Magyarország megtelt, mondta a belügyminiszter, ki tudja hányadszor, ezúttal a sarkadi rendőrkapitányság újjászervezése alkalmából tartott ünnepségen. Magyarország megtelt, mondja egy országban, ahol a természetes szaporulat évről évre csökken. Egy országban, amely – egyébként helyesen és tiszteletre méltó módon – tizenötmillió magyar otthonának tekinti magát.
Magyarország megtelt, mondja a belügyminiszter, de a határokon túl élő magyarokat mindenkor kötelessége befogadni. Valójában ez a megkülönböztetés nem működik ilyen szépen. A kormány felügyelete alá tartozó hatóságok nagy kedvvel tanácsolják a munkavállalási engedélyért folyamodó erdélyi magyaroknak, hogy térjenek haza Romániába, onnan kérjék az engedélyt.
Magyarországon 1988-tól 1992-ig, azaz öt év alatt 118 ezer menekülőt vettek nyilvántartásba. Közülük 30 ezren menekültként érkező magyarok. A volt Jugoszláviából jött mintegy hatvanezer menekült jelentős része átmeneti védelmet keres. A maradó menedékesek száma tehát aligha haladja meg a 60-80 ezer főt. Ennyi ember elhelyezése természetesen gond. Gond, de nem természeti csapás. Nem indokolja, hogy a belügyminiszter minduntalan az idegenek okozta veszélyről beszéljen.
Gátat kell vetni az illegális bevándorlásnak, mondta Boross Péter februárban a budapesti migrációs konferencián. Az idegenek beáramlása váltja ki az idegengyűlöletet, és növeli a bűnözés veszélyét. Nem nehéz átlátni: a két állítás így, összekapcsolva, egybecsúsztatva az idegengyűlölőket igazolja, és egyúttal csendben uszít is az idegenek ellen.
Antiszemitának lenni nem nyerő manapság – lásd Csurka példáját. A nyílt rasszizmus sem szalonképes. Az idegenellenesség ellenben álcázható az európai minta követésének.
Pedig valójában nem az. Nyugat-Európában ugyanis mások a számok, mások az arányok. Németországban hétmillió idegen él, ott is gond ez, de Németország mégis arra készül, hogy hivatalosan bevándorló országnak minősítse magát, kvótákat állapítson meg, mint a múlt századi, még üres Amerika. Németországban is van agresszív idegengyűlölet, de tiltakozásul százezrek gyújtanak fáklyát, és Kohl kancellár is részt vesz a protestáló menetben, pedig aligha minősíthető holmi baloldali liberálisnak. Legfeljebb a bajor miniszterelnök nevezi Boross Péterhez hasonlóan túlérzékeny filantrópoknak az idegenek védelmezőit. De őt nyomban Goebbelshez hasonlítja a müncheni sajtó. Ami persze túlzás.
De túlzás az is, ha az idegengyűlöletet csak a skinheadeknek vetjük a szemére. Mert a civilizált és racionálisnak tetsző belügyminiszteri idegenellenesség nyomán gumibotok lendülnek, évek óta letelepedett színes bőrűek kezdenek szorongani. A Csurka-ügyben meghunyászkodó népnemzetiek pedig úgy érzik, ha a zsidózás miatt a szájukra vertek is, ebben legalább a szájuk íze szerint szól a belügyminiszter…
- Harmadik oldal [5]