Egy: megérett a meggy.
Kettő: Feneketlen teknő.
Három: Várom a párom.
Négy: Hová mégy?
(Gyermekmondóka)
A PDK politikai irányvonala valahová a szabadelvűek és a szociálliberálisok közé sorolható. Nem értenek egyet a Konzervatív Unió szerintük idejétmúlt, a szociális kérdések iránt érzéketlen klasszikus liberális alapvetésével, hiszen a polgári léthez nemcsak a jogok biztosítása, hanem e jogok gyakorlásának lehetősége is hozzátartozik. De nem hisznek a hagyományos állami újraelosztás hatékonyságában sem. Olyan polgári értékeken, a polgári önállóságon nyugvó társadalmat képzelnek el, amelyik saját önszerveződései révén képes kezelni a szociális konfliktusokat, érvényesíteni tudja a méltányosság és az igazságosság alapelveit. A magyar társadalom jelenlegi állapotában értelmetlen olyan utópiákban gondolkodni, amelyek a polgári társadalom meghaladását tűzik ki célul. A jelenlegi politikai viszonyok egyik rákfenéje véleményük szerint éppen az, hogy a viták ideológiai, politikai megfontolásokkal telítődnek. A fontos kérdéseket mentesíteni kell az ideológiáktól, az utópiáktól, pragmatikus megoldásokat kell keresni az aktuális kérdésekre. Az SZDSZ legyen egy unalmas társadalom unalmas pártja – fogalmazza meg tömören politikai filozófiájukat Vargha Márton.
Nem tagadták ugyanakkor, hogy a fentiekben vázolt társadalomkép bizonyos értelemben maga is utópia, hiszen Magyarországon jelenleg nincs erős és független, posszibilis polgári középosztály, és az emberek jelentős része helyzete és öröklött beidegződései folytán továbbra is csak az államtól várja/várhatja problémái megoldását. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a társadalom széles rétegei ne rokonszenveznének ezekkel az elképzelésekkel, és konzekvens, pragmatikus politizálással ne lennének megnyerhetőek.
Ennek megfelelően a PDK alapvető irányváltást sürget az SZDSZ politikájában. Megítélésük szerint most ugyan a szélsőjobb a hangosabb, de az igazi veszélyt a „demokratikus szocializmus” eszméinek csendes reneszánsza jelenti a polgári demokráciára. A baloldalnak a szélsőjobbal ellentétben ugyanis van megvalósítható és népszerűvé tehető gazdasági programja. (Az állami iparfejlesztés, a csődbe jutott vállalatok megmentése stb.) Mindez azért veszélyesebb, mert kétségkívül könnyen végrehajtható az elszegényedő, munkahelyeiket veszélyben érző rétegek számára vonzó program, igaz, évtizedekkel vetné ismét vissza a modernizációt, és véglegessé tenné súlyos elmaradottságunkat. Nincs szó természetesen arról, hogy akár az MSZP, akár más párt újból egypárti diktatúrát tudna vagy akarna bevezetni. A környező országok (Szlovákia, Szerbia, Románia) példája azonban azt mutatja, hogy kiépülhet egy formális demokráciára épülő etatista, bezárkózó és a nacionalizmust is mozgósító politikai rendszer.
Az SZDSZ-nek tehát fel kell hagynia az eddigi, a baloldal és a centrum között ingadozó politikai taktikájával. A párt népszerűsége éppen azért csökkent az utóbbi másfél évben, mert sem a választók, sem a tagság nem tudta elfogadni ezt a jobbra-balra kacsingatást, cikcakk-politizálást, amivel ráadásul az SZDSZ túl gyorsan legitimálta az MSZP villámgyors átváltozását. Ezzel végső soron sikerülhet utólagosan és indirekt módon visszaigazolni a csurkisták téveszméit. Az SZDSZ beszorulhat abba a csapdába, amelyet politikai ellenfelei már a választások idején előkészítettek – állítják a PDK szóvivői. Ha ez így folytatódik, a politikai élet, a demokrácia a szélsőségek acsarkodásává silányul. Egy polgári középpártnak ki kell lépnie ebből az arénából. Ennek kapcsán hosszas vita folyt a PDK-ban arról, vajon hogyan viszonyuljanak a Demokratikus Charta múlt heti tüntetéséhez. Egyes vélemények szerint a tüntetés szalonképessé tehet olyan letűnt, diszkreditált politikai szervezeteket (MSZMP, marxista fiatalok stb.), amelyekhez az SZDSZ-nek semmi köze sincs, a jobboldal pedig felhasználhatja a „közös” tüntetés tényét a liberális ellenzék ellen. Végül abban született egyetértés, hogy se az SZDSZ, se a platform ne álljon nyíltan a tüntetés mögé, de a képviselt értékek ma védelemre szorulnak, és olyannyira fontosak, hogy nem kell és nem szabad senkit sem lebeszélni a részvételről.
Ugyanakkor az SZDSZ-nek folyamatokban és stratégiákban kell gondolkodnia, nem pedig aktuális akciókban és reakciókban. Következetesen kell képviselnie a polgári értékeket, és védelmeznie a demokrácia alapintézményeit a mindkét irányból fenyegető támadásokkal szemben. Így lehet elkerülni, hogy 1994-ben az ország csak két rossz között választhasson: a populista diktatúra és a baloldali népfrontos blokk között – hangzik a végkövetkeztetés.
- Belföld [6]