Sok vád éri az utóbbi időkben a gyakorlatias politikát hirdető pártot (pártokat?), hogy állítólagos ideológiai semlegességük deklarálásával kitérnek olyan állásfoglalások elől, amelyek fontosak ahhoz, hogy ne kerüljenek veszélybe a demokratikus intézmények, és fennmaradjon az állam demokratikus működése.
A Köztársaság Párt valóban nem kötelezi el magát egyetlen kizárólagos ideológia mellett sem. Nemcsak azért nem, mert támogatói sokféle világnézetűek, hanem azért sem, mert a gyakorlati kérdések megoldása nem közvetlen függvénye a világnézetnek.
Viták helyett alkotmányosság
A gyakorlatias politikát folytató pártnak is vannak értékei, melyeket védeni kíván, és védeni is fog. Az ideologikus pártoktól abban különbözik, hogy másképpen és másfajta eszközökkel áll ki a vállalt értékek mellett. Egy politikai pártnak a politika, és nem az ideológia a terepe.
A demokrácia és a szabadság ma még törékeny. Ennek elsődleges oka a gazdaság teljesítőképességének a visszaesése. Mindenekelőtt a nagymérvű szegénység, a bizonytalanság és a reménytelenség ássa alá a demokratikus társadalmi értékeket. A politikának azokat az értékeket kell védenie, amelyek a demokratikus államrendhez és intézményeihez, végső soron az alkotmányhoz kötődnek.
Az alkotmányos kérdések pedig gyakorlatiasan is kezelhető kérdések. A jogállam alapjai az alkotmányban rögzítettek, s ezért egy gyakorlatias pártnak, amely nemcsak vitázni, hanem cselekedni akar – sőt hatékonyan akar cselekedni –, alkotmányjogi eszközökkel kell a demokratikus értékeket védenie.
A Köztársaság Párt az itt élő, sokféle meggyőződésű, ám az alkotmányt és az alkotmányos rendet elfogadó s ezáltal összetartozó egyének pártja kíván lenni. Ezért vallja:
„Csak az alkotmány teremt egységet és nemzetet.”
Számunkra az alkotmányban rögzített elvek és jogilag is értelmezett értékek olyan evidenciák, amelyek nem szorulnak részünkről újabb és újabb érvekre vagy ideológiai védelemre. Mi azon alkotmányos eszközöket kutatjuk, amelyek révén ezek az elvek jogilag érvényesíthetők.
Gyakorlatias értékőrzés
A továbbiakban néhány példán próbálom bemutatni, mire gondolok, amikor ideológiai viták helyett az alkotmányos elvek gyakorlatias őrzéséről beszélek.
1. Az emberi és az állampolgári jogok biztosítása, a faji, a vallási, a hit alapján történő diszkrimináció tilalma, az állampolgárok törvény előtti egyenlősége – ezek a magyar alkotmányban rögzített jogi elvek. Tudjuk, hogy ezen alkotmányos jogszabályok mögött erkölcsi és világnézeti megfontolások, viták húzódtak és húzódnak. A természetjogi érvelés abból indul ki, hogy minden ember egyenlőnek és szabadnak született, és ezért a törvény előtt is egyenlők. A pozitív jogi felfogás szerint mégsem indulhatunk ki abból, hogy az emberek minden tekintetben egyenlőnek születtek, s a jog nem is tűzheti ki célul, hogy minden tekintetben egyenlővé tegye őket. Az emberek különbözősége azonban nem szolgálhat alapul a törvény előtti nem egyenlő kezelésükhöz, mert a jog kompetenciájába tartozó kérdések vonatkozásában az emberek különbözősége nem releváns. Vajon szükséges-e egy politikai pártnak belemennie a két felfogás közötti ideológiai vitába, vagy elegendő az alkotmányban leszögezett jogelvekre hivatkoznia az értékek védelmében? Azt hiszem, az ideológiai vita még azokat is megosztaná, akik különben egyáltalán nem vonnák kétségbe az alkotmányos elveket. A fenti alkotmányosan biztosított jogok egy gyakorlatias párt számára éppen azért evidenciák, mert az alkotmányban rögzített – s így törvényileg is számon kérhető – jogok, megszegésük pedig törvényileg szankcionálható.
