Egy jelző, s más semmi

Neményi László [1]

Rockenbauer Zoltán (Fidesz)

Beszélő: Mi győzte meg a Fideszt arról, hogy az „erőszakos” jelző használata helyénvaló a határok megváltoztatásának elutasításával kapcsolatban?


Rockenbauer Zoltán: A Fidesz álláspontja nem változott. A szövegrész megfogalmazása megfelelt és megfelel álláspontunknak.

Beszélő: Tehát nem voltak olyan fenntartásaik, mint az SZDSZ-nek?

– Nem. Ebben a kérdésben nem értettünk egyet az SZDSZ-szel. Ezt már a bizottsági tárgyalások során világossá tettük. Az SZDSZ ebben a kérdésben egyedül maradt.

Beszélő: Nem keltheti fel ez a megfogalmazás a szomszédos országok gyanakvását? Mi van, ha arra gondolnak, hogy a magyar külpolitika egy új bécsi döntésre kacsingat?


– Úgy gondolom, hogy a kormány álláspontja ebben a kérdésben meglehetősen világos: összhangban van a helsinki záróokmány elveivel. Teljesen értelmetlen egy biztonságpolitikai alapdokumentumban annál többet mondani, mint ami a határozati javaslatban benne van.

Beszélő: Azért értelmetlen, mert így marad a kezünkben valami, amit felajánlhatunk a magyar kisebbségekkel való jó bánásmódért?

– Ha Magyarországnak a határkérdésről nyilatkoznia kell, akkor ezt egy kétoldalú szerződésben kell megtennie, ha egy szomszéd országgal való viszonyban ez a probléma felmerül. Például a Romániával való viszonyban nyilvánvalóan felmerülhet. Elképzelhető, hogy egy Romániával megkötendő alapszerződésbe egy olyan formulát kell belevenni, mint amilyet az SZDSZ a biztonságpolitikai alapelvek számára javasolt. De ennek csak akkor van értelme, ha garanciákat kapunk a romániai magyar kisebbség érdekeinek védelmére.

Gyarmati István (a Külügyminisztérium Biztonságpolitikai és Európai Együttműködési Főosztályának vezetője)

Beszélő: Miért kellett az „erőszakos” jelzőt betenni a kérdéses szövegrészbe?

Gyarmati István: Két oka van. Egyrészt ez így korrekt. Az összes nemzetközi politikai és jogi dokumentum is erről beszél, az ENSZ alapokmányától kezdve a helsinki záróokmányig. Másrészt a szövegrész az egész közép- és kelet-európai térségre vonatkozik, és aki figyelemmel kísérte az elmúlt évek eseményeit, az tudja, hogy ez az egyetlen biztonsággal megtehető megállapítás.

Beszélő: Egyik-másik szomszéd országban ennek ellenére is mondhatják, hogy, lám, a magyarokban még mindig él a revizionizmus vágya.

– Nevetségesnek tartom azt, aki revizionizmussal vádol bennünket, amikor lemondtunk a határok erőszakos megváltoztatásáról. Ez kizárólag a szándékok és a politika félremagyarázásából adódhat. Ha ilyen gyanúsítgatások vannak, akkor ezek hangoztatóit semmilyen deklaráció nem nyugtatja meg. Ha van olyan politikus a szomszéd országokban, aki így gyanúsítgat, ilyen szemrehányásokat tesz, az csak saját politikai céljait követi.

Beszélő: A kétoldalú tárgyalásokon bevethető csereeszköznek szánja a határozati javaslat a szóban forgó megfogalmazást?

– Nem hiszem, hogy igazán tárgyalási megfontolásokból adódna az, hogy megismétlünk egy általánosan elfogadott nemzetközi alapelvet. Sem többet, sem kevesebbet nem mondunk, mint az az Európa, amelyhez integrálódni szeretnénk.

Horn Gyula (MSZP)

Beszélő: Miért támogatta az MSZP az „erőszakos” jelzőnek a szövegbe való bekerülését? Külpolitikai, diplomáciai megfontolásokból, vagy…

Horn Gyula: Elnézést, de mi a baj az „erőszakos” jelzővel?

Beszélő: Nem mondtam, hogy baj van vele, de azt implikálja…

– …hogy erőszakosan nem szabad, de bezzeg békés, tárgyalásos úton lehet határt módosítani, s mi erre törekszünk. Igen, de ha valaki ezt gondolja, akkor vegye figyelembe, hogy ez összhangban van a nemzetközi dokumentumokkal, elsősorban a helsinki záróokmánnyal. A határkérdésben a helsinki záróokmányból kell kiindulni, amely kimondja, hogy a határokat békés, tárgyalásos úton, tehát az érintett felek egyetértése alapján meg lehet változtatni. De nyilvánvalóvá kellene tenni, hogy mi nem foglalkozunk a határok módosításának kérdésével, sem erőszakos, sem semmilyen más módon. Ugyanakkor a határkérdések benne vannak Kelet-Közép-Európában, Kelet-Közép-Európa egész legújabb kori történelmében, és roppant sok szenvedést, fájdalmat, konfrontációt okoztak. Még hosszú évtizedeknek kell eltelnie, amíg ezt a kérdést véglegesen rendezzük. Én azt a megoldást javasoltam, hogy igyekezzünk olyan kétoldalú szerződéseket kötni szomszédainkkal, amelyekben kölcsönösen elismerjük egymás területi integritását és szuverenitását annak fejében, hogy szintén kölcsönösen szavatoljuk a területeinken élő nemzetiségek jogainak maradéktalan biztosítását, beleértve az autonómiához való jogot.  Ez lehetne modus vivendi, de legalábbis előrehaladás lenne.

