1992. július 14-én éjszaka eredményes razziát hajtott végre a XX. kerületi rendőrség. A rendőrség megismételt és összehangolt akcióinak eredményeképpen helyreállt a rend a volt KISZ-lakótelepen.
A nagy erőkkel kivonuló rendőrség
a rendbontókkal szemben több szabálysértési eljárást kezdeményezett, és ami még fontosabb: súlyos bűncselekmények elkövetőit is elfogták a helyszínen.
Az eset a következőképpen zajlott le: az O. utcai éjjel-nappal nyitva tartó élelmiszerüzlet előtt a rendőrjárőr igazoltatni akarta K. S.-t, de mivel K. S. az intézkedésnek ellenállt, a rendőrök felszólítás után fizikai kényszerítő eszközöket alkalmaztak. A bolt körül őgyelgő – részben bűnöző – elemek ekkor fenyegetően léptek fel a rendőrökkel szemben, akik kénytelenek voltak szolgálati fegyverük használatának kilátásba helyezésével visszatartani támadóikat. Mivel hasábrádiójuk – mindenki előtt ismert a rendőrség szűkös anyagi helyzete! – nem működött, a kapitányságra hajtottak, majd egy órával később, immár nagyobb erőkkel, ismét a helyszínre érkeztek. Ekkor a rendőri intézkedés akadályozása miatt előállították a még mindig a helyszínen tartózkodó K. S.-t, valamint közterületen való alkoholfogyasztás miatt G. E.- t, B. P.-t és O. J.-t. Az egy óra múlva ismét visszatérő rendőrök azonban azt tapasztalták, hogy a bolt előtti italozás és hangoskodás még mindig nem szűnt meg. Ez alkalommal csendháborítás miatt D. A.-t és B. T.-t állították elő. Amikor egy újabb óra múltán ismét kiszálltak a helyszínre, a garázdaság miatt keresett R. Z.-t, B. J.-t, valamint a boltban elrejtőzött L. Gy. büntetett előéletű személyt fogták el.
A két órával ezután történt újabb ellenőrzés során a bolt körül végre már minden csendes volt… Az este összesített eredménye: négy embert állítottak elő, és négy keresett bűnözőt fogtak el. A rendőrök mindvégig határozottan, jól intézkedtek.
Az ilyenfajta átfogó akció viszonylag új ebben a városrészben. Mint Gombocz István, a kerületi kapitány – aki a rendszerváltással került tisztébe – elmondta, a múltban a rendőrség nem léphetett fel mindig megfelelően a garázdákkal szemben. Sokszor előfordult, hogy – ne felejtsük, KISZ-lakótelepről volt szó! – az igazoltatás során derült ki, hogy a garázdálkodó személy apja magas pártállásban van… Mára ez a helyzet megváltozott, és bár a gazdasági helyzet a bűnözésnek kedvez, a rendőrség eredményesebben léphet fel a garázdákkal szemben.
Így számolhatnánk be e megtörtént esetről egy képzelt rendőrségi sajtótájékoztató alapján. (Az adatokat és az időpontokat a rendőrségen érdeklődő Híres Angéla önkormányzati képviselőtől tudjuk.) Van azonban egy másik, nem hivatalos változat is. Eszerint aznap este – mint általában minden este – más, nyitva tartó helyek híján itt, és a nem messze fekvő játszótéren gyülekezett a környék fiatalsága. A bolt környékén sört és üdítőket ittak, beszélgettek. (A tulajdonos szerint a bolt éjszakai forgalmának nagyobb hányadát teszik ki az eladott üdítőitalok, mint a sör.) Verekedés a bolt megnyitása óta még nem volt itt, hangoskodás is csak ritkán, de éjszaka persze a panelházak lakói a normál beszédet is kiabálásnak hallhatják. Aznap azonban senki sem szólt le a házakból, hogy csöndesebben legyenek, pedig az ilyen lekiabálás nem ritka a lakótelepen. (Egyébként mindkét szomszédos négyemeletes házban lakik rendőr vagy volt rendőr.)
