Horn Gyula

Nyomtatóbarát változat

Ha az MSZP kormányzó párt lenne, végre nemcsak nyilatkozatokban bizonyíthatná ismételten mindenki számára, hogy a szocialisták pártja elkötelezett a parlamenti demokrácia és a szociális piacgazdaság mellett; kormánytényezőként is azon dolgozna, hogy a rendszerben rejlő lehetőségeket felszínre hozza, és mihamarabb megváltoztassa azokat a rendszerváltással kapcsolatos negatív tapasztalatokat és véleményeket, amelyek jelentős része az MDF-kormány súlyos hibáiból fakad.

Ha a szocialisták kapnának rá mandátumot – anélkül hogy elhárítanák maguktól a felelősséget –, a nemzeti megegyezés kormányát szeretnék létrehozni. Olyan kormányt, amelynek minisztereit a magas szintű szakmai hozzáértés, a társadalmi problémák iránti érzékenység és ezzel együtt a szolgálat szándéka jellemzi. Rokonság, összeköttetések, de még a pártállás sem lehetnek meghatározóak a kormánylista összeállításában.

Ha az MSZP megbízást kapna kormányzati részvételre, feltehetően koalíció tagjaként vállalhatná a feladatot. Hogy mely pártokkal vállalná az együttes kormányzást, azt nem ideológiák vagy előítéletek, személyes ellen-, illetve rokonszenvek alapján, hanem a programokat egyeztetve döntené el. Mindenesetre ma mindenki potenciális partner lehet, aki valóban az alkotmányos demokrácia és a szociális piacgazdaság talaján áll.

Az új kormánynak a valóságos helyzet feltárásával kellene kezdenie munkáját, mert 1990 májusától lényegesen megváltozott az ország állapota, aligha érvényesek az akkori konkrét pártprogramok. Bizonyos jelek egyenesen arra utalnak, hogy a jelenlegi koalíciónak sincs adekvát képe a gazdaság helyzetéről, a társadalom feszültségeiről, a közvélemény alakulásáról.

Az MSZP csak olyan kormányban vállalna szerepet, amely – az ideológiai viták helyett – a gazdasági-szociális felemelkedés kérdéseire koncentrálna. Ezt egyébként ellenzéki pártként is megpróbálja – erre utal a december elején tett hatpárti tárgyalásokra vonatkozó MSZP-javaslat. Kormányzó pártként is közös választ kellene keresni, például az alábbi kérdésekre:

– Melyek legyenek az állami tulajdon további privatizációjának alapvető feltételei, az ebből származó bevételek nagyobbik hányada hogyan fordítható a gazdaság élénkítésére, munkahelyteremtésre?

– Az ország devizatartalékából miképp lehetne a kis- és középvállalkozásokat ösztönözni kedvező kamatozású hitelekkel?

– Milyen további hazai és külföldi források teremthetők a közlekedés, a hírközlés, a környezetvédelem fejlesztésére, a lakásépítésre, az oktatási és az egészségügyi közszolgáltatások minőségének javítására, közmunkaprogramok beindítására?

– Milyen piackonform-intézkedésekkel biztosítható a korszerű hazai ipar védelme?

– Milyen módon teremthető meg a hazai mezőgazdasági termékek biztos piaca és ezzel a magyar falu jövője?

– Hogyan garantálhatók a privatizációs szerződésekben a foglalkoztatási érdekek, s milyen szankciókkal lehet megakadályozni e szerződési feltételek megszegését?

– Milyen arányban célszerű vállalni a csőd- és felszámolási eljárások során az ezzel járó költségvetési kiadásokat, a munkahelyek megszüntetéséből adódó kifizetéseket és az elmaradt jövedelmek veszteségeit, illetve a gazdasági profitot nem hozó vállalatok költségvetési támogatásának részbeni megőrzését?

– Milyen intézkedések tehetők a nyugdíjak reálértéke további romlásának megakadályozására?

– Milyen forrásokból és milyen feltételekkel hozható létre egy olyan Közüzemi Támogatási Alap, amely a létminimum alatt élők számára a létfenntartás elemi szükségleteinek finanszírozásához hozzájárulást biztosíthatna?

Az MSZP megítélése szerint a magyar gazdaságban jelenleg olyan nagyarányú tulajdonosi és szerkezeti változások mennek végbe, amelyek szükségessé teszik a fokozott parlamenti közreműködést és ellenőrzést. Ezért a szocialisták nem elleneznék, inkább támogatnák, illetve kezdeményeznék a privatizációt felügyelő paritásos parlamenti bizottság létrehozását.

Az MSZP meggyőződése, hogy az ország felemelkedéséhez legfontosabb tartalékainkat a humán erőforrások jelentik. Ezért az új kormány az elsők között tűzné napirendre az oktatás, a tudomány, a művészetek, az egészségügy fejlesztését segítő jogszabályokat.

A Magyar Szocialista Párt a külpolitika terén a szomszédos országokkal való kapcsolat európai színvonalú és a magyar nemzeti kisebbségek számára kedvező lehetőségeket biztosító rendezését tekinti a legfontosabb teendőnek. Ezért az új kormányban sürgős tárgyalásokat kezdeményezne olyan államközi szerződések megkötése érdekében, amelyek kölcsönös kötelezettségvállalást tartalmaznak a nemzetiségek jogainak teljes körű biztosítására, ugyanakkor egymás szuverenitásának, területi épségének, a nemzetközi szerződésekben kijelölt határainak tiszteletben tartására. A szocialisták ilyen feltételek mellett támogatnák annak kinyilvánítását, hogy a szomszédos államok sem most, sem a jövőben nem kívánnak egymással szemben területi követelésekkel fellépni.

A teendők sorát sokáig lehetne folytatni, de azt hiszem, hogy a Beszélő olvasói még nem a kormányprogramunkra kíváncsiak. Befejezésül azonban egy dolgot kihangsúlyoznék: az MSZP mint kormánypárt is tudomásul venné, sőt igényelné az ellenzék, a közvélemény ellenőrzését. Ezért a nyilvánosság és a sajtószabadság elkötelezett híve – bár reméljük, hogy a médiumok körül kialakult áldatlan vita a választásokig lezárul, de itt is leszögezzük álláspontunkat: a közszolgálati rádiónak és televíziónak mind országos, mind helyi szinten függetlenné kell válnia a végrehajtó hatalomtól. A szocialisták kormányzati tényezőként is erre irányuló garanciarendszer törvénybe iktatásával értenének egyet, és változatlanul hívei maradnának egy legalább kétharmados egyetértésen alapuló kinevezési rendnek.

Remélem, esetleges kormányzati szerepvállalásunk és a nyilvánosság kiteljesedése egyaránt és együttesen lehetővé teszi majd, hogy az itt megfogalmazott törekvéseink teljesülését a közvélemény ítélhesse meg.

• Belföld