szakértői bizottság alakult. A szervezési munkák érdekében létrejött a Nemzeti Emlékhely Alapítvány, mely a közadakozásból befolyt összegeket kezelte és az adminisztrációs munkákat koordinálta. Az alapítvány kuratórium felügyelete alatt végezte a munkáját.
A kivitelezési tervek elfogadása után, 1990 nyarán kezdődtek el az építési munkák. A költségeket közadakozás fedezte. Jelentős összeget adományozott a Művelődési Minisztérium, a Belügy- és a Pénzügyminisztérium, a Főváros Önkormányzata, továbbá hazai és külföldi magánszemélyek. Az építkezéshez műszaki segítséget nyújtott a Honvédelmi Minisztérium. A Nemzeti Emlékhely Alapítvány levélben kereste meg Magyarország valamennyi vidéki önkormányzatát, a segítségüket kérve, s tőlük jelentős anyagi támogatás is érkezett. Mivel az induláskor nem állt még rendelkezésre megfelelő fedezet, és az építkezés közben is előfordult fedezethiány, a Soros Alapítvány több alkalommal jelentős, kamatmentes, rövid lejáratú áthidaló kölcsönnel támogatta az emlékmű megvalósítását. Az építményrész költségei kb. 15 millió forintot, az emlékmű szerves részét alkotó környezet, a 300-as parcella, továbbá Nagy Imre 301-es parcellában található sírjának kialakítása, illetve összehangolása az emlékművel további kb. 19 millió forintba került. (…)
Budapest, 1992. június 1.
Budai György
az alapítvány igazgatója
Népszabadság, június 1.
…Demszky azt indítványozta: a székely kaput helyezzék el máshová.
– Egy jottányit sem vagyunk hajlandóak engedni: nem tesszük át a székely kaput, s amennyiben azt Demszky Gábor lebontatja, akkor a saját halálos ítéletét írja alá – hangoztatta a tegnapi, mintegy kétszáz fő részvételével megtartott nagygyűlésen Bosnyák Imre, aki egyúttal köszönetet mondott Boross Péter belügyminiszternek is, aki „állta a szavát, és kérésemre rendőrökkel biztosíttatta a székely kapu építését”. (…)
A nagygyűlést követően a résztvevők fölszentelték a székely kaput, majd az esti órákban ökumenikus istentiszteletet tartottak a Hősök terén. (…)
Magyar Nemzet, június 4.
Nagy Imre és mártírtársai kivégzése, valamint 31 esztendővel későbbi újratemetése évfordulóján, június 16-án „leplezik le” a rákoskeresztúri Új Köztemető nemzeti emlékhelyén, a 301-es parcellában az 1956-os emlékművet, amely a Tűzoltó utcaiak néhai parancsnoka, a bitófára juttatott Angyal István szellemi végrendeletét testesíti meg: „Nagy rusztikus kő legyen a névtelen csőcselék emléke, amelyből lettünk, amellyel együtt voltunk és akikkel együtt térünk meg…” De ki mondja vajon az avatóbeszédet? Ennek jártunk utána.
– A Nemzeti Emlékhely Alapítvány dolga az volt, hogy nem kevés anyagi áldozatvállalás árán felépítse a rákoskeresztúri sírkert 301-es parcellájában a forradalom áldozatainak emlékművét – mondja Ungváry Rudolf, a kuratórium tagja, aki talán a legtöbbet tette az emlékmű létrejöttéért.
– 1956 emléke közös, mindannyiunké. (…)
Az emlékmű felavatása az egész nemzet ügye. Bármiféle egyoldalúság vagy tapintatlanság méltánytalan volna, politikai életünket terhelné feleslegesen. Ezért fordultunk a Miniszterelnöki Hivatalhoz, hogy a kormány s ezzel a magyar állam egészének illetékességébe kerüljön az ügy. Közéletünk szép pillanata remélhető attól, hogy az avatás a köztársasági elnök, az Országgyűlés elnöke és a miniszterelnök közös cselekedete. Némi meghatottsággal tapasztaltuk, hogy ebben egyetértés van. Mindvégig úgy tudtuk, érvényesülni fog az emlékmű avatásában a nemzeti összefogás, és most is reménykedünk benne. De hogy végül is kié lesz az utolsó szó, nem tudom megjósolni…
– Tudtommal már elkészült egy olyan hivatalos meghívó, amelyen az áll, az ország három legfőbb közjogi méltósága invitálja emlékműavatóra a hozzátartozókat, az emlékezőket, a túlélőket. Ezek szerint ők hárman mondják az ünnepi beszédeket, s leplezik le a nemzeti egységet szimbolizáló emlékművet is? – kérdeztem a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkárától, Forrai Istvántól.
