„MEGHÍVÓ
Tisztelettel meghívjuk Önt a 4. sz. Általános Iskola 2/b osztályának rendezett szülői értekezletére. Cím: Gyömrő, Táncsics u. 110. (Vasutas Szakszervezet). Időpont: 1992. július 15., 18.00
a 4. sz. Ált. Isk. 2/b osztályának
szülői munkaközössége”
„A gyömrői 4. sz. Általános Iskola 2/b osztály tanulóinak szülői ellenzik Klein Judit osztályfőnök áthelyezését, egyben kérik az iskola vezetőségét (az igazgatót), hogy az 1992/93. tanévben is Klein Judit legyen a 2/b osztály osztályfőnöke.
14 szülő aláírása”
1992. július 15., 17.30. Vasutas Székház
1. szülő: A lányom pár héttel ezelőtt meglátta az igazgatót az utcán, odaszaladt hozzá és megkérdezte: ugye, a Jutka néni fog minket tanítani másodikban is. Erre azt mondta, hogy még nem tudja. Hát miért is tudná a nyári szünet kellős közepén, igaz? Ezzel kezdődött, a gyerekek egymást keserítették, mi szülők meg szaladgáltunk fejvesztetten egymáshoz.
2. szülő: Aztán egyenként kezdtünk menni az igazgatóhoz, hogy mi az igazság, de nem mondott semmit.
3. szülő: Mi váltig mondtuk, hogy nagyon meg vagyunk elégedve a Jutka tanító nénivel, a gyerekek örömmel mennek az iskolába, szeretik, szeretnek tanulni nála. De hivatalosan nem hallottunk róla, hogy áthelyezik a vegyes napközibe, csak annyit tudunk, hogy a tantestületi értekezleten a tanároknak ezt mondta a Hajdú igazgató úr.
4. szülő: Ezek a gyerekek már az óvodában is egy csoportba jártak, kedvesek, okosak, megszokták egymást. A Jutka tanító néni is mondta, hogy ilyen jó csoportja évek óta nem volt. Én voltam az óvó nénijük, ismerem őket. Ha most elveszik őket a Jutka tanító nénitől, sokan ki fogják venni a gyereket az iskolából. És akkor szétszakad ez a jó társaság.
5. szülő: Ez a község legjobb osztálya, az országos felmérőket 85–90 százalékosra írják meg! Hát nagyon rossz nem lehet szakmailag az a tanító, aki ilyen eredményeket tud elérni!
6. szülő: Csak azt kérjük, hogy a jól bevált és szeretett elsős tanító nénit ne vegyék el az osztálytól. Tizenhat gyerek jár ide, tizennégynek a szülei ezt kérik.
Beszélő: Ön a helyi önkormányzat részéről jött el. Mit vár ettől a szülői értekezlettől?
Kókai Károly képviselő, oktatási bizottság: Én kérem, nem tudok semmit, nem is várok semmit, nekem a polgármester úr mondta, hogy jöjjek ide, mert ő nem tud. Én majd itt figyelek, felírok mindent, ami elhangzik, hogy be tudjak majd számolni a polgármester úrnak.
Beszélő: Mint az oktatási bizottság tagja, néhány kérdésben nyilván tud válaszolni majd a szülőknek.
Kókai Károly képviselő: Én nem válaszolok, kérem, semmire. Énnekem majd itt kialakul egy véleményem, azt fogom összegezni a polgármester úrnak. Azt sem tudom még, miről van szó.
18.30. Az MDF gyömrői pártszékháza
Kovács Ödön szülő: Jó estét kívánok. András, te valamit nagyon elfelejtettél.
Hajdú András igazgató: Mit felejtettem el?! Nem felejtettem el semmit!
Szántó Csaba szülő: Húsz ember várja a Vasutas Székházban szülői értekezletre. Kapott meghívót.
Hajdú András: Tegnap.
Szántó Csaba: Tegnapelőtt. Itt a tértivevény, aláírta.
Hajdú András: Akkor tegnapelőtt. Szabadságon vagyok. Ezt szíveskedjenek tudomásul venni.
Szántó Csaba: Az igazgatóhelyettes sem jött el.
Hajdú András: Az édesanyja halálos beteg. Sajnálom. Én sem megyek. Szombaton hajnalban indulunk Erdélybe, láthatják, milyen munkában vagyunk. Minden hónap 3-án és 17-én az iskolában ügyeletet tartunk.
Kovács Ödön: Akkor legalább szóltál volna. Ott ülnek húszan…
Hajdú András: Ebben a nagy demokráciában most már ott tartunk, hogy az embert leköpik és rángatják. Mikor keresett engem meg bárki is hivatalosan? Nézzen utána a szakirodalomban vagy ahol akar: hol volt a világtörténelemben olyan, hogy egy szülői értekezlet összehívásáról ne az igazgató döntsön, hanem a szülők értesítsék tértivevénnyel?! A szabadsága idején! Egy semleges területen, nem a helyén, az iskolában!