Beszélő: Tehát a szóban forgó jelző tárgyalási muníció?

– Nézze, a dokumentum, amit a parlament el fog fogadni, azért abból a szempontból nagyon fontos, hogy a legmagasabb szinten, a parlament szintjén fogjuk jóváhagyni. Ez többet jelent, mint ha a kormány vagy valamelyik párt deklarálna biztonságpolitikai alapelveket. De a jelző, a megfogalmazás elsősorban aktuálpolitikai jelentőségű.

Magyar Bálint (SZDSZ)

Beszélő: Lehet, hogy az SZDSZ álláspontja erényes. De politikailag bölcs volt-e? Egyedül maradtatok.

Magyar Bálint: Szerintem feltétlenül. Álláspontunk mind elvi, mind gyakorlati szempontból tartható és tiszta. Kormánypárti oldalról szoktak velünk szemben úgy érvelni, hogy persze, mi is úgy gondoljuk, de nem taktikus lehetséges békés határmódosításokról mindörökre lemondani. A kérdés az, hogy lehetséges-e ebben a térségben békés határváltoztatás. Nem rejlik-e minden határváltoztatási igényben háborús veszély? Egyébként pedig úgy vélem, hogy az SZDSZ formulája – Magyarország nem kezdeményezi a határok megváltoztatását – nem akadályozná meg egyetlen szomszédunkat sem, hogy területekről mondjon le javunkra, ha akar. A mi formulánkban csak arról van szó, hogy Magyarország nem lép fel kezdeményezőleg ebben a kérdésben. Ugyanis ez nem kecsegtet semmi jóval. Egyfelől az etnikai viszonyok miatt elképzelhetetlen olyan határmódosítás, amely a határokon kívül élő magyar kisebbségek döntő többségét Magyarországhoz tudná csatolni anélkül, hogy milliószámra ne csatolna szerbeket, románokat, szlovákokat is ide. Másfelől a kérdés felvetése pótlólagos veszélyforrás a határokon kívüli magyarság számára. Minimum helyzetének azonnali romlását vonná maga után, de akár beláthatatlan következményekkel is járhat. Látjuk, mi történik a volt Jugoszláviában. Gyakran halljuk: Magyarország ne kössön egyezményeket a kisebbségek rovására. Nem tudok egyetlen felelős kisebbségi szervezetről sem, amelyik a határkérdés firtatását kívánná. Ellenkezőleg, rettegnek attól, hogy témává válik. Az az érv sem győz meg, hogy Magyarország egy ilyen általános kijelentéssel csökkenti annak az esélyét, hogy a határmódosításról való deklaratív lemondással párhuzamosan javítsa a kisebbségek helyzetét. Már megvan a magyar–ukrán alapszerződés, amelyben kölcsönösen lemondtunk minden területi igényről, és ezzel párhuzamosan az ukrán fél kötelezettséget vállalt komoly nemzetiségi jogok biztosítására. Ez a formula alkalmazható lenne a megkötendő magyar–román alapszerződésben is.

Beszélő: Van az az ellenérv is, hogy az SZDSZ által javasolt gesztus nem szokás a diplomáciában.

– Nyugat-Európában nem szokás tizenötmillió magyar miniszterelnökéről beszélni, nem szokás arról beszélni, hogy a békeszerződést nem Szerbiával, hanem Jugoszláviával kötöttük, hogy nem Szlovákiával, hanem Csehszlovákiával kötöttük. Ha valaki olyan szűk látókörű, hogy nem veszi észre, hogy a szovjet birodalom felbomlása után a térségben a nacionalizmus fellángolása komoly veszélyeket jelent, hogy az egész térséget destabilizálhatja, és ez igenis megkövetelheti olyan bizalomerősítő gesztusok megtételét, amelyek más körülmények között nem szokásosak – ezt én nem értem. Dogmatizmusnak, diplomáciai dogmatizmusnak tartom. Aki felelősséget érez a magyar polgárok biztonsága iránt, aki felelősséget érez a kisebbségi magyarság sorsának javulása iránt, az szerintem, nem foglalhat el más álláspontot ez ügyben, mint amit mi. Mi a szögesdrót kerítést le akarjuk bontani, nem pedig odébb helyezni.

Beszélő: Mivel magyarázod, hogy a másik két ellenzéki párt sem fogadta el érveiteket?

– A közhelyes politikai gondolkodás áldozatául estek. Valószínűleg azt hiszik, hogy ebben a kérdésben minden magyar polgár úgy gondolkodik, mint az MDF. Pedig ez nem igaz. A közvélemény-kutatási adatok szerint a magyar polgároknak csak 28 százaléka tartja helyesnek a határkérdés felvetését. Ha ennek az ára a határon kívüli magyarok helyzetének romlása, akkor csak néhány százalék. Ha háborús veszéllyel jár, akkor egy százaléknál is kevesebb.

• Beszélő [7]