2. És miért folytatnánk ideológiai csatározásokat a szólás- és sajtószabadságról? Az alkotmány alapvető jogként rögzíti mindkettőt. Miért van szükség sajtótörvényre, amikor mindenki tudja, hogy a büntető törvénykönyv és a polgári törvénykönyv még túlságosan is tág teret biztosít a sajtó esetleges túlkapásaival szemben. Sokkal inkább a sajtó védelmének a biztosítására volna szükség a végrehajtó hatalommmal, sőt magával az állammal szemben is. Megint nem az elvek körül zajló ideológiai csatának kell eldőlnie, hanem inkább arra kell gyakorlati megoldást találni, hogyan biztosítható hatékonyan az igazi sajtószabadság. Olyan törvény kellene, mint amilyen Amerikában született a 60-as években, amikor a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy állami szerv vagy köztisztviselő nem nyerhet pert a sajtóval szemben még rágalmazási ügyben sem, kivéve, ha a bíróság előtt bizonyítani tudja, hogy az őt bíráló közlemény rosszindulatú, ártó szándékú, vagy ha szerzője tudta, hogy a közleményben foglaltak hamisak. A kemény szókimondás, de még a tartalom téves vagy nem igaz volta sem elegendő a per megnyeréséhez. Egy ilyen törvény gyakorlatias és hatékony lenne a szólásszabadság védelmében. Miért kell ideológiai harcot vívnunk a televízió- vagy a rádiótörvényről, amikor világos, hogy működésük tartalma a hallgatóra, a nézőre és a szakemberekre tartozik, de semmilyen értelemben sem – főként alkotmányosan nem – tartozik a kormányzatra. A tájékoztatási eszközöket – akár közszolgálatiak, akár nem – mindig megpróbálták, és ezután is megpróbálják majd gazdasági és politikai eszközökkel befolyásolni. Egy hatékonyságra törekvő politikai pártnak legyen ereje, hogy felvegye a politikai küzdelmet azért, hogy az ő befolyása is érvényesüljön. De aki diszkreditálni próbálja az alkotmányos és törvényi keretet, az a demokráciát ássa alá.
Eligazító törvények
3. A Köztársaság Párt bemutatkozó kongresszusán talán az Esti egyenleg riportere szegezte nekem azt a kérdést, hogy mi a párt véleménye a miniszterelnök és köztársasági elnök között az utóbbi időben kialakult feszültségről és nézeteltérésekről. Azt válaszoltam, hogy egy demokratikus államrendben az alkotmány szerint megvan a maga helye és kompetenciája a kormányzati és az elnöki hatalomnak, mert ez az államrend a hatalommegosztáson alapul. A riporter szerint kitértem a kérdés elől. Ezért a következőkkel folytattam: elmondhatom, hogy mi a személyes véleményem kettejükről, hogy miért rokonszenvezem a köztársasági elnökkel, s miért nem a miniszterelnökkel, de ezt egy politikai párt tagjaként nem tartom fontosnak. A kérdés lényege az, hogy a köztársaság elnöke mind ez ideig még soha nem sértette meg az alkotmányt. Személyesen is ezt gondolom, de ez lehetne csupán szubjektív értékelés. A gyakorlatias megközelítés azonban az, hogy a köztársasági elnök esetleges alkotmánysértő magatartását – gondoljak én erről bármit is – csak alkotmányjogilag szabályozott módon lehet és szabad kimondani. A köztársasági elnök bármely tette csak akkor minősíthető alkotmánysértőnek, ha az Alkotmánybíróság kimondja az alkotmánysértést. Vajon nem hatékonyabb-e az alkotmányos eljáráshoz ragaszkodni, mint fölösleges és terméketlen – az ellenfelet amúgy sem meggyőző – vitákba bonyolódni?
4. A Köztársaság Párt ragaszkodik az érvényben lévő alkotmány védelméhez, még akkor is, ha azt sok tekintetben problematikusnak tartja. Az alkotmányt csak alkotmányosan lehet megváltoztatni, s egy új alkotmányhoz is csak alkotmányos úton lehet eljutni. Sok politikus azért ellenzi új alkotmány kidolgozását, mert nem hisz abban, hogy a jelenlegi vagy a következő parlament képes lenne megegyezésre jutni a legfontosabb alkotmányos alapelvekben. Lehet, hogy ez így van. De kompromisszumok és megegyezés nélkül soha nem lesz új alkotmány. Ha egy párt, csak akkor hajlandó új alkotmányt készíteni, ha a saját akarata kizárólagosan érvényesíthető, akkor sohasem lesz új alkotmányunk. S ne adj’ Isten, hogy egy politikai párt olyan többségre tegyen szert – vonatkozik ez saját pártomra is –, hogy egyedül képes legyen megszabni az ország alkotmányos kereteit. Az új alkotmány létrehozásáig ellenben van érvényes alkotmányunk, melyet érdemes védeni, és meg is kell védenünk.
Az egységes ideológiát hiányoló s ezért bennünket elmarasztaló politikusoknak azt ajánlom, hogy tekintsenek vissza a parlamenti szavazásokra. Az úgymond ideologikus pártok képviselőinek szavazatai nagyon megosztottak voltak, holott e pártok állítólag egységes, elvi alapon működnek. S nézzék meg azt is, hogy az olyan alkotmányos kérdésekben, mint a kárpótlási és az abortusztörvény vagy az elévülés jog elvét sértő igazságtételi törvény, hogyan szavazott a mi gyakorlatias pártunk elnöke, Palotás János. Palotás János szavazataiban nagyobb következetességet fognak felfedezni, mint a parlamenti pártokéban. És akkor most felteszem a kérdést: olyan biztos, hogy az ideológiai elkötelezettség a hatékonyabb és a célravezetőbb a demokrácia értékeinek a védelmében, mint a gyakorlatias politika?
Hivatkozott cikkek
- Belföld [7]