Kovács Ödön: Velem te ne kiabáljál! Választ várunk a kérdésre!
Hajdú András: Már válaszoltam. Augusztus 23-tól válaszolok. Akkor telik le a pedagógusok szabadsága.
Kovács Ödön: Nekünk ebbe a dologba semmi beleszólásunk?
Hajdú András: Nincs. Ebbe nincs.
18.50. Vasutas Székház
„Nyílt levél Hajdú András igazgatóhoz
Tisztelt Hajdú úr,
a gyömrői 4. sz. Általános Iskola 2/b osztályos tanulóinak szülei rendkívüli szülői értekezletet szerveztek, amelyre Önt hivatalosan is meghívták.
Az értekezleten egyszerű és világos kéréssel szerettünk volna Önhöz fordulni, éspedig hogy gyerekeinket a következő tanévben is Klein Jutka tanárnő taníthassa.
Ön jelenlétével nem tisztelt meg bennünket – ami nem dicséri diplomáciai érzékét –, ezért kérésünket ily módon továbbítjuk.
Ezúton kénytelenek vagyunk határidőt szabni (1992. július 31.) az Ön válaszára.
Ha kérésünkre nem kapunk választ, gyermekeink érdekében kénytelenek leszünk más lépéseket tenni.
Kérésünket ne vegye követelésnek, de az Ön viselkedése a szülői közösség képviselőivel (az MDF-pártházban), akik ismételten kérték szíves megjelenését az értekezleten, erre kényszerített bennünket.
Tisztelettel: 14 szülő aláírása”
Beszélő: Mi a véleménye a kialakult helyzetről?
Kókai Károly képviselő: Én most nem fogok itt véleményt mondani. Mindent meghallgattam, felírtam, majd beszámolok a polgármester úrnak.
1. szülő: Mindegyik tanító viheti tovább az osztályát, csak a Jutka nem. De ki is veszem a pénzt az iskolai alapítványból, az biztos. A pénzem jó, a véleményemet meg nem kérik. Ne nézzenek hülyének.
2. szülő: Tegye fel a kezét, aki biztosan kiveszi a gyereket az iskolából! Tizenkettő.
Beszélő: Kókai úr, most, hogy tisztább a helyzet, be fog erről számolni az oktatási bizottságnak?
Kókai Károly: Nem. Én a polgármester úrnak fogom ezt elmondani.
Beszélő: Mint képviselő és mint bizottsági tag, nem érzi úgy, hogy a testületnek foglalkoznia kellene a kérdéssel?
Kókai Károly: Nem az én dolgom ezt eldönteni.
Beszélő: Kinek a dolga?
Kókai Károly: Én azt nem tudom. Ha felvetődik a téma, akkor tárgyalni fogjuk.
Beszélő: Ha a jelen lévő szülők mint választópolgárok erre Önt hivatalosan felkérik, beterjeszti a testület elé?
Kókai Károly: Nem tudom. Nem. Mindennek megvan a maga hivatalos útja. Talán a bizottság elnökéhez kellene fordulni. Nem tudom.
Beszélő: Ki az oktatási bizottság elnöke?
Kókai Károly: Hát a Hajdú igazgató úr. De azt azért meg kell mondanom, hogy az oktatási bizottság munkája a legkiemelkedőbb az összes közül. Ezt tudom, mert részt veszek benne. Most azt nem tudom, hogy attól jó, mert a Hajdú úr az elnöke, vagy attól, mert a polgármester úr kevés feladatot ad… De jól dolgozunk, az biztos.
1992. július 16., 8.30., Klein Judit tanítónő lakása
Klein Judit: Tíz éve tanítok, édesanyám Gyömrő legközkedveltebb matektanárja, már nyugdíjas. Belenőttem a tanításba. Szeretem ezt csinálni. Első–másodikban tanítottam mindig, ez az ötödik osztályom a sorban. Illetve volt. Előfordult, hogy a felső tagozatba is meghívtak matekot tanítani, az megy nekem a legjobban, versenyekre jártak a tanítványaim, jó eredményeket értek el. Ne vedd dicsekvésnek, de rengeteg bemutató órát is tartottam, megyei szinten meg a hajdani járásban.
Nem vagyok egy simulékony típus, ennek mindenkor megiszom a levét. De bármilyen összezördülés is volt az előző igazgatóval vagy a mostanival, hagytak dolgozni, mert a munkámba soha nem lehetett belekötni.
Beszélő: Ha az igazgató úr nem változtatja meg a döntését, mész a vegyes napközibe tanítani?