– Nem. Ez azt jelenti, hogy a háromból kettő, vagyis a T. Ház elnöke és a kormányfő megjelenik a nemzeti emlékhelyen, a köztársasági elnök üzenetét pedig – akit külföldre, a világ másik végébe szólít hivatali teendője – felolvassák az egybegyűltek előtt. Nem lesz szoborleleplezés, mert az emlékmű túlságosan nagy ahhoz, hogy letakarjuk lepellel. Ezért hivatalos állami ünnepség lesz és koszorúzás, katonai tiszteletadással.
– Ki mond az ünnepi eseményhez méltó avatóbeszédet?
– Boross Péter belügyminiszter.
– És még?
– Legjobb tudomásom szerint Nagy Imre leánya, Nagy Erzsébet, a TIB elnöke mondja el megemlékezését a hozzátartozók és az ’56-os szervezetek nevében. Az ő személye ugyanis mindenki számára elfogadhatónak tűnik…
– A miniszterelnök ezek szerint csak koszorúzni fog?
– Nem fog beszédet mondani, s a házelnök sem.
– A délelőtt 11 órakor kezdődő ünnepségen bárki érdeklődő is részt vehet anélkül, hogy erre külön, személyre szóló meghívót kapott volna?
– Természetesen.
Mécs Imre napirend előtti felszólalása, június 9.
Mécs Imre (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Kedves Barátaim az innenső és a túlsó padsorokban!
Most tudtam meg, hogy – előttem ismeretlen okból – a nemzeti gyásznappá magasztosult június 16-a helyett egy nappal korábban, 15-ére tűzték ki az emlékmű felavatását, délelőtt 11 órára. Az avatás – nagyon helyesen – az 1989. október 23-án kikiáltott, és első törvényét ’56-ról megalkotó Magyar Köztársaság állami ügye, a meghívást a köztársaság elnöke, miniszterelnöke és az Országgyűlés elnöke nevében küldik. A dolog szépséghibája, hogy a köztársaság elnöke is távol lesz, mert a Rio de Janeiró-i rendkívül fontos csúcsértekezleten vesz részt, de sajnálatos módon távol maradnak azok a százak, netán ezrek, akik munkaidő lévén, nem tudnak eljönni.
A kiszivárgott hírek szerint az ily módon leszűkült körű ünnepségen a hivatalos beszédet a Magyar Köztársaság nevében Boross Péter belügyminiszter úr tartaná, míg a hozzátartozók, barátok és rabtársak nevében Nagy Imre leánya fog szólni.
Nem vagyok egyedül azon véleményemmel, hogy így bizony méltatlanná silányul és sivárul az emlékmű felavatása. Úgy gondolom, hogy az avatáson a Magyar Köztársaság három legfőbb vezetőjének feltétlenül ott kellene lennie, és lerónia tisztelete jelét méltó megemlékezéssel. De lehetőséget kellene adni mindazoknak abból a több százezerből, akik ’89. június 16-án a Hősök terén megilletődötten, egymás kezét fogva vettek részt a nemzet gyászszertartásán, hogy ismét ott lehessenek az emlékmű felavatásán.
Ezért tisztelettel és szeretettel kérem a köztársaság vezetőit, a megemlékezés szervezőit, hogy tegyék át a már amúgy sem eredeti időpontot a hét szombatjára, június 20-ára. Amikor mindenki eljöhet, aki szeretne, s addig a köztársaság elnöke is hazatér; így az állam valamennyi legfőbb közjogi vezetőjével együtt méltósággal, a forradalom és a mártírok emlékét megbecsülve együtt avathatnék fel az emlékművet.
Köszönöm. (Taps.)
Magyar Hírlap, június 10.
(MTI) Antall József részt vesz a rákoskeresztúri köztemető nemzeti kegyhellyé vált 300–301-es parcellájában megrendezendő június 15-i emlékműavatáson. Szabad György, az Országgyűlés elnöke ugyancsak jelen lesz a hétfő délelőtti eseményen. Göncz Árpád köztársasági elnök nevében személyes megbízottja helyezi majd el a megemlékezés virágait a 301-es parcellában.
Mai Nap, június 11.
Nagy Erzsébet (a TIB elnöke)
Nem hallottam a képviselő úr felszólalását, ezért erről nem is szeretnék nyilatkozni.