Egyszer csak megérkezett egy rendőrautó két rendőrrel, majd később egy másik autóval egy főhadnagy, aki egy civillel – talán nyomozóval? – beszélgetett. Néhány embertől elkérték a személyi igazolványukat. Mivel többen csak egy szál rövidnadrágban ugrottak le a boltba, sokuknál nem volt személyi. Igazoltatni akarták a fal mellett vizelő – egyébként többek szerint gyomorfekélyes vagy vesebeteg, mások szerint gerincbeteg – K. S.-t. „Na most hát kellemetlen, ugye, hogy ha az ember fogja a célszerszámot, és közben személyit kérnek tőle” – meséli B. T. – „Egyszerre csak látjuk, hogy megfogják a két kezénél, odarángatják a rendőrautóhoz, hadakoznak vele… Hát ő sem hagyta magát, meg szerette volna a ruházatát is rendbe hozni. Akkor odamentem, és azt mondtam, hogy
uraim, lehet ezt normálisabban is csinálni.
Hagyják azt az embert felöltözni, aztán majd elmegy a személyijéért. Szó szót követett, K. S. csak egyre hadakozott. Erre az egyik rendőr hasba rúgta, térddel, és utána lábbal. Tehát térddel és lábbal is. És a K. S. azt mondta: Tibi, összeszartam magam.
Erre úgy ráborultam, szóval úgy, hogy félrelöktem a rendőröket, hogy megvédjem. Szóval ráborulok, és mondják a rendőrök, hogy tűnjek el onnan. Csak a személyijét keresem, mondom. Na hát, ekkorra már az ott lévő 15-16 ember is egy kicsit megmozdult, közrefogták a rendőröket, és mondták, hogy jó lesz fiúk, hogyha leállítjátok magatokat, lehet ezt másképp is csinálni. Ez nem tetszett a rendőrnek, elővette a pisztolyát, rángatta, meg minden, hogy megpróbálja kibiztosítani. L. Gy. erre azt mondta, hogy lőj, legalább vége lesz mindennek.”
Szerencsére nem lett vége L. Gy. számára sem mindennek, a rendőrök nem lőttek, hanem beszálltak az autóba, és elhajtottak. Annyi idő sem telt el, hogy a bolt előtt álldogálók megbeszéljék, mi is történt, mikor ismét ott volt a rendőrség, most már öt autóval.
A bolt éjszakai eladója számára „az volt a furcsa, hogy amikor másodszor kijöttek a rendőrök, a főhadnagy csak mutogatott az emberekre, hogy ezt vidd be, meg azt vidd be, pedig azokat már előzőleg leigazoltatták. Nem csavargók voltak, hanem dolgozó emberek. És mégis bevitték őket, minden indok nélkül, pedig személyi is volt náluk.” B. T. is bekerült egy autóba, D. A. mellé. „A rendőrségen bezártak az ügyészi előállítóba” – meséli. „Később szomjas lettem, kikopogtam, hogy inni szeretnék. Mondták, hogy várjak, mert nem érnek rá, mert még hoznak be másokat is. Végül megjött a negyedik turnus is, akkor megint kopogtam, hogy inni szeretnék. Jön egy megtermett ember, mögötte meg a kis őrmester, aki a bolt előtt is ott volt. Akkor hátulról elkezdte, hogy ő volt az, aki ott kint randalírozott!… Na, erre a nagydarab egyből megfogta a fejem, bele a falba, aztán megfogta a nyakam, hátrahúzta, hát a szemem kijött, mint a csigának, és elkezdte ütni a gyomromat. Utána meg le a küszöbhöz, és ott szorított. A másik meg gumibottal ütött közben. Lekopogtam – a keleti sportokban van ilyen egyezményes jel, hogy már elég. Elengedett, aztán rám csapták az ajtót. Mondom nekik az ajtón keresztül: fiúk, én csak szomjas voltam. Hát ennyi.
Később megkérdeztem a főhadnagyot, hogy hogy történhetett ez.
– Van valaki, aki látta? – kérdezte.
– Hát, csak ők meg én.
– Akkor nem tehetek semmit, mert nem látta senki – mondja.
Reggel fél ötkor dobtak ki a rendőrségről. Valami papírt szerettem volna arról, hogy engem itt fogva tartottak. Azt mondták, ne hülyéskedjek. Egy maszek műhelyben dolgozom, reggel nekem kell nyitni, és könnyen elveszthetem az állásomat, ha a tulaj úgy találja, hogy linkeskedem. De másnap nem tudtam kinyitni a műhelyt, annyira fájt a nyakam, a fejem és a gyomrom.