K. J.: Nem. Ha napköziznem kell, azt egy olyan iskolában is meg tudom tenni, ahol nem próbálnak lehetetlenné tenni.
Beszélő: Nem vettél részt a szülői értekezleten, pedig meghívtak, és a te dolgodról volt szó.
K. J.: Sokat töprengtem, elmenjek-e. Aztán úgy gondoltam, hogy a jelenlétem, a szakmai és személyes érveim nem a helyes irányba vinnék el a vitát. Arról van szó kimondatlanul is, hogy van-e a szülőnek, a szülők közösségének beleszólása abba, hogy mi történjék a gyerekével az iskolában. Erről szólt volna ez a szülői értekezlet. Ha én részt veszek rajta, és az igazgató úr is eljön, óhatatlanul elment volna a dolog egy személyeskedő szakmai vitába, holott a dolog ennél nagyobb léptékű. De minden szülőnek írtam egy levelet, amelyben a dolog végkimenetelétől függetlenül megköszönöm a sorsomért érzett aggodalmukat. Az biztos, hogy bárhogy alakuljék is az osztályfőnökség kérdése, mindig meleg szeretettel fogok emlékezni erre a civil kurázsira, a segítőkészségre.
Beszélő: Ha az ügy számodra kedvezőtlenül ér véget, hová tudsz menni innen?
K. J.: Ez még nem lefutott ügy, nagyon sajnálnám, ha elveszíteném ezt a kedves, jó osztályomat. Tudom, hogy van már pedagógus-munkanélküliség, elég nehéz lenne a nyár közepén vagy ősszel új iskola után néznem. De abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az elmúlt tíz évben végzett munkám révén meglehetősen ismernek a megyében. Nem szeretném elkiabálni a dolgokat, de egyelőre válogathatok a jobbnál jobb ajánlatok között.
1992. július 16., 10.00, a gyömrői 4. sz. Általános Iskola
Hajdú András igazgató: Iskolánkban jelenleg hét képesített tanító dolgozik. A gyermeklétszám csökkenése miatt az idei hat helyett szeptembertől csak öt alsó tagozatos osztály lesz. A hét tanítóból így csak ötnek jut osztály, kettőnek a napközibe kell mennie. Az volt az alapelvem, hogy az menjen napközibe, aki az év során a leghalványabb teljesítményt nyújtotta. Az óralátogatások és egyéb tapasztalatok alapján Klein Judit volt a leggyengébb.
Beszélő: Ennek nyilván megvolt a szakmai indoka.
H. A.: Minden pedagógust látogattam az év során, nem egyenlő arányban, Klein Juditnál az átlagnál jóval többször voltam. Előfordult, hogy a helyettesem is látogatni akart nála egy hétfői napon, és ő megkérte, ne menjen, mert előző este későn jöttek haza a gyerekekkel a színházból. Ez is furcsa, hogy elsős gyerekeket miért visz késő este színházba. De készülni akkor is kell az órára. Az óralátogatást én nem az alapján ítélem meg, hogy milyen a teljesítmény, mert ezt sok minden befolyásolja, hanem hogy mennyire készül fel rá a pedagógus.
Beszélő: Konkrét szakmai vagy nevelési kifogásai voltak?
H. A.: Szakmai kifogásom az volt, hogy olyan dolgokat is tanít, ami nincs is a törzsanyagban, nem is kell említeni első osztályban. De például egy hónappal az év vége előtt tisztán látszott, hogy ének-zene tárgyból nem fog tudni végezni az anyaggal, mégis gyakorló órát tartott. Hagyjuk, hogy hogyan. A szülőknek elvitathatatlan joga és érdeke, hogy a gyermekeiknek a lehető legjobb körülményeket biztosítsák, ez akár egy jó tanító nénit is jelenthet. Örülni kell, hogy a szülők erre törekszenek. Én csak a módjával nem értek egyet. Ezek a szülők engem kényszerhelyzetbe akartak hozni, amihez nincs joguk. Ha engedek a nyomásnak, vajon miféle következtetést vonnak le a kollégák és a többi gyerek szülei? Ha akarnak valamit, csak össze kell hívni egy értekezletet a strandkertbe, és meghívni néhány újságírót?! A szülők jogosultak beleszólni minden kérdésbe, de ez csak véleményezést jelent. Furcsa is lenne, ha nem az döntene végső soron, aki a pénzt adja a működéshez.
Beszélő: Az Ön iskolája önálló gazdálkodású. Hogyan érintené a költségvetést, ha a leendő második osztály tanulóit a szülők elvinnék az iskolából?
H. A.: Természetesen nehéz helyzetbe kerülnénk. Szerencsére jó pár hónapja létrehoztuk az „Együtt az iskoláért” alapítványt, amely az iskola működési feltételeit hivatott javítani.
Beszélő: Kik járultak hozzá anyagilag az alapítvány létrehozásához?
H. A.: A szülők és a pedagógusok.
- Oktatás [6]