Az ellenzék már október 26-án felvetette, hogy parlamenti vizsgálóbizottságnak kellene feltárni, terheli-e felelősség a rendőrséget és a belügyminisztert az október 23-i állami ünnepséget megzavaró Göncz Árpád elleni tüntetésért és a fasiszta szimbólumok látványos megjelenéséért. Vajon az ünnepséget szervező Belügyminisztérium a törvényeknek megfelelően és kellő körültekintéssel járt-e el?
Azóta számos olyan részlet került napvilágra, ami csak elmélyíthette a kétségeket. Ha a szóban forgó állami szervek ártatlanok, mi sem bizonyíthatná ezt fényesebben, mint egy parlamenti vizsgálóbizottság, amelyben minden parlamenti párt azonos súllyal vesz részt! Az MSZP is és az SZDSZ is nyújtott be ilyen indítványt, s Mécs Imre október 31-én – húsz képviselő támogató aláírásával – név szerinti szavazást kért az SZDSZ-es javaslatról. A kormánypárti többség persze leszavazta, alighanem nagyobb arányban, mint akkor tette volna, ha gombot kellett volna nyomni. Elsőnek ugyanis Antall József miniszterelnök szavazott, aki szinte csak erre az aktusra korlátozta jelenlétét a Házban. Egyértelműen bizalmi szavazásról volt szó, nézzük a finomságokat! A függetlenek csoportja, amely immár olyannyira nem elhanyagolható létszámú, hogy nemrég maga a miniszterelnök is barátkozott vele, nem olvadt el a barátságos érdeklődéstől, csak négy tagja vetette el a vizsgálat gondolatát, nyolcan támogatták (1 tartózkodott). A Fidesz, az SZDSZ és az MSZP egyhangúlag igent mondott, csak Géczy János (MSZP) tartózkodott, mert saját javaslatát tartotta fenn. Szűrös Mátyás nem volt a teremben, amikor sorra került volna.
A kereszténydemokrata frakció egységesen „nem”-et mondott, Hasznos Miklós, aki korábban nem volt jelen, erre a „nem”-re bejött, csakúgy, mint a miniszterelnök és Csurka István, valamint az MDF-frakcióból még hét képviselő. Az MDF-ből nem szavaztak viszont öten, akik az előző szavazásnál még benn voltak, és heten, Balázsi Tibor, Nyerges Tibor, dr. Mészáros Péter, Illéssy István, Jávor Károly, Horváth József és Szentágothai János tartózkodtak, nem mondtak igent a Boross dr. iránti feltétel nélküli bizalomra. A kisgazdaszavazatokból kiolvasható a párton belüli állandó átrendeződés: a 36-okból is tartózkodtak ketten, meg a torgyánisták közül is négyen, két ádáz ellenzéki szavazott „igen”-nel, Torgyán József és Bereczki Vilmos. Oláh Sándor, aki Boross Pétert lemondásra szólította fel, nem volt az ülésteremben.
- Belföld [5]