Látlelet? Nem látszott rajtam semmi. Az előállítás okáról sem tájékoztattak. A személyi nem lehetett az oka, mert az nálam volt. De K. S.-t, akire ráborultam, még jobban megverték. A bordái el vannak repedve meg törve, ő erről látleletet is csináltatott.”
K. S. azonban egy szót sem hajlandó nyilatkozni minderről. Azt mondják, szégyelli magát, meg azt is, hogy fél. Felesége szerint egyedül akarja végigvinni ezt az ügyet, már meg is tette a feljelentést. „Éjfél előtt vittek be, fél ötkor engedtek ki” – mondja az egyik, akit közterületi szeszesital-fogyasztás miatt állítottak elő. „Kapcsolja ki a magnót, jegyzetelhet, de a hangomat ne vegye fel.
Már a kocsiban ütöttek, aztán bent vagy öten rúgtak-vertek, éjféltől egyig. Négy napon át fotelban aludtam. Életemben először vittek be a rendőrségre, nem akarok még egyszer odakerülni.”
„Ugyan mit szórakozzak velük – mondja az egyik telepi fiú –, úgysem érek a feljelentéssel semmit. Majd jól elkapom azt a szemetet, ha egyenruha nélkül találkozom vele az utcán.” Erre szerencsére kevés az esélye, mert a rendőrök nem a környékből valók.
„Ha nyomára jutok, hogy a rendőrségen valakit bántalmaztak, azt nemcsak felelősségre vonom, de el is kaszálom – mondta Híres Angéla önkormányzati képviselőnek a rendőrkapitány. – Azért lettem rendőr, hogy az erőszak ellen harcoljak.” Előfordulhatott – mondja –, hogy a kényszerintézkedés során valaki szakszerűtlenül járt el, és sérülést okozott az előállítottnak, de hogy a rendőrségen verjenek valakit, az szinte lehetetlen.
Ha ez lehetetlen, akkor – a hallottak alapján – elmondhatjuk, hogy
történnek még csodák
Bár volt olyan is, akit nem bántottak, vagy csak az autóban ütöttek, megbilincselve. „Ha mégis bántottak volna valakit, ott van az ügyészi ügyelet, ahol bárki följelentést tehetett volna” – mondja a rendőrkapitány. Csakhogy B. T. meg is próbálta ezt, de azt a választ kapta, hogy most nem lehet, mert az ügyész alszik(!). Később, hajnalban, már valahogy nem volt kedve hozzá.
(Az emberek errefelé nem nagyon bíznak abban, hogy esélyeik vannak a rendőrséggel szemben. Itt a közelben zajlott a nevezetes Kocsis-ügy, egy ember – szerencsétlenségére – éppen október 23-án ünnepelte a születésnapját. A rendőrség – a munkásőrök segítségével – rátört a társaságra, és többeket beszállítottak a kapitányságra, megverték. Az autóba tuszkolás során Kocsis letörte a rendőrségi Zsiguli kilincsét, ezért szándékos rongálás miatt eljárás indult ellene. Hónapokig zaklatták és fenyegették, végül Kocsis öngyilkos lett. A rendőrök ellen eljárás indult.)
A történet e második verziójában adósak vagyunk még néhány elfogott bűnözővel. A rendőrségi jegyzőkönyv szerint aznap este – az ügyben eddig még nem szereplő – A. Z.-t (a monogramot is megváltoztattuk) és két társát többen megtámadták az utcán. A.-éknak végül sikerült elmenekülniük, és A. értesítette a rendőrséget. (A játszótéren sörözgető egyik tanú valóban tud aznap este egy-két „baráti” pofonról, de azt olyan – félig-meddig ismerős – személyek kapták, akik kevéssel azelőtt egy Nysa ablakát próbálták meg kinyitni…) A kapott személyleírás alapján a rendőrség kereste a támadókat, végül a bolt előtt A. felismerte őket. (Ők voltak azok, akiket az utolsó „menetben” szállítottak be.) Meg is indították ellenük az eljárást, garázdaság miatt – mivel A. végül mégsem tett támadói ellen feljelentést. (A garázdaság hivatalból üldözendő bűncselekmény, könnyű testi sértés miatt viszont csak a sértett kívánságára indul eljárás.) A következő napokban legalább hatszor mentek ki rendőrök A. lakására, hogy rábeszéljék a feljelentésre. Szülei nem is értik, hogy lehet ez, hiszen – bár régen Erzsébeten élnek – olyanról még nem hallottak, hogy egy sértettet ennyire rá akarna beszélni a rendőrség a feljelentés megtételére. A szülők úgy gondolják, a rendőrség bajban van, mert olyanokat vittek be, akiket „nem kellett volna”, és a feljelentés nélkül nehezen tudják indokolni eljárásukat.
