Beszélő: A két fél mivel ült le, és mit kívánt elérni?
– A tárgyalás alapját az képezte, hogy a miniszterelnök és a köztársasági elnök megállapodtak: a médiaháború társadalmi feszültségeit enyhíteni kívánják. Ennek a beszélgetésnek az eredményeképpen Göncz Árpád elnök úr külön-külön meghívta a koalíciós pártok és az ellenzéki frakciók vezetőit, akik ezt követően leültek egymással tárgyaim. A kormánypártok képviselői személyi kérdésekről akartak megállapodásra jutni.
Az ellenzéki pártoknak az volt a véleménye, hogy a személyi kérdésekről csak akkor tudnak tárgyalni, ha a tévé és rádió elnökeinek, elnökhelyetteseinek, a Rádió és Tv Hivatal vezetőinek a funkcióit, valamint a felmentések és kinevezések normális rendjét illetően és más, a médiatörvényhez kapcsolódó alapvető kérdésben megállapodás születik. A tárgyalások ideje alatt, szeptember 30-a és október 27-e között az álláspontok alig közeledtek egymáshoz. A kormánypártok képviselői ugyan azt állítják, hogy ők több kérdésben engedtek, de az ellenzék szerint csupán az RTH kérdéseiben közeledtek az álláspontok.
Beszélő: Milyen kérdésekről tárgyaltak?
– A négy kérdés a következő: a törvény egésze vagy csak egyes részei kétharmadosak. A második a kinevezési törvényben a kétharmados elv érvényesítése. A harmadik, hogy ennek a bizonyos Rádió és Tv Hivatalnak, amelynek a gazdasági ellenőrzés feladatain kívül az egyik fő feladata, hogy frekvenciákat oszt, a vezető testületei ugyancsak kétharmados többséggel legyenek megválasztva. A negyedik pedig a harmadik csatorna, az ún. Hungária Tv ügye.
Beszélő: Ez utóbbi kérdésben az ellenzék milyen álláspontot képviselt?
– Miközben fontos feladatnak tekintjük a határon túl élő magyarok folyamatos kulturális és politikai tájékoztatását a tévé útján, úgy véltük, hogy mindenekelőtt tisztázni kell, hogy ez a Hungária Tv egy közszolgálati vagy kereskedelmi csatorna-e, és annak megfelelően kell rá alkalmazni a leendő médiatörvény előírásait. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy a kormány a médiatörvény előkészítésének időszakában a harmadik csatorna ügyében olyan eljárást alkalmazott, amely sem a kialakulóban lévő médiatörvény kereskedelmi, sem a közszolgálati médiára vonatkozó, már konszenzusosán elfogadott szabályozásával sincs összhangban.
Beszélő: A négy kérdés közül melyikben történt közeledés?
– A Rádió és Tv Hivatal tanácsadó testületének és elnökének a kinevezési módjában közeledtek az álláspontok.
Mivel a többi kérdésben nem tudtunk érdemben előrehaladni, a megállapodás itt sem egyértelmű, mert az ellenzék véleménye szerint a megállapodás egyes elemei csak egy csomag részeként értelmezhetők.
Beszélő: Mi történt a tárgyalásokon: mindkét fél hajtogatta a magáét, vagy felmerültek alternatívák?
– Az első két hétben egyáltalán nem voltak tárgyalások, mert a kormány nem adott módot arra, hogy a bizottság összeüljön, a második két hétben is elég ritkán volt tárgyalás, s ezek az alkalmak sem voltak különösen hatékonyak, mert a kormány a jól ismert érveket ismételgette, míg az ellenzék új javaslatokkal próbálkozott.
Beszélő: Az ellenzék a kormány által személyi javaslatként előterjesztett névsorral érdemben nem is foglalkozott?
– Nem. Különben is a kormány csak a tárgyalások legvégén, az utolsó előtti ülésen terjesztette azt elő. Az ellenzék egyébként is komolytalannak tekint minden olyan jelöltet, aki a médiatörvényre vonatkozó megállapodás nélkül is hajlandó funkciót vállalni. A kinevezés és a leváltás feltételeinek megnyugtató rendezése, valamint a hivatal státusának végleges tisztázása nélkül nem tudunk személyekről tárgyalni. De nem válaszoltunk a személyi javaslatokra azért sem, mert az előterjesztett nevek egy részéről az akkor rendelkezésre álló rövid idő alatt nem is tudtunk véleményt alkotni, a másik részét pedig komolytalannak kellett tekinteni, mert nyilvánvalóan nem bírják, nem bírhatják a bizalmunkat.
Beszélő: Taktikailag nem lett volna mégis helyesebb foglalkozni a személyi kérdésekkel, és ellenjavaslatokat előterjeszteni, nem azért, hogy az elvi kérdések tisztázása előtt megegyezés szülessen, hanem azért, hogy a tárgyalási pozíciót fenn lehessen tartani?