Az időponttal kapcsolatban semmi rossz érzés nincs bennem, hiszen most nem nagygyűlést rendezünk, mint ’89-ben, hanem temetői megemlékezést, ami a helyszín miatt nem is alkalmas nagy tömeg befogadására.
Népszabadság, június 12.
Az MTI értesülése szerint Marschall Miklós főpolgármester-helyettes levélben kérte Boross Péter belügyminisztertől és Bodrácska János budapesti rendőrfőkapitánytól: minden rendelkezésükre álló eszközzel biztosítsák, hogy a rákoskeresztúri Új Köztemetőben engedély nélkül emelt székely kaput a temető dolgozói áthelyezhessék. Minderre azért volt szükség, mert az áthelyezést lehetővé tevő megegyezést – amelyet a napokban írt alá a Fővárosi Önkormányzat, a Mártírok Igazságtévő Bizottsága, a Magyarok Nemzeti Szövetsége, valamint a POFOSZ képviselője – Romhányi László, a Magyarok Nemzeti Szövetségének elnöke nem ismeri el. Kijelentette: ha kell, erőszakkal is megakadályozza a székely kapu áthelyezését. Balogh János, a budapesti rendőrfőkapitány közrendvédelmi helyettese az MTI kérdésére elmondta: a Fővárosi Önkormányzat vezetésének levelét megkapták, s már meg is tették a szükséges intézkedést az esetleges rendbontások megelőzésére. (MTI)
Magyar Hírlap, június 13.
A hetek óta tartó székelykapu-botrány tegnap reggel újabb fejezettel gyarapodott. Már hajnali hatkor rendőrök állták el a köztemető bejáratát, s a 298-as parcella elől megbilincselve hurcoltak el két férfit… Hiábavalónak bizonyult a hétórai nyitás is – ugyanis az egyenruhás kordon a halottaikhoz igyekezőket éppúgy, mint a temetni készülőket finoman szólva eltanácsolta a bejutástól. A felháborodott tömeg minderre nem palástolta indulatát, s igencsak kemény szavakat vagdosott a rendőrök felé. Merthogy szó sem volt valamiféle szélsőjobbos, felkorbácsolt haragú „ellentömegről” – csupán a temetőben szerették volna egy-egy szál virággal leróni tiszteletüket az egyszerű s mit sem sejtő magyar polgárok. Ám nem tehették. Ahogyan a sajtó munkatársaival is impertinens módon viseltettek a magyar demokrácia rendfenntartói.
Magyar Hírlap, június 13.
A BRFK illetékesének péntek délutáni tájékoztatása szerint a X. kerületi kapitányság pénteken a rákoskeresztúri köztemetőben felállított székely kapu áthelyezésekor két személyt előállított, mivel rendőri felszólításra sem hagyták el a temetőt. A Magyarok Nemzeti Szövetségének képviselői két autóval öten jelentek meg a székely kapu áthelyezésének megakadályozására. Közülük hárman a rendőri felszólítás után elhagyták a helyszínt.
Az 1956-os forradalom vértanúinak emlékhelyét június 15-én 11 órakor avatják fel a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában – adja hírül a Belügyminisztérium. Az ünnepségre meghívót kaptak az 1956-os társadalmi szervezetek, a kormány tagjai, a parlamenti pártok frakcióvezetői, Budapest főpolgármestere, Budapest köztársasági megbízottja, a kerületi önkormányzati vezetők, valamint a Honvédelmi Minisztérium és a Belügyminisztérium rehabilitációs bizottságainak vezetői. A tervek szerint a Himnusz elhangzása után felolvassák a Brazíliában tartózkodó Göncz Árpád köztársasági elnök – az emlékmű felavatását és a résztvevőket köszöntő – levelét, majd Boross Péter belügyminiszter mond avatóbeszédet. A hozzátartozók és az 1956-os szervezetek nevében Nagy Erzsébet, a kivégzett miniszterelnök lánya tart megemlékezést.
Antall József miniszterelnök pénteken fogadta a Történelmi Igazságtétel Bizottság vezetőit. A megbeszélésen részt vett Nagy Erzsébet, a TIB elnöke, Erdész Gyula és Tittman József alelnökök, jelen volt Boross Péter belügyminiszter.
Pesti Hírlap, június 15.
Nagy Imrére, az 1956-os forradalom mártír miniszterelnökére emlékeztek tegnap Kaposvárott, szülővárosában, halálának 34. évfordulóján.
A kormányfő, Antall József nevében Boross Péter belügyminiszter mondott ünnepi megemlékező beszédet.
Népszabadság, június 15.