Van még egy szépséghibája az esetnek: bár A. négyszeri megkeresésre sem volt hajlandó a Beszélő munkatársával találkozni, szülei többször, határozottan állították, hogy fiuk 13-án, hétfőn este 6 órakor meglehetősen bedagadt arccal ment haza, fáradtságra hivatkozva lefeküdt, és két napig nem is hagyta el a lakást. Vagyis eszerint nem lehetett volna ott, amikor elfogták a három keresett tettest.
Ki mond igazat, ki nem, és ha nem, miért nem – ezt nem lapunk feladata kinyomozni. Sokkal tanulságosabb, hogy e szövevényes, ám korántsem különleges eset kapcsán a rendőrség rögtön azt javasolta az önkormányzatnak – nyilván abból a tételből kiindulva, hogy nincs bűn ott, ahol nincs bűnre vezető alkalom –, hogy
korlátozzák a bolt nyitvatartási idejét
este 8 óráig. Egy-két évvel ezelőtt ez minden további nélkül megtörtént volna. Úgy látszik, nem tudták, hogy ma már az önkormányzat sem korlátozhatja a bolt nyitva tartását mindaddig, amíg az üzlet működtetése megfelel a törvényes előírásoknak. Ebben viszont semmi kivetnivalót nem lehetett találni. Az éjszakai eladó – ismerve jogait – nem is volt hajlandó bezárni a boltot, hiába szólították fel erre a rendőrök. A kulcs a tulajdonosnál van, mondta. Ha elvisznek innen, nem felelek az áruért.
Az is érdekes, hogy elővették az – egyébként érvényben levő – 1979-es fővárosi tanácsi rendeletet, amely megtiltja a közterületen való szeszesital-fogyasztást. Ezt a rendeletet igen nehéz lenne mindenhol betartatni, gondoljunk csak a sok ezer budapesti otthontalanra… De arra mindenesetre jó, hogy bizonyos esetekben 100–3000 Ft pénzbírsággal sújthassanak valakit.
„A környéknek egyértelműen szüksége van erre a boltra – mondja a bolt tulajdonosa. – Lehet, hogy ez problémát okoz a rendőrségnek, de hát azért vannak, hogy fenntartsák a rendet, nem? A múltkor bejöttek ide a rendőrök, és azt mondták, hogy küldjük haza az utcáról az embereket. Ez nagyon furcsa számomra, mert közterületről én nem küldhetek haza senkit. A közterületen a rendőrség kötelessége rendet tartani. Az éjszakai forgalom igen jelentős, ide járnak a mentősök is, meg akik éjszaka dolgoznak. Mikor kinyitottuk a boltot, kértük a rendőrséget, hogy jöjjenek el erre egyszer-kétszer – csak úgy autózzanak el – úgy éjjel 1 és 3 között. Azóta egyszer sem jártak errefelé, csak most – amikor be akarták záratni a boltot. A 14-i eset után sem jöttek erre járőrözni… Nem a lottón nyertük ezt a pénzt – a lakásunkat adtuk el, hogy felépíthessük a boltot. És nem szeretném, ha bárki is lerombolná ezt az egészet…”
A bolt tehát működik, nyitva tart éjszaka is, újabb rendőri akcióra ott nem került sor. A panellakásokban éjszaka sem enyhül a hőség, az emberek, főképp a fiatalok kint ülnek a padokon, a játszótéren. A rendőrök pedig igazoltatnak, igazoltatnak, az eddiginél is gyakrabban. Főképp ha olyanokat látnak, akiket július 14-én ismertek meg…
- Belföld [6]