Demokratikus választásokhoz szokott országokban magától értetődő, hogy a választási törvényekben meghatározott módon bárki jelölhető és megválasztható. Romániában ez csöppet sem természetes. Az 1990. májusi parlamenti és az 1992. februári helyhatósági választásokon a hatalom kellő előgyakorlatot szerzett ahhoz, hogy miként szabadulhat meg a számára kellemetlen, demokratikus gondolkodású és biztos megválasztásra számító népszerű demokrata jelöltektől, akikre nemzetiségi különbség nélkül sújtott le. Az 1990. májusi választásokon például Smaranda Enache közismert emberi jogi aktivista és e sorok írója indulását egyaránt megakadályozták; az 1991. februári helyhatósági választásokon pedig Káli Király István marosvásárhelyi polgármesterjelöltet éppúgy törölték a jelöltek listájáról, miként Toader Stetca szaploncai polgármesterjelöltet.
Az említett személyek közül egyik sem büntetett előéletű, tehát büntetőjogi ítélettel el sem tilthatták őket a választói-választhatási jog gyakorlásától; olyan antidemokratikus választási törvények mellett azonban, amilyen a román, ilyesmire nincs is szükség. Cikkelyeinek megismertetése rendkívül időszerű, mivel az új román választási törvénytervezet még nagyobb visszaéléseket tesz lehetővé, mint a két megelőző választási törvény. A hatalom birtokosai azonban tudják, csak úgy maradhatnak hatalmon, ha kirekesztik mindazokat, akik igazi rendszerváltást, demokratikus átalakulást, pláne alkotmányos monarchiát szeretnének Romániában létrehozni.
Az 1990. március 14-i 92. sz. román választójogi törvényerejű rendelet 10. szakaszának 2. és 3. bekezdése így hangzik:
„Nem választhatók azok a személyek, akik politikai, jogi és közigazgatási hatalommal visszaélést követtek el, akik megsértették az alapvető emberi jogokat, valamint azok a személyek, akik az elnyomás eszközei voltak a Securitate, a régi rendőrség és a milícia szerveiben. A tilalom azokra a személyekre is vonatkozik, akik a törvény értelmében nem lehetnek a politikai pártok tagjai.”
Ezeket a rendelkezéseket természetesen nem a volt securitatésok és milicisták ellen alkalmazták, hanem miként említettem, a demokratikus ellenzék személyiségei ellen. Hogy a kizárás a lehető legegyszerűbben kivitelezhető legyen, a törvény kimondta, bármelyik jelölt megtámadható, és a megyei törvényszék három (!) nap alatt, a megtámadott jelölt megidézése nélkül (hol van a védelemhez való jog?), végleges, megfellebbezhetetlen, azonnal végrehajtható ítélettel törölheti a választási jelöltet a jelöltlistáról.
A helyhatósági választási törvény is hasonló szellemben intézkedett, az 5. szakasz c) pontjában kimondva, hogy nem választhatók azok, akiket „végleges bírói határozattal elítéltek politikai, jogi vagy adminisztratív hatalommal való visszaélés miatt, az alapvető emberi jogok megsértése miatt, más, szándékos bűncselekmény miatt, ha nem lettek rehabilitálva”.
És ezzel a securitatésok és milicisták teljes bűnbocsánatot nyertek. Ráadásul, az állítólagos politikai, jogi vagy adminisztratív hatalommal való visszaélés miatt a választásból kizártakat nem lehet rehabilitálni, mivel ez nem büntetőjogi ítélettel történt, a „diszkvalifikált” demokratákat örökre ki lehet zárni a választási küzdelemből! A megtámadott jelölteket természetesen továbbra sem kell megidézni a tárgyalásra, és az ítélet szintén első fokon végleges és végrehajtható.
A hatalom az első sikereken nekibátorodott, és a szeptember 27-re kitűzött parlamenti választási törvénytervezetébe egy olyan gumipasszust próbál bepréselni, amellyel valóban bárkit ki lehet szorítani a választási küzdelemből.
A 35. szakasz így szól:
1. A választások napjáig számított húsz napig az állampolgárok, pártok és más politikai alakulatok megtámadhatják a jelöléseket. (…)
3. A megtámadott jelölések ellen beadott panasz elutasítását vagy elfogadását az iktatástól számított legfeljebb három napon belül az a megyei törvényszék oldja meg, amelynek területi illetékességébe tartozik a választási körzet. A bírói ítélet végleges és végrehajtandó, az ítéletet az érdekeltek tudomására hozzák, a kihirdetéstől számított 24 órán belül.
A törvényhozó most már semmilyen megkötést nem alkalmaz, bárki, bármilyen címen megtámadható és idézés nélkül törölhető a választási jelöltek listájáról. Nagy ravaszul nem a jelölteket (mint az előző két törvényben), hanem a jelöléseket kell megtámadni. Egy jelölést pedig nem lehet megidézni… A Ceausescu-rezsimtől örökölt bírák bármit megtehetnek annak érdekében, hogy a változást akaró jelölteket akár egy haragos szomszéd feljelentése nyomán kizárják a választásból. A törvény nem határozza meg a kizáró okokat, így egyszerűen védekezni sem lehet egy ilyen panasz ellen – arról nem is beszélve, a védelemhez való jog nem biztosított, hiszen a jelölt megidézése nélkül tárgyalják a panaszt. A jelölt maga nincs is jelen a perben, mert nem őt, hanem a jelölést kell megtámadja a panaszos. És innen már csak egy lépés a hatalmukhoz görcsösen ragaszkodó securitatésok és kommunista apparátcsikok axiómája: aki nem indulhat a választáson, azt nem is lehet megválasztani.
Csak halkan jegyezzük meg: a választójogtól való megfosztást kimondó büntetőjogi ítélet nélkül még a kommunista és fasiszta választási törvények sem tették lehetővé egy jelölt törlését a választási jelölésből (jegyzékből). Hiába ellenőrzik tehát nemzetközi megfigyelők a választások tisztaságát, ha a választóknak egész egyszerűen nem lesz lehetőségük arra, hogy igazi, következetes demokratákra szavazzanak, mivel a jelölőlistán csak neokommunisták fognak szerepelni, különböző pártok tagjainak álcázva magukat!
Magamban olykor kajánul arra gondolok: mi lenne, ha az ellenzék megpróbálná Iliescu ellen fordítani ezt a törvényt – Iliescunak elég sok vaj van a füle mögött ahhoz, hogy törölhessék a listáról.
- Külföld [6]