– Lesznek kérdések, vagy monológot kell mondanom?
Beszélő: Egyetlen kérdést teszek fel, a válasz lehet monológ, legfeljebb közbekérdezek. Képzeljük el azt a helyzetet, hogy megvolt a választás, s a Fidesz kezdeményezheti a kormányalakítást…
– És nem is kell koalíciót alakítania?
Beszélő: Nyilván kell, de most ne firtassuk, hogy kikkel.
– Mert a koalíció összetételétől nagymértékben függ, hogy mit lehet csinálni, és mit nem. Tehát egy olyan koalícióról van szó, amelyiktől nem függünk? Ez a lényeg?
Beszélő: A kérdés csak annyi, mi az, amit a Fidesz kormányzó pártként „azonnal”, vagyis a lehető legrövidebb időn belül meg akarna valósítani. Hogy aztán mi az, amit ebből az adott koalíciós és parlamenti helyzetben meg is tehet, az más kérdés.
– Azzal kezdem, hogy a kormányzati szerkezet átalakításának az első intézkedések között kellene szerepelnie. Kisebb, jobban fölszerelt és képzettebb bürokrácia fölállítása: minden kormányzati siker azon áll vagy bukik az első egy esztendőben, hogy mennyire sikerül az apparátust – amelyik most a kormányzati munkát kiszolgálja –, átalakítani, hatékonyabbá tenni. Hogy hogyan lehet különösebb konfliktusok nélkül helyet találni azoknak a bürokratáknak, akik az új szerkezetbe már nem férnek bele. Ebben persze benne van az is, hogy jó néhány embert, akik az elmúlt másfél esztendőben hagyták ott a kormányzati apparátust, személy szerint is meg kell nyerni, hogy térjenek vissza a különböző minisztériumokba.
Beszélő: Az 1990-es választás előtt sok szó esett a különböző hivatalok, testületek, a rendőrség, hadsereg depolitizálásáról. Ez a folyamat már 1989-ben megindult. Azóta azonban olyan kormányunk van, amely a maga világnézetének, értékrendszerének az átvételét elvárná az apparátusától. Gondolok itt a keresztény–nemzeti jelszavakra, a „férfias” rendőrség ideáljára, a Lourdes-ba zarándokló honvédekre. Nincs-e szükség újabb depolitízálásra?
– Szerintem nincs. Én nem tartom ebben a pillanatban sem a rendőrséget, sem a katonaságot átpolitizáltnak. A rendőrséget különösen jó állapotban lévőnek tartom, ebből a szempontból legalábbis. Különösen a megyei főkapitányok és a városi kapitányok egy tekintélyes részének megismerése alapján állítom, hogy nem szükséges őket depolitizálni. Ennek ellenére persze egy rendőrségi törvényt, ha ez a kormány nem alkotja meg ’94-ig, haladéktalanul meg kell alkotni, mert a rendőrség működésének néhány pontja tisztázatlan. De átpolitizált rendőrséget ebben a pillanatban én nem látok, sőt, egyes ügyekben, ahol a rendőrség politikát sejt az ügy mögött, nem jár el olyan határozottan, ahogy a rendőrségnek el kellene járnia. A hadsereg kicsit más ügy. Azok a tisztek, akik a terepen vannak kint a csapatokkal, tehát nem a minisztériumban dolgozó katonabürokraták, azok nem jó alanyok a hadsereg semmifajta újabb átpolitizálásához, ezt is személyes tapasztalatok alapján mondom. Most szabadultak a politizált hadsereg béklyóiból, élvezik, hogy nincs átpolitizálva a munkájuk, és ezt nem szívesen adják föl. Időnként egyfajta civil kurázsit mutatnak, ami nem szerencsés, mert egy hadseregnek nem az a dolga, hogy civil kurázsit mutasson, hanem az, hogy végrehajtsa a parancsokat. Tehát azt akarom csak mondani, hogy jelenleg a katonaságot is elfogadható állapotban lévőnek látom. De nem világos, hogy mire megy ki a játék két ügyben. Az egyik a csoportos lelkigyakorlat lehetősége a hadseregben, a másik a humán szolgálat tervbe vett fölállítása. Ez kicsit a politikai tisztek egykori intézményének reinkarnációjára emlékeztet, de amit mondok, egyelőre csak gyanakvó föltételezés, mert bizonyítékaim még nincsenek.
