XX. század végi gyarmatáruk
A mai értelemben vett, világméretű drogjárvány e század utolsó harmadának terméke. A „tüzes víz”, vagyis az alkohol megjelenése volt ugyanilyen csapás a különböző hagyományos kultúrák számára az európai civilizációval való találkozás (a gyarmatosítás) korában. Csakhogy a helyzet megfordult: míg hajdanában a világ kisebb és gazdag részébe a szesz ellenében nyersanyag, rabszolga, arany áramlott, ma ez épp fordítva van.
Napjaink „gyarmatárui” kokacserje-, ópiummák-, indiai kenderültetvényekről származnak, és hatalmas, illegális privát profitot képezve példátlan haszonkulcs mellett érkeznek el a legmagasabb GDP-jű országok illegális kereskedelmi hálózatába. Innen jut el a drog a fogyasztókhoz: az adagjaik felét kiárusító narkósokhoz és az alkalmi, „hétvégi” használókhoz. Tiltott termékekről, illegális termelésről, a törvények által szigorúan üldözött eladásról, szállításról és fogyasztásról van szó.
Olyan, világméretekben is jelentős üzletág ez, mely külön utakon jár a termelés és fogyasztás legális csatornáihoz képest. Globális méretűek és alig kontrollálhatóak a kábítószer-fogyasztás különféle szövődményei is. Számos országban a szabadesés gyorsulásával növekszik az AIDS vírusával fertőzött kábítószeresek száma, New Yorkban például a fiatal felnőtt férfiak korosztályában ez volt a leggyakoribb halálok már 1985 tájékán is! Országokat hatalmukban tartó maffiák, korrupt kormányok állnak a drog szolgálatában.
Drog és politika
Ugyanakkor növekvő méretű az a sokféle tevékenység is, amit nemzetközi szervezetek és az egyes országok különféle rendű-rangú szervei tesznek a drogok ellen. Ez a tevékenység a drogjelenség kínálati és keresleti oldalának; vagyis kereskedelmének visszaszorítására és a súlyosan függővé vagy más módon beteggé vált drogfogyasztók kezelésére, rehabilitációjára irányul.
Az ENSZ mára már kissé elavultnak számító sillabusza, mely a hangzatos ÁTFOGÓ MULTIDISZCIPLINÁRIS VEZÉRFONAL (Comprehensive Multidisciplinary Outline) címet viseli, nem kevesebb, mint négyszáz alapvetően fontos cselekvési irányt sorol fel, globális, regionális, országos és helyi érdekű méretekben, a kínálat (termelés), kereskedelem és csempészet, valamint a kereslet és (megint csak utolsónak) a kezelés, rehabilitáció témaköreiből.
Egy-egy adott ország drogellenes intézkedései sajátos „koktélokká” állnak össze, készen vett, kapott, honosított, otthon kifejlesztett módszerek mozaikdarabkáiból. A drogellenes küzdelem ráadásul a politika változékony közegébe van beágyazva. Az európai egységesedés egyik következménye lehet, hogy nemrég leköszönt a holland egészségügyi minisztériumban betöltött fontos posztjáról az ország liberális kezelési politikájának kulcsembere, Eddy Engelsman. De említhetnénk az Egyesült Államokat is, ahol elmaradt a kábítószer-kezelés szövetségi forrásainak hozzáigazítása az inflációhoz, noha a drogproblémák mindig is a figyelem középpontjában álltak. Döntő változást az AIDS-járvány hozott: az USA Nemzeti Drog-Intézetének (NIDA) költségvetését majdnem kétszeresére emelték.
Mi van nálunk?
Különleges és segítőkész figyelem kíséri a kelet-európai régió kábítószer-ellenes munkáját, ezen belül is kiemelten bennünket, Csehországot, Szlovákiát és Lengyelországot. Ez a figyelem ránk is fér. Magyarországon keresztül vezet az ún. Balkán-útvonal, a Nyugat-Európába irányuló drogexport útja. Magyarországon minden civilizáltnak nevezett országhoz képest is indokolatlanul liberális és mértéktelenül túlzott a nyugtatók és altatók orvosi rendelése. A legnépszerűbb drog, az alkohol fogyasztói negyvenéves koruk előtt tucatjával kerülnek be menthetetlen állapotban az ország elmeosztályaira, hogy pár nap után a leggondosabb ápolás dacára elpusztuljanak – évek óta nem látott szorongató esetek ezek! Fiatal munkanélküliek és ifjú újgazdagok egyaránt jó célpontjai a drogárusoknak. Azok a szülők, akik egy nap döbbenten fedezik fel a félreérthetetlen jeleket gyermekükön, sokat tudnának mesélni erről.
A budapesti Nyírő Gyula Kórház Klapka utcai Drogambulanciája immár hatodik éve dolgozik. Hadd érzékeltessem a budapesti helyzetet a drogambulancia mindennapi munkájának néhány dokumentumával.
Először néhány idézet Nagy Zoltán streetworker (utcai gondozó) munkanaplójából. A drogosok legnehezebben kezelhető és szociálisan is legrosszabb állapotú csoportja, a szerves oldószerek szippantói, a „szipusok” körében végzi munkáját. Íme megfigyelései:
„IX. kerület: (A két megvizsgált csoport tagjai) csavarlazító szükségletüket – napi több tucat – a közeli benzinkútról szerzik be. A szórakozóhelyek között a leglátogatottabbak a Petőfi Csarnok rockkoncertjei. Az inhalálásra alkalmas szerves oldószerek teljes skálájával találkozhatunk: a muzeális Palmatextől a csavarlazító sprayn keresztül a körömlakklemosóig vagy a Pelikán, illetve zománc hígítóig, az egyéb, tiltott drogokról nem is beszélve, a legkülönbözőbb formátumú kiszerelésben (pólón, zsebben, zacskóban, táskában, kendőben, zsebkendőben, fecskendőben, cigiben, szivarban, pipában, fűben és fában). Az időszakos szipuzás növekedése tapasztalható még többnapos ünnepeken és hétvégén, valamint hó elején.
XIII. kerület: Róbert Károly Nevelőotthon és környéke, pincék, padlásterek, hátsó udvarok, Béke tér, Árpád híd aluljáró. Életkor: potenciális fogyasztók 12-16 évesig, rekreációs és habituális fogyasztók 14-től fölfelé. Anyaghasználat: csavarlazító spray, alkohol.
III. kerület: négy, viszonylag állandó rekreációs fogyasztói csoport, akiket habituális fogyasztók vezérelnek. Anyaghasználat: csavarlazító spray, alkohol. Életkor: 16-27 éves korig. Esetkezelés helyi segítők bevonásával, preventív gondozási-foglalkoztatási modell kialakítása alapítvány létrehozásával. Esetfeltárás júniusban kezdődött, folyamatos.”
A kampány: három nap az évből. Célja: elérni, hogy az év többi 363 napján is tudatosan és tervszerűen álljunk ellen a drogoknak, és igyekezzünk visszafordítani az eltévedteket. A huszonnegyedik órában vagyunk.
- Belföld [6]