– Mi folyamatosan a tárgyalások folytatása mellett voltunk. A miniszterelnök által meghatározott október 13-i, majd 27-i határidőt úgy tekintettük, mint ami hatékony munkára serkent. A Csúcs és Nahlik urak kinevezésekor szerzett tapasztalatok arról győztek meg, hogy nem lehet addig személyekről tárgyalni, amíg nincsenek biztosítékok. Ellenkező esetben a közös elhatározással kinevezett személyeket ugyanis mondvacsinált ürüggyel akár napokkal a kinevezés után már le is válthatják.
Beszélő: A két táboron belül – kormánypárt, ellenzék – teljesen egységesek voltak az álláspontok?
– A kormánypárton belül érezhető volt némi véleménykülönbség. Amikor október 13-án a frakcióvezetők a miniszterelnöknél találkoztak, csak Kulin Ferenc, a kulturális bizottság elnöke és Csépe Béla, a KDNP frakcióvezetője érvelt a tárgyalások folytatása mellett. A miniszterelnök már akkor azzal fenyegetődzött, hogy egyoldalú lépésre szánja el magát. Az ellenzék végig teljesen egységes volt abban, hogy személyi kérdésekről csak a törvényes szabályozással párhuzamosan tud dönteni, és hogy a megállapodást egységes csomagnak tekinti.
Beszélő: Katona Tamás azt hangsúlyozza, hogy ők mindenféle kompromisszumokat felajánlottak.
– Gyakorlatilag nem voltak ilyenek. Előterjesztettek ugyan egy javaslatot, hogy a meghallgatáson az ellenzék szavazza meg a kinevezésre javasolt személyek alkalmasságát, s abban a pillanatban, amikor ezek a személyek megkapták a kulturális bizottságban a kétharmados többséget, kerüljön sor a két médiaelnök leváltására. Az új elnökök kinevezésére pedig a médiatörvény kétharmados elfogadása után kerüljön sor. Így egy bizonytalan ideig tartó interregnum jönne létre, amelyben a korábban kinevezett két alelnök teljhatalmat kapna a két intézmény vezetésére. Ez az interregnum a végtelenségig meghosszabbodhat, különösen ha a kormánypárti képviselők közül többen arra az álláspontra helyezkednek, hogy nem szavazzák meg a médiatörvényt. Elképzelhetőnek tartom ugyanis, hogy Katona, Kónya és Kulin urak a legjobb indulat mellett sem tudják biztosítani a médiatörvény megszavazását.
Beszélő: Ezekre az ellenzéki érvekre mi volt a kormánypártok válasza?
– Hogy indokolatlan minden bizalmatlanság.
Beszélő: Ennyi?
– Ennyi.
Beszélő: Az nem vetődött fel, hogy a médiatörvény elfogadása a feladat? Gombár és Hankiss már hónapokkal ezelőtt nyilvánosan bejelentették: azonnal lemondanak, mihelyt a médiatörvény megszületett.
– De igen, ez volt a mi érvelésünk alapja. Közöltük véleményünket, hogy a médiatörvény megalkotását jelentősen lehet gyorsítani. Javaslatot tettünk arra is, hogy azokat a módosítójavaslat-csomagjainkat, amelyek ezt megnehezítenék, visszavonjuk. Erre annál is inkább van lehetőség, hiszen a Magyar Rádió és a Magyar Televízió a mi értékelésünk szerint nem működik rosszabbul, mint bármely más közszolgálati intézmény. Nincs ezeknél semmiféle krízis. A kormány viszont nem a sajtószabadság követelményeinek megfelelő törvények elfogadását tekinti elsődlegesnek, hanem az elnökök leváltását.
Beszélő: Milyen lépések várhatók ezek után a kormánytól? Hogy lehet ebből a kelepcéből kimászni?
– Én úgy ítélem meg, hogy ha alkotmányos keretek között akarnak maradni, akkor a további kompromisszumkeresés az egyedüli lehetséges út. Ez persze nem egyszerű feladat a kormány számára. Mert egyrészt a kormány érdeke a Göncz Árpáddal való nyílt összeütközésnek és a médiaválság további elmélyülésének elkerülése, másrészt, mert a kormány nem kíván Csurka Istvánnal és követőivel szembekerülni, akik nem bánják, ha nincs médiatörvény, és a kormány által előterjesztett költségvetés megszavazását is attól teszik függővé, hogy elfogadható lesz-e számukra a tévé és a rádió elnöke.
Lapzárta után, kedd délután közli az MTI: a miniszterelnök javasolja a rádió és a tv elnökének felmentését, és Sára Sándor kinevezését a tv alelnökévé. Az új elnökök kinevezéséig az elnöki teendőket az alelnökök látnák el.
- Belföld [6]