Ma 11 órakor avatják fel az 1956-os forradalom vértanúinak emlékhelyét a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában. A Himnusz elhangzása után felolvassák a Brazíliában tartózkodó Göncz Árpád köztársasági elnök levelét, majd Boross Péter belügyminiszter mond avatóbeszédet. Az emlékhely felavatása alkalmából kértünk interjút Hegedűs B. Andrástól és Erdélyi Tibortól, a Történelmi Igazságtétel Bizottságának alapító tagjaitól.
(…)
Hogy, hogy nem, a vértanúk emlékhelyét nem június 16-án, hanem egy nappal előbb, azaz június 15-én avatják fel. (…)
Furcsa, hogy nem a mártírok kivégzésének napján, tehát holnap avatják fel az emlékhelyet – mondja Hegedűs B. András. Nem tudom, hogy melyek azok az ’56-os szervezetek, amelyekkel az illetékesek megállapodtak az avatás dátumában. Ez az egész ügy kegyeleti és tradicionális okokból mindenképpen különös. Legjobb tudomásom szerint a mártírok özvegyei is kegyeleti okokból sérelmezik a dátumot. Sajnálatos az is, hogy Göncz Árpád elnök úr Brazíliában tartózkodik, s így nem lehet jelen az ünnepségen.
Nem lehetett volna megvárni, amíg az elnök úr hazaérkezik, hiszen ő volt a Bibó-per másodrendű vádlottja és a köztársaság első emberének megszólalása a nemzeti emlékhely felavatásán mindenképp indokolt volna…
– Jelenléte azért is üdvös lett volna, mert ő a TIB egyik alapító tagja, s a szervezetnek 1989-ben alelnöke volt, és „mellesleg” ő nyitotta meg a három évvel ezelőtti gyászszertartást. Az illetékes szervek azonban nem fogadták el Mécs Imre ajánlatát, vagyis, hogy várják meg az elnök úr hazaérkezését. Azt hiszem, hogy ez nemcsak protokolláris hiba, hanem épp a kézfogás, a konszenzuskeresés hiányára utal.
Már több mártír özvegyével beszéltem – mondja Erdélyi Tibor – s ők nem is annyira azt fájlalják, hogy nem a három évvel ezelőtti temetés napján lesz az emlékhely avatása, hanem azt, hogy június 16-án voltak a kivégzések.
– Ha jóhiszemű vagyok – folytatja Erdélyi Tibor –, azt mondom, hogy politikai balkezességről van szó. Három évvel ezelőtt éppen Nagy Erzsébet, a kivégzett miniszterelnök leánya, a TIB mostani elnöke volt az, aki követelte az akkori igazságügyminiszter-helyettestől, hogy a temetés napja június 16-a legyen. Azt hiszem, hogy ez a nap leginkább Nagy Erzsébet számára gyásznap. Azt a furcsaságot is hallottam, hogy azért kell egy nappal előbb megtartani az emlékhely felavatását, hogy kedden ne zavarjuk a parlament munkáját. (…)
Népszava, június 16.
Pontban délelőtt 11 órakor szállt ki Antall József miniszterelnök a kocsijából hétfőn a rákoskeresztúri köztemető 300–301-es parcellájánál, s kabinetjének jó néhány tagja, és helyet foglalt a díszvendégeknek kijáró székek egyikén, Nagy Erzsébet oldalán, karnyújtásnyira az egyházi személyiségektől. Ezután kezdetét vette annak az emlékműnek a felavatása, amelyet az 1956-os forradalom vértanúinak tiszteletére Jovánovics György szobrászművész tervezett. A Himnuszt csak néhány ember énekelte a zenekarral. Egyébként spontán érdeklődőket és fiatalokat csak elvétve lehetett találni a mintegy 1000–1500 fős tömegben. A nemzetőr feliratú karszalagosoknak és a háttérben meghúzódó rendőrségi biztosító alakulatnak semmi dolguk nem akadt. A köztársasági elnök levelét, külföldi távolléte miatt felolvasták, majd a bejelentett programmal ellentétben nem a belügyminiszter, hanem a miniszterelnök mondott közel egyórás beszédet.
Új Magyarország, június 16.
Antall József mintegy háromnegyed órás beszédében méltatta a szabadságharcosok tetteit, és hangsúlyozta ’56 és a megelőző korok, valamint a jelen összefüggéseit. Szeretettel szólt a forradalom miniszterelnökéről, aki hatalmas politikai utat tett meg a moszkovita kommunista kezdetektől az ’53-as – a SZU által jóváhagyott – reformtörekvéseken át egészen addig, míg a szabadságharccal azonosulva, annak bukása után elutasította az alkulehetőséget a születő Kádár-rendszerrel, hogy a nemzet függetlenségi jelképe és egyben erkölcsi ereje lehessen.