Beszélő: Az államháztartás hiányának is egyik oka a központi bürokrácia túlméretezettsége. Szükséges-e, lehetséges-e a bürokrácia radikális csökkentése?
– Szükséges, és szerintem lehetséges is, de nem megy konfliktusok nélkül. Először is, hogy saját magunkat be ne csapjuk, azt kell leszögezni, hogy semmifajta apparátusleépítésből nagyobb összegű megtakarítás és pluszpénzforrás nem fog előállni. Tehát nem azért kell leépíteni egy apparátust, nem azért kell átszervezni a mostani központi bürokráciát, hogy sok pénzt takarítsunk meg, mert ha itt pénzt tudunk megtakarítani, akkor azt vissza kell forgatni az apparátus technikai fejlesztésére, képzésére. Mégis vannak érvek a leépítés mellett. Az első érv, hogy ebben a pillanatban az apparátus nem látható át, következésképpen rengeteg a hatásköri átfedés. A második politikai érv akár morális természetűnek is tekinthető, kinek-kinek az ízlése szerint. Ez a kettő egybeesik… szerencsés esetekben, és ez egy ilyen szerencsés eset. Nem lehet azt mondani a polgároknak, hogy gazdasági nehézségek vannak, még többet kell elvonni az általuk megtermelt jövedelemből, miközben az állami bürokrácia ahelyett, hogy csökkenne, növekszik. Nem lehet azt mondani, hogy a kétkulcsos áfa bevezetése – amely közgazdaságilag valóban indokolt – szükséges, és ezért a terheket az ország érdekében a polgároknak kell viselniük, miközben a bürokrácia egyfolytában terjeszkedik. Nem az a lényeg, hogy a bürokrácia visszafogásával mennyi pénz takarítódnék meg, hanem a polgárnak nem lehet az a tapasztalata, hogy az állam hamarabb nyúl az ő zsebébe, mint hogy magát kurtítaná meg.
Beszélő: A legutóbbi hetekben több interpellációból is kiderült, hogy egyes költségvetési intézmények, minisztériumok semmibe vették a gazdálkodási szabályokat. Némely szabálytalanság bűncselekmény, például mérleghamisítás gyanúját kelti, ennek ellenére rendőrségi vizsgálatokra nem került sor. Szükség lehet-e a kormányváltozás után egyes kormányzati intézményekben utólagos vizsgálatokra, netán tisztogatásra?
– Tisztogatást nem látok szükségesnek, átfogó vizsgálatra szükség van. Tehát az első lépésnek úgy kell kinéznie, hogy megfelelő munkacsoportokat kell ráállítani minden minisztériumra, amelyik átforgatja a költségvetését, megnézi bizonyos összeghatár fölött a szerződéseket, és utána azt mondjuk, ezt vettük át, ezek azok az ügyek, amelyeket alaposabban meg kell vizsgálni. Tehát olyan nem lesz, hogy egy leendő fideszes állami alkalmazott azzal a szándékkal menjen be egy minisztériumba, hogy na, most rendet csinálok. Az áttekintés célja nem a tisztogatás, hanem a minisztérium ügyeinek teljes átadása-átvétele. Én sohasem tekintem politikai mérlegelés tárgyának azt, hogy egy bizonyos cselekmény miatt lesz-e eljárás vagy sem. Ha bizonyos cselekmények kimerítenek tényállásokat, akkor ott eljárást kell indítani, ez nem mérlegelés kérdése. Idetartozik az, hogy vannak terveink, ezekről most részletesen még nem akarok beszélni, de nagyon szigorú korrupcióellenes törvényeket tartok szükségesnek bevezetni. Itt nemcsak az államigazgatásról van szó egyébként, hanem arról a nem kis rétegről, amely ugyan nem része az államigazgatásnak, de állami pénzek forgatásából tesz szert tekintélyes jövedelemre, és viszi nagyon sokszor lehetetlen helyzetbe az adott minisztériumot. Elég, ha a bankcsődökre utalok.
