A civilizált világban nemigen fordul elő, hogy az állam semmilyen formában nem gondoskodik azoknak a munkanélkülieknek a betevő falatjáról, akik nem kapnak munkanélküli-járadékot. Nálunk ez év március 11-ig ez volt a helyzet. Ekkor megjelent egy kormányrendelet az ellátatlan munkanélküliek segélyezésének átmeneti szabályozásáról. Ennek a rendeletnek három apró hibája van: 1. Egy árva buznyákot sem kapnak azok, akik sohasem voltak jogosultak munkanélküli-járadékra (például azért, mert szakképzetlen pályakezdők). 2. Azok sem kapnak semmit, akiknél a közös háztartásban élők összjövedelme egy főre számolva meghaladja az özvegyi nyugdíj minimumát, azaz az 5600 forintot. (Ha például az idős, munkanélküli szülők, akiknek már soha senki nem fog munkát adni, kényszerből egy lakásban szoronganak családos gyermekükkel, s a gyermek éppen megkeresi a saját családja létminimumát, akkor az öregek erre való tekintettel már nem jogosultak semmire.) 3. A segély összege 4000 forint, vagyis egy egyedülálló ember létminimumának a harmadát sem éri el.
Hága Antónia (SZDSZ) nemrég egy interpelláció keretében emlékeztetett arra, hogy a kormány felelősséggel tartozik az érintett tízezrek (és családtagjaik) legelemibb létfeltételeinek a biztosításáért, és „ettől a felelősségtől vezérelve újra át kellene gondolnia a munkanélküliek szociális támogatásának lehetőségeit”.
Dr. Kelemen András, a válaszadó népjóléti államtitkár szerint viszont semmit nem kell újra átgondolni. A szakképzetlen pályakezdők problémáját a passzív segélyezés helyett aktív átképzéssel, speciális munkahelyi támogatással kellene megoldani, a családi összjövedelem figyelembevételét pedig az indokolja (figyelem!), hogy „általános szociálpolitikai elvünk a család szerepének erősítése”. Ami pedig a segély összegét illeti, az államtitkár visszakérdezett: „…a miniszter felelősségére eső célzást úgy értelmezhetem-e, hogy a miniszter tegyen esetleg felelőtlen javaslatokat a költségvetés rovására? Vajon kormányzati felelősség esetén a képviselő asszony javasolna-e ilyet, mert én nem hiszem.”
A képviselő asszony erre azt válaszolta, hogy egy SZDSZ-es Pénzügyminisztériummal bizonyára meg lehetne beszélni a dolgot, s emlékeztetett arra, hogy a pályakezdők helyzetének aktív javítására tett javaslatait is mindig leszavazza a kormánytöbbség. Azonkívül a válasz alkotmányos jogokat is sért, mivel az alkotmány szerint a Magyar Köztársaság állampolgárai az „önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetéshez szükséges ellátásra jogosultak.”
Alkotmány ide, kormányrendelet oda, az interpelláció időpontjáig még az igényjogosultak sem kaptak egy árva fillért sem.
A kormánytöbbséget ez az információ sem rendítette meg, 57 százalékos többséggel elfogadták az államtitkár úr válaszát.
- gazdaság [6]