Nagy Erzsébet szónoklatában a nemzeti gyász és remény, az emberség, sőt a barátság érzései kaptak hangot: „Azokat siratjuk, akik a dicsőséget hagyták ránk örökül.” A TIB elnökasszonya nem csak egyetlen emlékműről beszélt. A közeli székely kaput, amely körül némelyek politikai viszályt próbáltak kelteni, nemzeti szimbólumnak nevezte, és szót ejtett a „csontokból álló emlékműről” is a földben, majd ezzel zárta gondolatait: „Legyen a barátság a legtartósabb emlékmű…”
A beszédek után a történelmi egyházak elöljárói mondtak áldást, majd megkezdődött a részvétteljes koszorúzás.
Pesti Hírlap, június 16.
A bedeszkázott székely kapu
A Nemzeti Pantheon avatása előtt, a reggeli órákban bedeszkázták a Magyarok Nemzeti Szövetsége által felállított székely kapu feliratát: Csak magyar lélekkel lépd át a kaput! Romhányi László az ünnepség kezdete előtt eltávolíttatta a feliratot takaró deszkát. Kérdésünkre elmondta, hogy már a kapu áthelyezése is törvénytelen volt, és teljes rendőri kordonnal történt, két nemzetőrt le is tartóztattak. Véleménye szerint az ügynek lesz még folytatása.
Magyar Hírlap, június 16.
A TIB alapító tagjainak nyilatkozata
Harmincnégy évvel Nagy Imre miniszterelnök és társainak kivégzése és három évvel a magyar forradalom közel 300 vértanújának ünnepélyes eltemetése után, az emlékezés óráiban mi, az 1988-ban létrehozott Történelmi Igazságtétel Bizottsága 21 alapítója és csatlakozott 3 tagja fejet hajtunk az ’56-os forradalom és szabadságharc, valamint minden, a diktatúra áldozatává vált, hősi halott és mártír emléke előtt. Egyszersmind aggodalommal állapítjuk meg, hogy a jelképes értelmet hordozó 1989. június 16-i megemlékezés és gyászszertartás óta eltelt három esztendőben nem váltak valóra a magyar ’56 politikai és szellemi örökségének egyértelmű győzelmébe vetett reményeink. (…)
Magyar Hírlap, június 16.
Vásárhelyi Miklóst, a TIB egyik alapítóját arról kérdeztük, mi indokolta a dokumentum kiadását.
– A közlemény megjelentetésének legfontosabb oka, hogy elfogadhatatlannak tartjuk azt az elhatározást, hogy a forradalom mártírjairól nem június 16-án, hanem egy nappal korábban emlékeztek meg. Egy ilyen nagy ünnep időpontjának ide-oda tologatása újabb lépés a lejáratása felé. Elképzelhetetlennek tartom, hogy a ’48-as forradalom megemlékezéseit bármilyen protokolláris indokkal ne március 15-én tartsák meg. Világméretekben is mély benyomást keltett az 1989. június 16-án tartott megemlékezés, amelynek a súlyát is csökkentik az időpont-változtatással. De ha már eldöntötték, hogy nem június 16-át választják az ünnepségek megrendezésére, illendő lett volna olyan napot kijelölni, hogy a köztársasági elnök is részt tudjon venni az eseményeken. (…) Hogy neki legyen módja felszólalni, és ne a kormány tagjainak, akiknek az ’56-os forradalomhoz nem sok közük van.
Népszava, június 17.
Családias kegyeletadásra került sor kedden délelőtt a rákoskeresztúri Új Köztemető 301-es parcellájánál, egy nappal azt követően, hogy a miniszterelnök felavatta az 1956-os forradalom vértanúi tiszteletére készített szoborkompozíciót. A Történelmi Igazságtétel Bizottsága alapító tagjai, a kivégzettek özvegyei, a köztársasági elnöki hivatal, valamint az SZDSZ és a Fidesz szükségesnek tartották, hogy 34 évvel Nagy Imre és társai kivégzése után, illetve három évvel a vértanúk újratemetését követően a hivatalos ceremóniát mellőzve tisztelegjenek a hősök emléke előtt. (…) Nagy Erzsébet, a TIB vezetője nem ment el a keddi ünnepségre. Jelen volt viszont az emlékmű készítője, Jovánovics György szobrászművész és Dr. Budai György, a Nemzeti Emlékhely Alapítvány igazgatója.