Beszélő: Ezzel már átléptünk a gazdaság területére. Lehetséges-e a privatizáció gyorsítása?
– Ez nagymértékben attól függ, hogy mi lesz az Állami Vagyonkezelő Rt.-vel. Ez az egyelőre csak törvény formájában létező intézmény még nem állt föl, nem épült ki mint bürokrácia, nem épült ki az eljárási rendje, a hatásköre tisztázatlan. Egész addig, amíg az ÁVRT-t nem látjuk, nem tudjuk megmondani, hogy mit kell csinálni ’94-ben, mert az ÁVRT működése a privatizációt alapvetően érinteni fogja. Vannak olyan elképzeléseink, hogy az összes privatizációval foglalkozó központi intézményt meg kell szüntetni. De erről még a Fideszen belül is nagy vita van.
Beszélő: A parlament számos törvényt szavazott meg, amelyeket az ellenzék nagyon keményen ellenzett. Szükség lesz-e egyes új törvények revíziójára?
– Például az önkormányzati törvények felülvizsgálata sürgető. Meg kell tartani az önkormányzati választásokat, de szerintem az új közigazgatási reformot meg kell csinálni az önkormányzati választások előtt. Ebből az következik, hogy időben kicsit el kell tolni az önkormányzati választásokat, előtte pedig végre kell hajtani az önkormányzati törvények teljes revízióját. De van még jó néhány ilyen törvény, nekünk van róluk egy listánk, az ezen lévő törvények száma gyarapodik, és sajnos feltehető, hogy gyarapodni fog. Mondok inkább olyanokat, amelyekhez, ha most elfogadja őket a parlament, akkor biztos, hogy ismét hozzá kell majd nyúlni. Ilyen az oktatási törvény, amiről már most lehet látni, hogy ha valamelyest elfogadható lesz is, akkor is nagyon sok kompromisszumot tartalmaz. De az egyházak ügyében is új szabályozásra lesz szükség. Az ingatlanvisszaadási törvény önmagában nem oldja meg az egyházak finanszírozásának a problémáját, erről is törvényt kell alkotni.
Beszélő: A kétharmados törvényekkel valószínűleg egy új kormány is nagy bajban lesz, mert nincs rá garancia, hogy bármilyen koalíciónak kétharmados többsége lenne. Ráadásul a Fidesz új alkotmányt szeretne.
– Ebben gondolkodunk, feltétlenül új alkotmányt akarunk csinálni. Ezen dolgozunk ebben a pillanatban is. Hogy mikorra tudjuk a parlamenti vitán keresztülvinni az új alkotmány szövegét, az kérdés, de 1994-ben már a parlamentnek is és a központi államapparátusnak is foglalkoznia kell az új alkotmány kidolgozásával. Szerintem legkésőbb ’96-ig alkotmányt kell csinálni. Én, ha valaha lesz Fidesz-kormány, szeretném, ha a nevéhez kötődhetne az új alkotmány. Tele vagyunk jogászokkal, úgyhogy ez, azt hiszem, jó néhány ember számára személyes kérdés is.
Beszélő: De az alkotmányozás lehetősége mégiscsak a parlamenti erőviszonyoktól függ.
– Igaz, nagyban függ attól, hogy milyen koalíciós kormány áll föl. De a Fidesz jobbra és balra egyaránt nyitott párt, ha erős parlamenti pozícióban van, akkor meg tudja teremteni a szükséges konszenzust. Ha gyengék leszünk a választás után, akkor ennek kisebb az esélye, bár akkor sem zárom ki, hogy az alkotmány tekintetében konszenzus jöjjön létre a Házban. De ha kellőképpen erősek leszünk, akkor a konszenzus biztosan megteremthető.
Beszélő: Köszönöm a beszélgetést.
– Még egy rendszabály: azokat a lapokat, amelyek vezető politikusokat december 30-án délután ilyen kérdésekkel zaklatnak, be kell tiltani.
Beszélő: Összefér ez a Fidesznek a sajtószabadságról vallott elveivel?
– A szabály csak a december 30-i magatartásra vonatkozik. A többi napokon szabad a sajtó.
- Belföld [6]