Skip to main content

Kihallgatás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Folytatódik a skinheadper


A kihallgatás elrendelése nagy felháborodást váltott ki a védőkből. (Ez érthető is, hiszen a védelem feltehetően azt szeretné elérni, hogy a bíróság „egyszerű” garázdaságnak, s ne a súlyosabban szankcionálható nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport elleni bűncselekménynek minősítse a skinheadtámadásokat. A tanú vallomása pedig nem segítette a védelmet ebben a törekvésében.) Az egyik védő tiltakozott a kihallgatás ellen, mert – mint mondta – tanú a vádlottakkal kapcsolatban nem tud konkrétan nyilatkozni, s vallomása csupán hangulatkeltésre alkalmas.

A bíróság nem adott helyt a tiltakozásnak. Ill Márton ezek után elmondta, hogy kb. 4000 színes bőrű diák él ma Magyarországon. 1991 januárjától ez év szeptemberéig 110 esetben kérték színes bőrű diákok az egyesület segítségét azért, mert megtámadták vagy kirabolták őket. (Segíteni ilyenkor annyit tudnak, hogy elkísérik a sértettet a rendőrségre, megteszik a feljelentést, és tolmácsot biztosítanak számára.) A támadások miatti félelem következtében nagyon lecsökkent az itt tanuló diákok száma, idén például már csak 30 színes bőrű diák iratkozott be a műszaki egyetemre.

Ill Márton elmondta azt is, hogy a megtámadottak 70 százaléka egyedül volt a támadás idején, de a fennmaradó 30 százalékban is óriási volt a skinheadek számbeli fölénye. Megemlített egy esetet, amikor 6 szudáni diákot 100 skinhead támadott meg az Üllői út és a Ferenc körút sarkán. A rendőrség végül közbelépett, és bilincsbe verve előállította – a hat szudánit. Ill kiemelte, hogy e támadások kizárólag a megtámadott bőrszíne miatt történtek. A jemeni, szudáni, szíriai diákok 90 százaléka már elhagyta az országot.

Az ügyész kérdésére, hogy az országot elhagyók közül hányan voltak fizető diákok és hányan ösztöndíjasok, Ill nem tudott pontos választ adni, de egy későbbi kérdésre elmondta, hogy 50-60 színes bőrű diák tanul ma Magyarországon a kultuszminisztérium költségén – valószínűleg ők azok, akik nem tudnak máshova elmenni –, a többiek fizetnek, átlag 2000 dollárt havonta.

Az ügyész kérdései után a védők fordítani akartak a dolgok menetén, és az illegálisan itt tartózkodó színes bőrűekre és az arab maffiára terelték a szót. Ill nem tudott e témához érdemben hozzászólni. Azt sem tudta megmondani, hogy az itt tanuló külföldi diákok hány bűncselekményt követtek el magyar állampolgárok sérelmére. Arról azonban tud, hogy két szudáni diák ellen már egy éve folyik eljárás, mert skinhead támadóikat lefújták gázspray-vel.

Hogy az igazán felkapott témák se maradjanak ki, a XXXI. rendű vádlott védője megkérdezte, hogy ki fizeti a Martin Luther King Egyesület fenntartását. Ill elmondta, hogy a kormánytól és a Soros-alapítványtól kaptak támogatást. „Mindjárt gondoltam, hogy a Soros-alapítványtól” – válaszolt a védő, az alapítvány „magyarellenes” voltára célozva. (Nem egy ilyen megjegyzés hangzott el a védelem részéről a nap folyamán.) A bíróság figyelmeztette a védőt, hogy tartózkodjon a megjegyzéseitől.

A védelem végül azt indítványozta, hogy a bíróság zárja ki a bizonyítás köréből ezt a vallomást.

A per két hét múlva folytatódik, ítélethirdetés valószínűleg november 25-én lesz.
















Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon