Ahogy korábban írtuk már, a kormány teljesen formális, semmitmondó beterjesztése nyomán egy öttagú, ötpárti csapat próbálta módosítványokkal kialakítani a végleges verziót, messzemenően figyelembe véve az ÉT-ben ülő öt konföderáció javaslatait. A módosított törvény szerint végül is a VIKSZ (Vagyont Ideiglenesen Kezelő Szervezet) igazgatótanácsában az Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldalán helyet foglaló konföderációknak jut egy-egy hely, és egy további hely a konföderációkon kívüli szakszervezeteknek, így a szakszervezetek vagy szövetségükön keresztül, vagy megbízottjukon keresztül rendelkezhetnek ideiglenesen – a végleges felosztásig – a vagyon fölött.
Azonban a hatodikok, a MSZOSZ, illetve az érdekeit képviselő MSZP szerint mindez nem elegendő, azt állítják, most sincs kielégítve az az áprilisi alkotmánybírósági intelem, hogy a VIKSZ-ben a szakszervezetek a majdani vagyonelosztás várható arányában képviseltethessék magukat. Létre kellett volna hozni szerintük az igazgatótanács mellett egy VIKSZ-közgyűlést is, ahol valamennyi szakszervezet embere ott ülhet, akik persze óvják-védik az ágazati szakszervezeti vagyont. Kérte emiatt az MSZOSZ a köztársasági elnököt, forduljon az Alkotmánybírósághoz, mielőtt aláírná az új törvényt.
Nagy Sándorék nyilatkozata szerint „az MSZOSZ ügyvivő testülete és tagszervezeteinek vezetői aggályosnak tartják azt a pártközi egyeztető munkát, melyből a valódi szakszervezeteket mint érintetteket ismét kirekesztették, egyedül a koalíciós és liberális pártoknak tetsző Ligát, illetve munkástanácsokat vonta be a tárgyalásokba, így újólag a szakszervezetek háta mögött folyik a szakszervezetek közötti választásokat is döntő módon meghatározó alku.” Cáfolták azonban e megállapításokat az autonómok, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés, a Liga, a munkástanácsok és a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma: június 13-án közös nyilatkozatot tettek közzé. Ebben az öt konföderáció leszögezte: változatlanul egyetért a VIKSZ-képviselet említett szabályozásával és azzal, hogy a szakszervezeti választásokat még ebben az évben, az üzemitanács- (közalkalmazottitanács-) választásokkal egy időben kell megtartani, továbbá hogy a választásról szóló törvényt szeptember 15-ig meg kellene alkotni. A ötök szerint a választási törvényben kell rendelkezni a választások következményeiről is: a társadalombiztosítási önkormányzatban és az ÉT-ben való szakszervezeti képviselet kérdéséről és a vagyon végleges megosztásának rendjéről. Utóbbiról kompromisszumos – mondhatni, dodonai – megfogalmazással élnek az ötök: „A vagyont a választásokon elnyert támogatottság alapján, a szakszervezetek között, a szakszervezetek megállapodását alapul véve kell újraosztani.” Még nem jutottak ugyanis egymás között dűlőre abban a kérdésben, milyen vagyonokra terjedjen ki az újrafelosztás: a Liga és a munkástanácsok szerint az ágazati vagyonokra is, a többi szövetség szerint viszont csak a volt SZOT-vagyonra.
Sok kérdés tisztázása ily módon a később meghozandó szakszervezeti választási törvényre vár. De már most garantálja a törvény, nehogy szétforgácsolódjanak a választói erők, és a szakszervezeti és az üzemitanács- (közalkalmazottitanács-) választásokra egy időben és legfeljebb ez év december 10-ig kerüljön sor. Evégből módosították a Munka Törvénykönyvét, s ebben rendelkeznek arról is, hogy a választásokig a szakszervezetek együtt köthetnek kollektív szerződést (mivel az üzemitanács-választások alapján alakul ki majd a jogosultság új elve, a reprezentativitás). Ahol viszont nincs szakszervezet, ott július 1. és december 31. között lehet megtartani az üzemitanács-választást.
Az ötpárti csapat már most szeretett volna gondoskodni arról is, hogy törvény kötelezze a kormányt, készítse elő augusztus 15-ig a szakszervezeti választási törvényt, említett folyományaival (a vagyonfelosztás, a tb-önkormányzat, az ÉT-képviselet szabályozásával) együtt. Ezt a garanciát azonban megfúrta a munkaügyi kormányzat és nyomában a koalíciós' többség. Holott igen fontos lett volna, hogy a záros határidő az egymás közti megyezésre ösztönözze a szakszervezeteket, természetesen az MSZOSZ-t is ideértve. Ám Schamschula György államtitkár a hétfői részletes vitában ismét úgy nyilatkozott, hogy ő bizony nem hagyatkozna föltétlenül a szakszervezetközi megegyezésre. „Használható ötlet”-nek nevezte a Monopoly-csoport javaslatát, „semmi okunk nincs – mondotta róla – félretenni csupán azért, mert ez a szakszervezetek bizonyos tisztségviselőinek nem tetszik”. A Monopoly-javaslat tudvalevőleg megnyirbálná a szakszervezeti rendelkezési jogokat a vagyon fölött, azaz akárhogy is, megkurtítaná a majdani szakszervezeti tulajdont.
Még egy új törvényi intézkedés a szakszervezeti vagyonról: július 31-ig a szakszervezeti szövetségeknek tájékoztatniuk kell az Állami Számvevőszéket a hozzájuk tartozó, elszámolásra kötelezett szakszervezetekről. Az alkotmányügyi bizottság úgy indokolta ezt a passzust, hogy ha az ÁSZ-nak benyújtandó, eredetileg előírt vagyonkimutatások határidejét módosították volna, az egyet jelentett volna az MSZOSZ-féle bojkott legalizálásával. Most viszont nem a szakszervezeteket kötelezik az ÁSZ tájékoztatására, mint egy évvel ezelőtt, hanem a szövetségüket; és ügyész léphet fel azzal a konföderációval szemben, amelyik netán megtagadná az elszámolást.