De!!! A C-Span közvetített és akire tartozott, látta, hallotta és talán értette is a vitát. A jegyzőkönyvezők a helyükön voltak, és a képviselőház dokumentumai között bárki, bármikor fellapozhatja az elhangzottakat. A kormányzati döntéshozók és a külföldi diplomaták, akiket a magyar ügyek a legcsekélyebb mértékben is érintenek, a vitát követő reggelen az asztalukon találhatták. És ha idejük, kedvük úgy hozta, olvashatták, a Ház üléséről készült „briefing”-et. Csakúgy mint a nagyvállalatok, pénzintézetek, befektetők felelős stratégiai tervező csoportjai és az a néhány (néhány ezer) egyetemi és intézeti kutató, aki – fura módon – Kelet-Európa s ezen belül Magyarország iránt érdeklődik.
Lantos Tamás képviselőt és társait hallva, olvasva valószínűleg senki Amerikában nem nyúlt a telefonhoz, nem mondta le éppen esedékes budapesti útját, nem értékelte át – kockázati szempontból – befektetési állományát, beruházási tervét. De a hír ott van a „Hungary” feliratú dossziékban. Ha majd egy washingtoni kormánytisztviselő következő budapesti látogatását készítik elő, úticsomagjában benne lesz a kérdés, hogy „népünk és kormányunk” miként is vélekedik Csurka és Tsai nézeteiről. Ha majd egy nagyvállalat felülvizsgálja közép-európai befektetési stratégiáját, s ezt időről időre mindahányan megteszik, a „Lantos-anyag” része lesz annak a fejezetnek, amely a politikai kockázatokat elemzi. Az írás megmarad, s ezért a kérdés, hogy Csurka (és hittársai) antikapitalizmusa és homályos antinyugatizmusa mennyire része a hivatalos magyar politikának, visszatérően és az unalomig napirenden lesz.
Nem azért, mintha a Csurkáék által vallott nézetek olyan ismeretlenek lennének a befolyásos amerikai közönség előtt. A minap, New York-i és washingtoni jártamban-keltemben sokan Csurkára kérdeztek; nem túl lelkesen és érdeklődve, csak mintegy társalgási témaként. A csurkista nézetek vázlatosan ismerve és ismertetve sem okoztak meglepetést – ismerik őket az amerikai közélet perifériáiról s máshonnan, különösen az amúgy amerikaiasan egybemosott Balkánról. Ez a tanult közeg csak akkor húzta fel – udvariasan – szemöldökét, amikor meglepetésükre kiderült, hogy Csurka a mai magyar „establishment” szerves része. A társadalmi nézetek különbözősége (és zavarossága) egy dolog – a kormányon levőké egy másik…
Csurka nem újdonság Amerikában (sem). Nézeteivel az érdeklődők találkozhatnak Európa- és Amerika-szerte, finomabb burkoltsággal Ázsiában és törzsi köntösökben Afrikában. Csurka csak akkor és úgy újdonság (újdonság? – Istenem!), ha kormányzati színekben fejtheti ki nézeteit. Csurka csak akkor érdekes, ha hatalmon van, vagy ha a hatalmon lévők – józan ítélőképességük teljes birtokában – nem vállalják a tőle és nézeteitől való teljes elidegenülést.
Visszatérő a kérdés, hogy vajon a csurkák és a csurkisták elrémítik-e a Magyarországnak szánt külföldi tőkét? Józan eszem és minden tapasztalom szerint a válasz egyértelmű nem: ők nem ennyire fontosak.
Egy júliusi, azaz időszámításunkban Csurka előtti tapasztalás azonban bennem is kételyeket ébresztett. Egy kedves és egyben lenyűgöző Loire völgyi kastélyban tartottam előadást vagy három tucat amerikai intézményi befektetőnek. (A nálam is tudatlanabbak kedvéért: ők azoknak a befektetési és nyugdíjalapoknak a kezelői, akiktől az – úgy tűnik – hamvában holt magyar tőkepiac felvirágoztatását kellene várnunk.) A kastély oldott közegében a többszáz milliárd dollárt kezelő hallgatóság érthetően csak halvány érdeklődést mutatott Kelet-Európa iránt; a meglepően értelmes kérdések zöme Oroszországra irányult. Vacsora közben aztán bevallották, hogy Magyarországról sokat nem tudván, érdeklődésüket irányunkban igazából egy dolog irányítja. Nevezetesen az, hogy George Soros (Soros György) alapítványain és személyén keresztül itt és nálunk jelen van.
Ezek az intézményi befektetők persze elfogultak. Nem értik helyi politikánk finom árnyalatait. A maguk egyszerű módján csak azt értik, hogy George Soros, az egykori, szupersikeres tőzsdeügynök egy kis ismeretlen ország mellé letette voksát. E „korlátolt” intézményi befektetők, zömükben korábbi tőzsdeügynökök, azonban azt is látják, hogy példaképüket innen s valahonnan kiutálják. Egyszerű emberek lévén tehát elbizonytalanodnak…
Megjegyzendő, hogy ezek a volt alkuszok, ma intézményi befektetők azok, akiktől rövidebb-hosszabb távon a hazai cégek alultőkésítettségének megszüntetését, a tőkepiac felvirágoztatását várjuk. Ezek az emberek valóban egyszerűen gondolkodnak: ha Soros, a példaképük ma és itt nem kell, hát ők sem kívánatosak.
Hát ennyit Lantosról, Sorosról, Csurkáról és a többiekről mára. Érdekes, hogy az amerikaiak elvárják, hogy elnökeik és kormányaik értékeket valljanak; s ha ezek megcsalatnak, akkor vezetőik meneszthetőek legyenek. Elvárják, hogy a szélsőségek kormányzatukon kívül jelentkezzenek. Érdekes emberek ezek.
- Belföld [6]